Cixin Liu: A Háromtest-probléma

„3/1”Szeretek könyveket kapni, de amikor megláttam, hogy kínai, pici megingott a bizalmam. Életemben eleddig egy kínai könyv fordult meg a kezemben, egy verseskötet. Egy idő után valahogy úgy tűnt, a tőlünk keletre leledző emberek irodalma nem lesz a szívem csücske.Ahogy az oroszokkal átfordított valamelyest Pelevin és Szorokin, most a kínai science fiction is megdobogtatta a szívemet.Az alábbiakban próbálom a gondolataimat rendszerezni.Fülszöveg1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjié-nek végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta.Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik ért

Íráskényszer, mint alkotói válság

Azt hittem, az a rossz, ha nincs ihletem. De nem. Rosszabb, ha van, és nem tudom leírni. A szikrát viszonylag könnyen utolérem, viszont soha nem gondoltam volna, hogy ez elő fog fordulni velem.Az alaphelyzet, hogy tudom, írni akarok, de képtelen vagyok papírra vetni a gondolataimat. Nem csak történeteket, de még jegyzeteket se. Az utóbb 5-6 hónapban különösképpen. Ötletem van, csak éppen, mintha elmacskásodtam volna. Eltunyultam, kiestem a ritmusból, valami baj van, valami nem kerek.A minap ültem a laptop előtt, mert már éreztem a csít, ám a leírt szavak értelmetlenek voltak, merev mondatok lettek, szájbarágós gondolatok. Úgy éreztem, hogy a belső kényszer hatására előbb változok vérfarkassá telihold nélkül, mint hogy valami emészthetőt monitorra vessek. Nyomasztó érzés ez a láthatatlan gát az elmém és az ujjaim között.A Pókember új része alatt bőven volt időm ezen gondolkodni, hogy miért lehet ez most így? Mi változott? Hogy lehet ezen túljutni

Alpári

Szombat este azt hittem, megütöm a párom lakótársát. Amúgy is érik egy-két pofon egy-két embernek, de neki inkább egy baltát állítanék a fejébe, vagy én nem tudom. Értem én, hogy a pasik rendetlen életformák, de mindennek van egy határa.Nem, nem arról beszélek, hogy széthagyja a zokniját, az ilyen horderejű mutatványok nem érdekelnek, sőt, az sem, hogyha megkérem, valamit tegyen be a fiókba, de közbe magyaráz, és csak az asztalra / polcra teszi le. Letojom, hol nyomja meg a fogkrémes tubust – én se a végén nyomkodom -, lehajtja-e a vécéülőkét, vagy széthagyja a hajszálait.Ezek apró, hétköznapi rigolyák, amikkel lehet együtt élni, ha akarunk.De az Ember lakótársa egy durván rendetlen homunkulusz. Lehet, hogy soha a büdös életébe nem volt rászorulva, hogy rendet tartson maga körül, meg anyuci kinyalta a valagát, és kishercegként sosem tett keresztbe egy fűszálat, de mindezek ellenére, elámulok az emberi igénytelenségen.Majd’ egy hónapja

Filmturmix

Tudom-tudom. Azt írtam valamikor, nem is olyan régen, hogy itt nem fogok filmes posztokat közzé tenni a jövőben, hát, mint az lenni szokott, megszegem a korábbi kijelentésemet. Igazából lusta vagyok kiírogatni a szereplőket, a forgatókönyvírót, a rendezőt, meg tartalmi leírást gyártani egy mondatban, de az se nagyon a kenyerem – mivel nem vagyok függöny -, hogy amikor nézek valamit, azonnal kitegyem a blog Facebook oldalára.Ugyanakkor, még a nyári leállásnál gondolkodtam, olvasgattam másokat, és már nem is tudom, ki vetette monitorra, hogyha több elért embert szeretnék, akkor valamire fel kellene fűznöm a blogot, de valahogy semmi említésre méltó témakört nem tudtam választani, felhajtani, ami keretbe foglalná a kicsi oldalamat.Így ezeket összevetve, maradok a vasárnapi kaptafánál, magyarul a filmes bejegyzéseknél, csak most kicsit másféle módon. Ha valakit bővebben érdekel, miről szól, akkor cím alapján keressen rá*.Baywatch (2017)Szerintem sok

Csorgatom a nyálam vol. 2.

Szombat reggel. Nehezen indul be, mondjuk az egész hét a fejfájás jegyében telt, meg forgolódva alvással. Bár nem pihentető egész éjjel grillcsirkézni. Írás helyett filmnézéssel tartom víz felett magam, illetve ruhákat nézegetek. Mentegetem azt, ami tetszik, megtalálom őket más oldalon akciósan, olcsóbban, aztán vigyorgok, hogy megszólal az agyam hátsó fertályában az Aladdin című meséből a jól ismert szólam: „Ébredj, Dzsinni! Bilibe lóg a kezed!”Szóval, ha már így ébredezek az ágyban kávéval és a Starship Troopers című animációs filmmel, nézzük meg a múltkori bejegyzés folytatását.Ez a ruha is kellene, csak nem ebben a habos színben. Ez nem én vagyok, de ha sötétebb lenne, akkor csak a vállmegoldás miatt is jöhetne a ruhatáramba. – Kicsit monokróm vagyok. A másik egysíkú dolgom, jut eszembe, hogy cipőket is mentegettem le. Platformos tűsarkú és bakancsok. Ez van.Képek forrása: dresslily.comAzon mosolygok itt méla magányomban –

Keddi kilométerhiány

Rendkívül szeretek bolyongani erre-arra, de hisz’, ezt tudjátok. Időről-időre jönnek ilyen mászkálós bejegyzések, bár most ritkábbak a családi szeretem-nemszeretem dolgok miatt. Irdatlan távolságokat vagyok képes megtenni gyalog, s mégsem vagyok csavargó – Hadházi mondta egyszer, hogy aki három méternél többet tesz meg a két lábával, az már az.Olvastam valahol, hogyha ki akarsz szakadni a mókuskerékből, akkor irány a természet. Én ezt tartom. Szó szerint feltöltődök tőle, a fantáziám pislákolni kezd a koponyám sötétjében. Olykor, még olyan szavakat is használok mondatban, amiket amúgy nem. Én ezt úgy aposztrofálom, ilyenkor kreatív, értelmes lénnyé avanzsálok. Általában tart ez addig, míg fel nem szállok a buszra, és hozzám nem dörgölőzik valaki a tömegből.Kedden, munka után elmentünk Andrissal sétálni. Normafától az Erzsébet-kilátóig, majd vissza. Busszal lementünk a Moszkvára – jaj, bocsi, Széll Kálmán térre -, és onna

Völsunga saga

„Északi források – Fontes Boreales sorozat”Nem tudom, kinek mennyire furcsa a környezetemben, hogy teljesen rá tudok függni egy-két dologra, és ha igazán érdekel, akkor tanulok, olvasok, mélyebbre ásom magam az adott témában. Időszakos hóbortnak tűnhetnek, én inkább azt mondanám, amikor lehetőségem adódik egy-egy dolgot megismerni, akkor miért is ne?Így van ez a skandináv mitológiával, történetekkel is. A legtöbb ismerősöm, akinek említettem a szóban forgó könyvet, akkor két részre szakadtak. Az egyik tábor nem értette, miről beszélek, mert tőlük távol áll, hiszen megálltak az iskolai görög-római mondák világában. A másik tábor meg felböfögött valami olyasmit, hogy a skandináv történetek szürkék, mert csupán az van benne, hogy Odin fejére ráesett egy parittya, megsértette a bőrét, és vérző homlokkal vonult be a Valhallába a kedvenc vikingjei oldalán.Ez valahol szomorú, mert azt jelenti, nem foglalkozunk eléggé és kellőképpen

Aranyköpetek # 8.

Szeretem a körülöttem lévő embereket, mind agyament. Legtöbbször kreatív hülyék, de pont ezen egyezőségünk miatt viseljük ilyen jól egymást. Szemelvények mindennapjainkból.András: Ja, meg akarok venni egy Más-babát.Én: Jönnek a Mások a falon túlról.András: Akárhányszor meghallom, hogy Mások, mint szivárványszínű, táncoló fesztiválozókra gondolok.Én: Akik átfesztiválozzák magukat Westerosba.Andris: Aha, valami hulla gyalázatos techno zenére vonaglanak a hárommal menő kamion mögött.Én: Azért jönnek olyan hosszú ideig.***Andris: Itt se voltam még, pedig ez is a hatker.Én: Van a belső belváros, meg a külső belváros akkor?Andris: Igen. Biztos van valami szakszó erre is.Én: Realdowntown, és undowntown.***Viki: A protokoll két L, vagy L?***Linda: Az mit jelent, hogy az életed olyan, mint egy Dove-reklám?Én: Tudod, volt az a „nem horgas az orrom, hanem karakteres”.Linda: Igen?Én: Na. Nem hatalmas a homlokom, csak éltetem a Pangeát.***Réka: Mié

Késés, eltévedés, találkozás, fotózás

Találkoztam Zsófival. Nem most, még október végén, ám, ahogy neki is írtam, kissé punnyadt vagyok mostanában, és alig írok valamit, mert nincs elég energiám és épkézláb gondolatom hozzá. Úgyhogy, megkésve bár, de törve nem, íme a nap az én szemszögemből.Bent aludtam Kelenföldön, mert megbeszéltük Zsófival, hogy kimegyek elé a Nyugatiba. Hatszor néztem meg, hogy tényleg oda beszéltük-e meg a találkozót, majd egy old school zombi gyorsaságával kezdtem neki a készülődésnek. Még a fürdőszobában álltam egy szál bugyiban, amikor írta, hogy késik a vonata, valószínű, késni is fog. Reménykedtünk, hogy valamelyik állomáson beéri magát a vaskukac.Kimentem, talán idő előtt negyed órával értem ki az állomásra. Ott sutulykáztam, mikor ezt láttam a kijelzőn:10 perc késés. – mondom, oké.10 perc múlva – 20 perc késés – remek.30 perc késés – itt már láttam, oda fogok kötni a temérdek galambszarra.Aztán eltűnt a kijelzőről a vonat

Szárnyas fejvadász 2049

Az eredeti filmet nagyon szeretem, sőt, a könyvet is szeretem, és emlékszem, anno felért egy világtragédiával, hogy nem jelent meg magyarul a folytatás. Azóta sem olvastam őket, egyrészt, mert türelmesen várakozom a valamikori megjelenésre, másrészt, mert lusta vagyok angolul forgatni, harmadrészt, mert időszakosan megfeledkezem róla.A filmig nem is jutott eszembe.Blade Runner 2049amerikai sci-fi, 164 perc, 2017Rendező: Denis VilleneuveForgatókönyv: Hampton Fancher, Michael GreenÍró: Philip K. Dick (karaktereiben)Szereplők:Ryan Gosling – KHarrison Ford – Rick DeckardJared Leto – Niander WallaceAna de Armas – JoiRobin Wright – Lieutenant JoshiSylvia Hoeks – LuvEdward James Olmos - GaffHarminc évvel a Deckard-incidens után járunk. A szárnyas fejvadászok még mindig a replikánsokat igyekeznek kiiktatni, mikor is, egyikük érdekes felfedezést tesz: az egyik replikáns képes volt utódot hozni a világra, így neki egy feladata marad, mégpedig megtalálni és megöln

Csorgatom a nyálam vol. 1.

Görög tragédiák

Múltkor ismét mászkáltunk.Néztük a futókat, és szóba került, hogy fáj és sebes a fogínye.Andris: Ettem a meleg szendvicset, és megsértettem az ínyemet.Én: És ezért nem tudsz futni?Andris: Igen.Én: Anno a Rolandot megköpködtétek érte.Andris: Nem értem?Én: Hogy nem írt beadandót, mert fájt a foga.Andris: De az más. Az íráshoz nem kell a fog, még energiát se vesz fel. De a futás! Ott komoly tömeget mozgatok meg, energiát használok fel, amit vissza kell pótolnom. De enni meg nem tudok, mert be van gyulladva az ínyem. Mivel enervált vagyok, képtelen a futásra.Én: Értem.Andris: De most komolyan. Ez már az ókori görögöknél is probléma volt. A begyulladt ínyt be kellett volna zárni a széfbe, és akkor nem ég le egy halom falu. De hiába zárták be, jött az a kíváncsi Pandora, azt’ kinyitotta a dobozt. Nemhogy a romlás szabadult ki, de még a gyulladt íny is. Kellett ez nekünk? Minden a csajok miatt van…Én: Hát, ez egy világi nagy tragédia.Andris:

Jane Yolen: Csipkerózsa

A borító megfogott, talán harmadszori nekifutásra landolt a kosárban egy antikváriumban. S legalább ennyiszer néztem rá, mire kezembe vettem. Eleinte olvastam is, meg nem is, aztán gyorsan az ágyhoz ragadva maradtam. Nem hosszú, nem erőltetett, és nem annyira hatásos, mint amennyire sokan a témától várnák.Ez egy kissé hosszú és őszinte ajánló lesz.Fülszöveg:Becca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos pá

Nagykifli - A szürreális, normális

Kirándultam, eltévedtem

Napok óta azt érzem, mennem kell. Mindegy hova, csak ne itthon üljek a négy fal között, mert be fogok csavarodni. Ha jól belegondolok, nincs olyan nagy egetverő problémám, pusztán elegem van az emberekből, hogy itthon punnyadok, amikor élvezhetném a természet nyújtotta lehetőségeket is.Csak éppen, apu elvan – utóbb nyaralni volt -, Andris kipiheni, hogy pihen egész héten, a munkatársamnak semmire nincs ideje, más ugye, nem itt él, vagy pedig, olyan emberek vesznek körbe, akik nemhogy kirándulni nem mennek el, de az is fizikai fájdalmat jelent nekik, hogy a szobából elmenjenek a boltig.Így jutottam arra az elhatározásra, nekivágok ezúttal egyedül az erdőnek.Sosem féltem attól, hogy eltévedek, mert előbb-utóbb valahol kilukadok a végén. Ha lefelé megyek a hegyoldalból csak találok valami civilizációfélét. Az erdőben nagyobb a vaddisznó-parám. Sosem ért még semmilyen atrocitás, csak egyetlen egyszer láttam a nyomait a sáros talajban, de akkor is. Velem

Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák

„Sötét vágyak vadásza 9.”Fogalmam sincs, hogy hol láttam, de azonnal berezonált a vezérhangya az agyamban, hogy nekem kell ez a könyv. Halomban várnak az olvasatlan kötetek a polcaimon, mégis van olyan, ami felülírja az összes többit. Aztán ezekkel leülök, fogom a kis kakaómat, és úgy, ahogy vagyok, befalom az oldalakat szép sorrendben. Most is ez történt, mert még a buszmegállóban állva is olvastam a tűző napon, mert nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.Persze tudtam, hogy ezzel a kötettel is úgy fogok járni, mint a Síron túli szeretővel. Azért fog a szívemhez nőni, mert egyrészt a főszereplőt „akarom”, másrészt, mert megint egy olyan életszakaszban vagyok, amikor sokat jelentenek a kinyomtatott sorok.Fülszöveg:A Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni…Wren Tigarian árva volt. Egyetlen k

Darkling TAG

Az utóbbi időben rettentően kevés blogot olvasok. Rendszeresen legalábbis csak azokat, akikre régóta fel vagyok iratkozva, újakat gyakorlatilag nem. A minap azon is mosolyogtam, hogy egyetlen YT-csatornát bámulok, ha van rajta valami új, a többit nem bírom végignézni. Nem bírok ki egy 10-30 perces videót úgy, hogy ne kezdjek neki valaminek, akkor meg már nem arra figyelek. S sok blog is olyan lett, hogy átpörgetem, mert termékteszt, meg termékteszt, meg termékteszt, ami valahol hasznos, csak éppen, én azokat nem használom.Szóval, a kis világom eléggé beszűkült, és ahol ezt a TAG-et is kiböktem, ott is írtam, hogy tőle lopkodom most ezeket. Szóval, a Perelin blognak köszönöm, hogy serényen töltöget, mert így néha én is felelek a kérdésekre.Ami ez esetben azért volt mulatságos számomra, mert én nem tudom magam bekategorizálni, billegek a rocker vagy metálos között – fingom nincs a különbségekről -, de goth utoljára gimiben voltam, ha voltam igazán

Body szubjektív 2.

Megszenvedtem a második etappal. Igazából nem szeretném csűrni-csavarni a fogadd el magad témát, szerintem múltkor átment a lényegi üzenet. Remélem.Most csak kiegészíteném azt, amit korábban írtam.Tudom, könnyű azt mondani, hogy fogadd el magad. Megvalósítani sokkal nehezebb, mert önmagammal, a berögződött szokásainkkal a legnehezebb harcolni. Én sem vagyok az utam végén, valószínű, erre a kérdésre visszatérünk az elkaparásomnál, de gondoltam, leírom ezt a saját szememen keresztül.Világéletemben túlsúlyos voltam. Lehet szépíteni, hogy molett, dundi, duci, kerekded, töltött galamb; mondjuk ki, kövér. Amikor negyven kilós voltam, a lelkem továbbra is kövér maradt. Rettegtem a visszahízástól, és kövérnek láttam magam akkor is. Mostanság is ez van, s erre akkor jöttem rá, amikor két hete regisztrálni akartam egy társkeresőre, ahol kötelező megadni a testalkatot, de nem tudtam, melyikbe soroljam magam: átlagos vagy duci?! Sőt, akkor is elgond

Charles Willeford: Springer testvér fekete miséje

Múltkor, amikor császkáltunk a városban, beszédültünk a kedvenc antikváriumunkba, hátha találunk valami kis morzsát magunknak. Persze, amikor nincs pénzem, akkor tuti, hogy dömping van jó könyvekből, így ez, és egy másik olcsó regény jött haza velem.Tény és való, hogy a fekete mise szópáros fogta meg magának a szemem, utána a fülszövegtől kezdtem heves mosolygásba, és sétatársam orra alá dugtam azzal, hogy ez a regény a fülszöveg első négy mondata alapján az én életem regénye is lehetne. S mivel elég szerencsétlennek tűnt, be is tettem a kosárba.FülszövegSam Springer regényíró. Írt egy regényt, és nem akar többé dolgozni. Csak írni. De ötlete egy darab sincs. A pénze elfogyott, és nyakig úszik az adósságban. Ekkor véletlenül összetalálkozik egy aprócska floridai egyház vezetőjével, aki szerint minden lelkész és pap hazug és álságos, és aki azon nyomban pappá szenteli, majd elküldi Jacksonville-be, egy templom lelkészének. Spr

Body szubjektív 1.

Eddig nagyon nem foglalkoztam vele, mert valahol nem érintett meg, de ami az utóbbi időben szemet szúrt, az a pozitív test mozgalom. Mondjuk, negatívban eléggé hülyén néznénk ki a magunk kis két dimenziójában. Viccet félretéve, a pozitív test mozgalmáról egyre inkább az jut eszembe, ezt is, mint a többit kezdjük kicsit kifordítani önmagából. Én személy szerint azt látom, hogy van egy halom olyan lány, akik lobogtatják ennek az egésznek a zászlaját, de nem azért, mert ők ezt elfogadják, hogy magukat, a testüket tisztelik, hanem azért, hogy mások tegyék ezt. Aztán, miután kitették a képet, vélhetően elvonulnak bőgni egyet.Amiről mindenki megfeledkezik, hogy ez elsősorban bennünk, a fejünkben dől el, és ez egy folyamat, nem úgy van, hogy innentől snitt, jöhet az új gondolkodásmód. Ennek kiegészítő eszköze, és nem hangadási felülete kellene legyen a közösségi.Valahol hiszek ebben a mozgalomban, mert jó dolog, hogy próbáljuk nem gyűlöletre

AZ

Én: Eljössz velem moziba?Andris: Mit nézünk?Én: Azt.Andris: Mit?Én: Az AZ című filmet.Andris: Miért kellek én ahhoz? Nem is látványfilm.Én: Mert egy k**va nagy emberevő, gonosz bohóc van benne, és félni fogok.Így is lett. Nem maga a film félelmetes annyira, hanem a tudat, hogy egy teremben vagyok egy bohóccal. A csigáktól is irtózom, szóval, igen. Némiképpen ez elfogult ajánló lesz… ez az AZ egy könyv King bácsitól, amit igazán szeretek.IT(2017)amerikai horror, 135 percRendező: Andy MuschiettiForgatókönyv: Chase Palmer, Cary Fukunaga, Gary DaubermanÍró: Stephen KingSzereplők:Bill Skarsgard – PennywiseJaeden Lieberher – BillJeremy Ray Taylor – BenSophia Lillis – BeverlyFinn Wolfhard – RichieChosen Jacobs – MikeJack Dylan Grazer – EddieWyatt Oleff – StanNicholas Hamilton – Henry BowersDerry lakosságát huszonhét évente valami ördögi tizedeli, nemcsak felnőttek, de főleg gyerekek tűnnek el. Ezúttal hét, a többiek által lúzernek kikiáltott fi

Hemümön át a világ: A szingliket lelövik, ugye?

De le ám!Valaki kimondja, valaki nem, de mindenkinek van egy elképzelése a szingli nőkről. Valaki elítéli őket, más szánja, más cikisnek tartja, s megint más élvezi, kalapot emel. Mint egyedülálló oldalborda a másik oldalról nem nyilatkozom. Nem is szeretnék. Ez az oldalborda dolog is olyan, hogy azt feltételezi, nem is tudok létezni a gazdatest nélkül, így a sárból gyúrt párosra szavazok. Ugyanakkor, a többi csontparazita ezt előszeretettel köpködi meg, mert az egyedülálló egy furcsa csodabogár: túlél minden nap önerőből, önmagára támaszkodik, s mély depressziójában ő a gaz csábító, aki minden szembejövő pasit a combjai közé szorít, függetlenül attól, hogy az illető kapcsolatban van, vagy sem.Vigyázat, erősen szubjektív bejegyzés lesz.A fentieket figyelembe véve, a következő típusokkal találkoztam az utóbbi két évben.- a férfi, aki, ha megtudja, hogy egyedülálló vagyok, potenciálisan a dugható kategóriába tesz. Nem kapcsolatként

Üzenet a fiatal énnek

BlackFairy vetette fel, mi lenne, ha üzennék fiatalkori önmagamnak. Sokszor eljátszottam már a gondolattal, mi lenne, ha megpiszkálnám a sors kerekét. Sok olyan változás lépne mozgásba, amitől én nem lennék én, és nem lenne ez a levél sem.Nem szeretnék más ember lenni, így azt sem szeretném, ha máshogy tennék dolgokat.14-16 évesen visszahúzódó voltam, megvesztem mások szeretetéért. Álmodozó voltam, s ez mind kihatott az életemre. Némelyik a mai napig. Mondogatom magamnak, mit csinálnék másképp, de a szívem mélyén nem változtatnék semmit. A személyiség-fejlődésem így van rendjén.Kedves Dóri!Ha ezt olvasod, akkor haladt a tudomány, és működik az időutazás. Te viszont, bizonyos dolgokban nem teszed, például, harminc évesen se tudsz levelet írni, pedig most éled az őrült levelezős korszakod – a Metal Hammerben hirdetsz, ha jól sejtem -, és még mindig álmodozó vagy és az akarsz lenni, amit éppen a tv-ben látsz – A Csodanőt nézem éppen.

Füvészkert

Gyors humorzsák

Ismét voltak pillanatok…Viki: Vivike, a te jövődet nevetjük ki, nem a mienket.Én: Mert a sajátunkon már évek óta röhögünk.Viki: Sírva vígad a magyar. Mi már azon a szinten vagyunk, ahol tudunk röhögni a nyomorunkon.Viki leírja: Eötvös Lóránd.Én: Az nem Lóránt? Mert vagy Loránd, vagy Lóránt.Vivi: Igen, az Lóránt. T-vel.Viki: Ja tényleg T-vel! Lóránt, mert ELTE! Benne van a T.Kutyát sétáltatunk, Totót kivételesen én vezetem pórázon, hol előttem keménykedik, hol mögöttem.Viki: De aranyosak vagytok így ketten.Én: Ugye?Viki: Ja, a vén fasz, meg az utánfutó.Én: Köszi.Viki: Vendéglátás, turizmus. Meg matek, és a hazai ízek megismerése, ételek elkészítési módja, pénzügyi ismeretek, szervezés, menedzsment, marketing, gazdasági ismeretek. (és még sorolja két percig)Vivi: Szóval, ezen az egyetemen három év alatt megtanulok főzni?Viki: Jó, leszűrted a lényeget.Vivi: Hát, de azt olvastad, az ételek elkészítése, azaz, megtanulok főzni.Én: