Gyalogbodza vendéglő.

Nagy gyöngyházlepkeW-betűs farkincásboglárka Kis fehérsávoslepkeAz augusztusi nap felkelő sugarai, bágyadtan táncolnak a hegyek ormain, lent a völgyekben még félhomály üli meg az ösvényeket. Mintha mindenki aludna, csend van és nyugalom, a fűszálakon apró harmatcseppek őrzik a hűvös éjszaka emlékét. Némán, mozdulatlanul várják, hogy a nap első sugarai végigsimítsák őket, és akkor, mint az apró gyémántok, akiket földre ejtettek csilingelni kezdenek, és fényükkel beragyogják az egész tisztást. Nehézkesen szedem lábaimat a vállamig érő, katonás sorrendben álló csalánsereg büszke tagjai között. Védekezek ellenük, ahogy tudok, lábaimat és karjaimat hosszú ruha fedi, kezeim pedig zsebembe rejtve, pihenve várják, hogy átverekedjem magam a szúrós ellenállókon. Sikerül az átkelés, csak egy-két bogáncs potyautas szegődik mellém, akiktől ügyesen meg is válok mihelyst a tisztás túloldalára értek. A nap eső sugarai itt már ébresztő

Augusztusi kánikula.

KardoslepkeNagy ökörszemlepke Nagy gyöngyházlepkeAz erdő szélen vadgesztenyefa köszönti utamat, minden áldott sétámon ő az első, aki üdvözöl, és akinek a védelmére bízom a botomat, mely sétáim segítője. Ez a dús lomkoronával büszkélkedő gesztenyefa hosszú évek, sőt évtizedek óta áll itt, és évről-évre minden ősszel a szarvasok legkedvesebb elemózsiáját hullatja a talajra. Idén azonban a tavaszi havazásnak és a fagyos időnek a rossz emlékeit ő is őrzi. Levelei összeszáradva álldogálnak a karjain, és, ha a gyenge szellő beléjük kap, semmi ellenállást sem mutatnak, megadják magukat, búcsút vesznek otthonuktól, és halk zizegéssel hullnak alá a talajra. Felnézek az ágai közé, figyelem, hogy idén is megajándékozza e finom falatokkal az erdő szarvas lakóit, de szomorúan veszem tudomásul, hogy nagy lakomát itt nem fognak csapni. Egy-egy kósza szúrós bundába bújt gesztenye ringatózik odafenn, de nincsenek sokan. Tovább indulok, t

Az augusztusi erdő lakói.

Tarka koronafürt Bársonyos kakukkszegfű Erdei csillaghúr Pelyhes kenderkefű HarangvirágVajszínű ördögszem Sárgulnak a falevelekNapok óta kánikulai meleg teszi próbára nem csak a mi, hanem a természet lakóinak is az életét. Napközben a hőmérő higanyszála majd a 40 fokot súrolja, és az éjszakák sem hozzák el a várva várt felfrissülést. A levegő forró, a nap sugarai szinte perzselik a tájat, és az erdő ösvényein is a fülledtség vette át a hatalmat. Minden porcikámmal az enyhülést várom, és ezzel az érzéssel tudom jól, nem vagyok egyedül. Az elmúlt hétvége még kellemesebb időjárással telt el, és a most Veletek megosztott történetemet akkor élhettem át.A hét hat napján korán ébredek, egy napom van, a vasárnap, amikor tovább lustálkodhatnék, de hogyan is tudnák lustálkodni, amikor odakinn a természet ösvényein megannyi csoda várja az érkezésemet. Amikor utamra indultam, a nap aranyló korongja a hegy mögött ébredezett, nagyokat

A napraforgók titkos élete.

A tavasz és a nyár a virágok pompájáról szól. Az erdők, mezők ösvényeit járva szebbnél-szebb virágok mosolyognak ránk széttárt szirmaikkal. Egyesek magányosan élik életüket, vannak, akik kisebb csoportokba verődnek, de olyanok is akadnak, akik hatalmas területeket vesznek uralmuk alá, és amíg a szemünk ellát, beborítják az egész határt. Kora tavasszal a még csupaszon álló fák árnyékában, keltikék terítettek színes szőnyeget lábaink elé. Június elején piros pipacstengerben úsztak a rétek, most pedig a napraforgók mosolyognak ránk kedves kis arcocskájukkal. Számomra ők képviselik a nyár legüdébb színfoltját. A napraforgó hazán egyik legkedveltebb haszonnövénye, és olajának kedvező hatása miatt gyógynövénynek számít. Egyéves növények, akik szereti a meleg nyári napokat, és a napsugarak szikrázó fényét. Sudár termetükkel és csinos szirmaikkal, melyek a nap sárgájában játszanak, ügyesen szívünkbe lopják magukat. A naprafor

A lucernás éhes vendége.

Az erdő ébredése.

Rég nem látott kedves vendégek.

Van egy madárfaj, melynek kedves jelenlétében évekkel ezelőtt volt szerencsém gyönyörködni. Éppen akkor, amikor a blogomat elindítottam 2013-ban. Mivel vonuló fajról van szó, szeptemberben szárnyra kapnak, és a nálunk hideg, téli időszakot ők a meleg Afrikában töltik. Azonban hiába vártam a következő év tavaszát a hantmadarak, ez a becsületes nevük, nem érkeztek vissza a fészkelő területükre. Minden év elé bizakodva tekintettem, hátha sikerül újra találkoznom velük, évek teltek el, de az újabb találkozó sajnos nem jött létre. Körülbelül egy hete, a munkahelyem mellett végigfutó sínek között a természetnek hála megpillantottam a régen nem látott kedves kis ismerőseimet. Boldogságom határtalan volt, hogy újra láthatom ezeket a kedves kis madarakat, melyek a mi vidékünkön ritkaságnak számítanak. El is határoztam, hogy a fényképezőgépemmel együtt megfigyelem őket. Négy évvel ezelőtt a sínek mellett régi, megkopott talpfák sorakozt

Túra a Mátrában.

Réti margitvirág Kis ezerjófű Kisvirágú nebáncsvirág Erdei nebáncsvirágBaracklevelű harangvirág Szöszös ökörfarkkóró Erdei varázslófű Terjőke kígyószisz Károlyi-kastélyAz elmúlt hétvégén ismét a Mátrában kirándultunk. És mint lenni szokott ismét csodálatos élményekkel, rengeteg fotóval gazdagodva értünk haza. A nyár a hegyekben is teljesen kibontakozott, színes virágok bontogatják szirmaikat, ugyan nincsenek annyian, mint tavasszal lombfakadás előtt, de vannak, akiknek most jött el az idejük a pompázásra. Új helyet is felfedeztünk a Gombás-tó üdülőtelepet, ahol, mint a neve is jelzi gyönyörű kis tó várja az arra járó turistákat. Ha már a Mátrában jártunk nem hagyhattuk ki a Galya-kilátó megmászását sem, melynek tetejéből a viharosan fújó szélnek köszönhetően ismét csodás panoráma tárult a szemeink elé. Messze a távolban, most is feltűntek az Alacsony és a Magas-Tátra vonulatai, de már nem voltak havas

Erdei séta.

Ágas homokliliomMacskafarkú veronika Közönséges párlófű Molyűző ökörfarkkóró Az elmúlt hétvégén hozzánk is megérkezett a kiadós égi áldás. Az éj sötét leple alatt kezdett el cseperegni az eső, olyan ráérősen, komótosan, mint akinek nincsen hová sietniük, majd egyre gyorsabban és gyorsabban hullottak alá a talajra. A föld, és a benne otthonra lelt életek már nagyon várták a csapadékot, napok álmodoztak róla, hogy milyen jó is lenne már szomjúságukat az eső cseppjeivel oltani. Kora reggel, amikor kinéztem az ablakon még mindig esett, olyan szép csendesen, áztatóan, mely nem tesz kárt az apró életekben. Kora délelőtt csendesedni látszott, majd elállt. Szeretem az eső utáni ösvényeket járni, ilyenkor teljesen mások az illatok, páradús a levegő, de mégis olyan kellemes érzés kerít ilyenkor hatalmába. A fákról kövér cseppek hullottak alá a talajra, majd amikor a gyenge szél pajkosan megborzolta a fák leveleit, hirtelen annyian let

A kis tisztás lakói.

W-betűs farkincásboglárkaW-betűs farkincásboglárkaVasárnap a napkeltét, sötét felhők takarták el, melyek esők ígéretét hordozták magukban. Azonban hiába vártam, az égi áldás csak nem akart megérkezni. Reggeli után végül úgy döntöttem, hogy útra kelek, és megvalósítom a szombati tervemet, kilátogatok a kis tisztásra, ahol ilyenkor szó szerint zsong az élet. Könnyed sétának terveztem, de magasra növő csalán sereg, és a fehér szirmaival a lepkéket mágnesként vonzó seprence között igencsak nehézkes volt a járás. Hetekkel ezelőtt a fél lábszárig érő növények között könnyedén szedhettem a lábaimat, melyek mostanra a mellkasomig érnek, és bevallom nem egyszerű, és kellemes érzés rajtuk áthatolni. A csalánsereg tagjai egytől-egyig apró tüskékkel vannak felfegyverkezve és szúrják a bőrt, ahol csak érik. De muszáj volt rajtuk keresztülmennem, ha a célomhoz akartam érni, és oda akartam érni, mert a seregen túl a tisztás gyönyör

Égi tünemény.

Csütörtökön reggel is, mint minden áldott nap, előmerészkedett a szél a völgyek mélyéből, és dühösen szalad végig az erdők, mezők ösvényein. Fenn az égén egyre komorabb felhők gyülekeztek, időről-időre eltakarva az ébredező nap korongját. Ahogy teletek a percek úgy lett egyre sötétebb, majd a fényesen cikázó villámlást, mély robaj követte, megdördült az ég. A villámok egymást követve csaptak le a magasból, majd megnyíltak az ég csatornái, a kövér esőcseppek pedig egymást követve hullottak alá a száraz, repedezett talajra. Végre megérkezett az éltető csapadék, melyet a növények szomjasan szívtak magukba. A sebesen robogó sötét felhők nem sokáig időztek felettünk, mint akiknek sürgős dolguk akad, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan tovább is álltak. De éppen csak, hogy delet ütött az óra újabb reményt keltő fellegek tűntek fel a nyugati égbolton. Nem csaptak nagy feltűnést, és az első mennydörgés után sűrű cseppekke

Napkelte a liliomok társaságában.

Ágas homokliliomBeköszöntött az igazi nyár. A nap perzselő sugarait ontja a tájra, és a rezzenéstelen kék égen csak ritkán tűnik fel egy-egy felhőpamacs, mely pár pillanatra egy kis árnyákot vet a természet ösvényeire. Napok óta várom, hogy egy kis égi áldás érkezzen, hiszen a növények szinte könyörögnek az esővíz után, de hiába gyűlnek olykor sötét fellegek az égen, a bennük lapuló csapadékot nem a mi vidékünkön szórják le. Ebben a nyári forróságban csak a kora reggelek és az éjszakák adnak egy kis felfrissülést. Szombaton reggel korán keltem, a nap aranyló korongja még valahol a hegy mögött ébredezett, amikor én már az erdő ösvényén szedtem a lábam. Az hatalmas lombsátor alá még alig szűrődött be fény, a levegő pedig kellemesen hűvös, és olyan üde volt amilyennek napok óta nem éreztem. Nem messze tőlem egy vörös mellényes madárka dalolt, akinek aprócska utódai valamelyik sűrű bokor tövében, gondosan megépített f

Fiatal szajkók látogatása.

A mai nap, kertem újabb fiatal vendégeiről szeretnék mesélni Nektek. Ezen a reggelen is megelőztem az ébresztő órám, és, ha már így történt meleg teám társaságában a kertem, és az erdőben zajló eseményeket figyeltem. Mindig történik valamilyen, számomra érdekes esemény, soha nincsen olyan perc sem, ami unalmasan telne el, pláne nem egy hatalmas erdő közelében. Június második felében járunk, amikor is egyre több madár fiókája hagyja el az otthonát. Vannak fajok, akik évente egy fészekaljnyi fiókát nevelnek fel, de olyanok is akadnak szép számmal, akik évente kétszer, vagy akár háromszor is költenek. A széncinege család tavasszal lerakott tojásai már régen felrepedtek, és a belőlük napvilágot látott utódok már szépen felcseperedve önálló életet élnek. A szülők már a másodköltés apróságait etetik, pirkadattól alkonyatig hordják a finomabbnál finomabb falatokat, de a kicsiket szinte lehetetlen jóllakatni. Ezen a reggelen azonban n

A Medves-fennsík kora nyári kincsei.

Réti margitvirág Kétlevelű sarkvirág Kétlevelű sarkvirág Terebélyes harangvirág Réti szegfű A Medves -fennsík réti keresztje Kora délután indultunk útnak a Medves–fennsíkra. A nap melengető sugaraival cirógatta a tájat, a szél pedig gyengéden, alig észrevehetően hintáztatta a fennsíkot körbeölelő hatalmas fák üde zöld leveleit. A nyár a legszebb arcát mutatta, az égbolton szebbnél-szebb, fehér színen tündöklő habos felhők kergették egymást, melyek időről időre búvóhelyként szolgáltak a nap izzó korongjának. Az elmúlt napokban egy-egy szelíd nyári zápor robogott végig a vidékünkön, de a talaj már egy cseppnyi emlékét sem tudta megőrizni, a földút porzott a lábaink alatt. Az esős tavasznak és a meleg június elejének köszönhetően a növények olyan nagyra nőttek, mintha valaki láthatatlan kezeivel húzta volna őket fel az ég felé. A fűszálak sok helyen a derekamat súrolták, melyek között csodálatos szépségű, színe

Csendesedő madárdalok.

Fekete rigóFekete rigó fióka Szombat hajnalban, a nap aranyló korongja, nem csak a természet lakóit ébresztette éjszakai álmából, hanem a szél is előmerészkedett a hűs völgyek mélyéről, és vígan, önfeledten szalad végig a fák törzsei között. Pénteken este, egy hatalmas cikázó villámlás után, melyet mély robaj követett, eleredt az eső. Gyengéden locsolta végig a veteményeskertemet és az erdők, mezők ösvényeit. Másnap reggel, a pajkos szél a fák levelein megpihent apró cseppeket a talajra kergette, és úgy kopogott az erdő, mintha újra eleredt volna az eső. Délutánra a szél egyre vadabbul, egyre dühösebben csavargatta a fák vékony karjait, akik fájdalmuknak jól hallható reccsenéssel adtak hangot. Ahogy közeledett az alkonyat, és a világosság átadta helyét a sötétségnek a szél is elcsendesedett, visszatért megpihenni a völgy mélyébe. Útját letört ágak, megtépázott fészkek, és szirmaikat sirató virágok mutatták. Ahogy elült a

Csendesedő madárdalok.

Fekete rigó hímFekete rigó fióka Tegnap hajnalban, a nap aranyló korongja, nem csak a természet lakóit ébresztette éjszakai álmából, hanem a szél is előmerészkedett a hűs völgyek mélyéről, és vígan, önfeledten szalad végig a fák törzsei között. Pénteken este, egy hatalmas cikázó villámlás után, melyet mély robaj követett, eleredt az eső. Gyengéden locsolta végig a veteményeskertemet és az erdők, mezők ösvényeit. Szombaton reggel, a pajkos szél a fák levelein megpihent apró cseppeket a talajra kergetett, és úgy kopogott az erdő, mintha újra eleredt volna az eső. Délutánra a szél egyre vadabbul, egyre dühösebben csavargatta a fák vékony karjait, akik fájdalmuknak jól hallható reccsenéssel adtak hangot. Ahogy közeledett az alkonyat, és a világosság átadta helyét a sötétségnek a szél is elcsendesedett, visszatért megpihenni a völgy mélyébe. Útját letört ágak, megtépázott fészkek, és szirmaikat sirató virágok mutatták. Ahogy

Vasárnap reggeli séta.

Tarka koronafürtTarka koronafürt Kislevelű nőszőfűKislevelű nőszőfűFekete bodza virágaSzombaton délután egyre komorabb felhők kezdtek gyülekezni az égbolton, azok az igazi sötétszürke fellegek, melyek az eső reményét hordozzák magukban. Késő délután volt, amikor az ég megzendült, és mély hanggal morajlott végig az erdő fái között, majd percekkel később megnyíltak az ég csatornái. Szerencsére szelíd nyári záport hoztak a felhők, nem pusztító vihart, mely után a fák és a növények szomorúan siratják a letört ágaikat. Hosszú perceken keresztül itatta az eső a szomjas földet, melynek minden áldott cseppje aranyat ért.Vasárnap reggel, amikor az utamra indultam az eső cseppjei, melyek megpihentek, és az éjszakát a fák lombjaik között töltötték lassan, egymást követve hullottak alá az avarba, majd halk koppanással jelezték a földet érésüket. Az erdei ösvényen álldogáló tócsákban, a már kora reggel óta éberen őrködő nap

Piros sapkás ifjonc.

Évről évre nagyon várom azt a napot, amikor a fészküket elhagyott aprócska, éppen a nagyvilággal ismerkedő fiókák tiszteletüket teszik kis kertemben. Az idei esztendőben a természetnek hála, a kihelyezett odúimba már két fészekaljnyi széncinege apróság nevelkedett fel, és az egyik odúnak mind a mai napig lakói vannak. De nem csak a kertemben sikerült madárotthonokat megfigyelnem, az erdőszélen álldogáló bodzabokor rejtekében is gondosan elkészített fészek lapul, mely énekes rigó apróságokat rejt. A szülők mind a mai napig gondosan táplálják a kicsiket, hogy mihamarabb felcseperedhessenek. Pár héttel ezelőtt pedig az erdő mélyén álló akácfán bukkantam rá a nagy fakopáncsok odújára, mely idén a második felfedezett harkályotthon volt. Már akkor nagyon elevenek voltak az apróságok, a bejáratban várták szüleiket, hogy finom falatokkal a csőrükben feltűnjenek a fák sűrűjének a takarásából. Hosszú időn át figyeltem, a kis család egyr

Kora reggeli fényjáték.

Június elejére beköszöntött az igazi nyár, de szerencsére nem az izzasztó kánikulai meleg. Napközben a hőmérő higanyszála a harminc fokot súrolja, az éjszakák pedig felfrissülést hoznak. Reggelre a mezők ösvényeit harmat fedi be, de mihelyst a nap felébred, és meleg sugaraival simogatni kezdi a tájat, hipp-hopp tovatűnnek. Ilyenkor nyáron szeretek hamar ébredni, a korán kelő napot azonban nem mindig sikerül megelőznöm. A nyári hajnaloknak különleges varázsa van, ilyenkor friss és üde a levegő, minden nyugodt és érintetlen, a nap pedig még álmosan, bágyadtan szórja a sugarait, mely az erdőben csodálatos sárga színben játszó fénypompát tartogat mindenkinek, aki a természet ösvényeit járja. Vasárnap reggel korán ébredtem, a nap azonban ezen a reggelen is ügyesebb volt nálam, nem sokkal, de megelőzött. Meleg sugaraival a kiserdő fáinak üde zöld lombjait simogatta, a gyenge szél a levelekkel játszott, a madarak kórusa pedig csodás előadásá

Kertem legfiatalabb látogatói.

Széncinege fióka Zöldike fiókaKorán ébredtem ma reggel, a felkelő nap sugarai még a domboldal mögött bujkáltak, de a világosság már bejárta a kertem minden egyes szegletét. Az elmúlt napokban beköszöntött az igazi nyár, pirkadattól alkonyatig a nap meleg sugarai simogatták a tájat, és az ágbolton is csak egy-egy kósza felhőpamacs úszott, esőt nem rejtettek magukban, csak a nap korongja mellett, ők is a szikrázóan kék ég díszei voltak.Ilyenkor júniusban hiába kelek korán, a napkeltét egyre nehezebb megelőzni, a madaraknak azonban ez minden áldott reggelen sikerül. A kora hajnali sötétségben, amikor még csak az első derengő fény jelenik meg a keleti égbolton, ők már ébren és dalolva köszöntik az új napot. Ezek a csengő dalok pedig egész reggel, sőt egész nap, teljesen késő szürkületig átjárják a természet ösvényeit. Amikor fél hat után felébredtem kertemben nagy volt a forgalom. Sorra jöttek vendégeim szomjukat és éhségüket oltan

Madárfészek kosbor.

Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy nem lépnék rá a természet ösvényeire. Túráim hol rövidebbek, hol hosszabbak, ahogy időm engedi. Szerencsésnek érzem magam, mert a kiskertem mögött hatalmas erdő áll, aki mindig szeretettel és élményekkel fogad, bármikor is teszek látogatást nála. A négy év alatt minden egyes kis szegletét bejártam, de mind a mai napig rejteget még meglepetéseket és titkokat, melyeket ez idáig még nem sikerült felfedeznem. Nem oly régen a szokott, még viszonylag könnyen járható ösvényen túráztam, mely ösvényre két éve találtam rá. Ezen idő alatt nem is tudnám összeszámolni hányszor jártam már végig. És nincsen olyan napszak amit, ne töltöttem volna itt el. A sok látogatás ellenére is, mind a mai napig tud számomra újat mutatni. Állandó lakó mellett akadnak új látogatók is, melyek évszakonként mások és mások. Ennek az erdőnek van egy olyan része, melyben a fák szellősen állnak egymás mellett, kellő h

Kora reggeli mókus móka.

Kertemet rengeteg kedves vendég látogatja, akiknek szeretek a kedvében járni. Friss vízzel feltöltött itatókkal, finom falatokkal, biztonságos odúkkal, sűrű lombot viselő bokrokkal, melyek kitűnő védelmet biztosítanak a számukra, és nagy-nagy szeretettel várom őket. A kis vendégek pedig érkeznek is szépen sorban, nagyon nagy örömömre. Reggeltől estig, estéttől pedig reggelig zajlanak az események, és nincsen olyan pillanat sem, hogy ne történne valami érdekesség ebben a kis élőlénybarát kertben. Igen sötétedés után sem áll meg az élet, hiszen kíváncsi rókák, fürge nyestek, és még tőlük is fürgébb pelék, éjszakai életet élő lepkék, és rovarok teszik nálam tiszteletüket. Annyi kedves pillanatot élhetek át nekik köszönhetően, hogy, ha nem lenne egyéb elfoglaltságom, mindet megosztanám Veletek, és minden napra bőven jutna bejegyzés a blogomban. De a legfontosabbakat mindig történetbe foglalom, amit pedig csak tudok, megörökítek, hog

Árvalányhaj.

Van egy igazán csinos külsejű növény, mely ilyenkor tavasz legvégén kezdi meg csodálatos, és egyedi szépségű pompáját, ez pedig nem más, mint az Árvalányhaj. Tegnap délután útra kerekedtünk, hogy megnézzük virágzásnak indult e már, ez a halvány aranyszínben tündöklő csoda. Már messziről látni lehetett, amint a szél gyengéd kezeivel simogatta a domboldalt, melynek lankáin árvalányhajak, tollas szépségei ringatóztak. Ezek a különleges kinézetű, nem mindennapi növények csak a háborítatlan területeket, és a száraz, meleg éghajlatot kedvelik. Talajban meglehetősen válogatósak, nem telepednek meg ám mindenhol, csak a nitrogénban szegény, meszes homoktalajon tudnak otthonra lelni. De ott, ahol a talaj, és az éghajlat megfelelő a számukra, tömegesen élnek, és hullámzó árvalányhajtengerré változtatják a mezőt, melyek hazánk, igazán különleges természetvédelmi értékei. Élőhelyének csökkenése miatt, mind az élőhelye, mind pedig ma

Vasárnap reggeli séta.

Szurokszegfű Hagymaszagú kányazsombor Mezei kakukkfű Mezei kakukkfű Közönséges derecevirág Kónya habszegfűSzombaton késő délután, nagy villámlás és mennydörgés közepette megérkezett a vihar, mely nem kímélte az erdőszélen sorakozó bokrok, és a délcegen álló fák lomkoronáját. Vasárnap kora reggel, amikor sétámra indultam az elmúlt égi áldás, ha ezt lehet annak nevezni, mert inkább a károkból ítélve csapás volt a javából, emlékeit őrizték az ösvények. Letört ágak, megtépázott lombok hevertek szerte-széjjel a talajon. A szél dühében, a gondosan megépített fészkekben is károkat okozott, és csak remélni tudtam, hogy ezeknek az apró ágakból, és puha mohából elkészített otthonoknak már nem voltak lakó. Figyelmesen jártam végig azt a területet, ahol a fészkek a földön hevertek, de apró madárfiókát nem találtam. Remélem, hogy a kis pelyhesek, akik ezekben, az egykor szebb időket is megélt otthonokban nevelkedtek, már vala

Gondolataim a természetről.

Minden napnak kell, hogy legyen egy aprócska csodája, mely megérinti a lelkedet, és emlékét a szívedbe zárja!Miskolczi Tímea