Az én madárbarát kertem - Kertem falakói

Fiatal meggyvágó Meggyvágó hím Széncinege tojó CsuszkaAz én kertem olyannyira közel van a természethez, hogy a kerítésünk mögött szép nagy fákkal tarkított, hatalmas erdő álldogál, és ha a kapun kilépek, akkor egyből sudár fái között szedhetem a lábamat. Nagyon szeretek ennyire, szinte karnyújtásnyira élni ahhoz a helyhez, mely a legkedvesebb a számomra. Ennek az erdőkapcsolatos kertnek köszönhetően sok olyan vendégem van, akik az erdőben élik a napjaikat, de időről időre megtisztelnek a jelenlétükkel. Itt most nem csak a madarakra gondolok, hanem a mókusokra, a rókákra, a nyestekre, és még sorolhatnám mennyi meg mennyi vendég tért már be hozzám egy kis látogatásra. De maradok most a madaraknál, hisz ez a kis sorozatom most csak is kizárólag róluk szól, a kis tollas barátaimról. Az előző részben megígértem Nektek, hogy a soron következő részben a kertemben élő fákról fogok írni, azokról a lakóimról melyeknek a társas

A második vasárnap angyala

A második vasárnap angyala A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Vasárnapi hóesés

Nagy fakopáncs Erdei pinty Széncinege HóesésDecember elsejével nem csak a naptár szerint köszöntött be a tél, hanem az időjárás is a legszebb, és a télhez legméltóbb arcát mutatta. Az égbolton napról-napra súlyos, szürke fellegek gyülekeztek, melyekből könnyed tánccal, apró pihékben hullott a hó. A kitartó, órákon át tartó havazásnak hála, a természet ösvényeit és a kiskertemet is szép vastag, több mint 10 centiméteres puha, fehér lepel fedte be. Vasárnap reggel, amikor kitekintettem az ablakon, éppen a szürkület kezdett szedelőzködni, az égboltot pedig alacsonyan úszó sötét felhők ülték meg, olyan igazi, szürke hófelhők, melyek nagy havazás ígéretét hordozzák magukban. Kora délelőtt volt, amikor az első hópehely utat tört magának, majd sorra követni kezdték őt a többiek. Pillanatok alatt olyan sokan lettek, és olyan gyorsan hullottak alá, hogy alig lehetett az erdőig ellátni. Könnyed táncuk olyan fenséges szép látván

Az én madárbarát kertem - Az első lépéseim

Nagy fakopáncs CsuszkaAz első bejegyzésem arról fog szólni, hogy hosszú évekkel ezelőtt, hogyan tettem meg az első lépeseket, és, hogy hogyan csalogattam kiskertembe a madarakat. Családunkban a madarak életének a segítése, több évtizedre nyúlik vissza. Szerencsésnek érzem magam, mert születésem óta családi házban élhettem, és élhetem a mai napig is az életemet, egészen közel a természethez. Emlékeimben elevenen élnek gyermekkorom kedves pillanatai, amikor a nagyszüleimnél kedvenc téli elfoglaltságom a madarak megfigyelése volt. Drága nagypapám saját maga készítette el dolgos kezével a madarak kis éttermét, és a kert fáin álldogáló odúkat. A madarak iránt érzett szeretete egész életét végigkísérte, éppen úgy, mint a nagymamámét is. Sokat tanultam tőlük, sok mesét és kedves történetet osztottak meg velem, melyeket mélyen elzárva őrzök mind a napig a szívemben. De nem csak a nagyszüleim, hanem a szüleim is mindig a természet szere

Az első vasárnap angyala

Az első vasárnap angyala Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Üdvözöllek Tél!

"... egyszerre, lám, elkezdtek sárgulni a fákon a levelek! Ami azelőtt még soha nem fordult elő. Sárgultak, lehullottak, és kopaszon maradtak a fák. Szél jött és végigsivított a kopasz fák között. Nagy, hideg fellegeket hozott a hátán, s a fellegekből hullani kezdett a hó. Belepte a földet, a fákat, bokrokat, sziklákat, mindent. Ami még azelőtt soha, soha nem fordult elő: tél lett, valóságos tél. Az első tél a földön." Wass Albert: A mátyás és az őz meséje

Az erdő meséje - Kopog az erdő

Dámszarvas borjú Dámszarvas tehén Vadmalac MókusSzajkó riasztása Fogadjátok sok szeretettel az őszi erdő meséjét. Én most ezzel a történettel szeretnék búcsút venni az ide ősztől. Ajánlom ezt a történetet többek között Béres Andreának és Lipták Zolinak, akik arra biztattak, hogy írjam meg az első gyermekeknek is szánható mesémet, és akik hisznek és eddig is hittek bennem, és abban, hogy egyszer akár saját könyvem is megjelenhet. Ez még távolinak tűnik a számomra, de az első mesém megszületett. Hálásan köszönöm a figyelmeteket. Ősz vége felé, halk koppanások törik meg az álmos erdő csendjét, jelezvén minden lakójának, hogy itt van idő, ebben az esztendőben is megérkezett a nagy lakoma ideje. A színes ünneplőbe öltözött cser és tölgyfák mind elálmosodtak, és mielőtt elszenderednének, útnak engedik, aprócska sipkás gyermekeiket. Ők pedig az őszi nap gyengéd simítására sorra fejest ugranak a hívogató, puha avarr

Az én madárbarát kertem - bevezetés

Akinek kertje van, még ha csak egészen kicsi is, és szereti a természetet és annak lakóit, egészen biztosan szívesen fogadja kis birodalmában a tollas vendégeket. Hisz ki ne örülne a tavaszi reggeleken a madarak kórusának szívünket melengető előadásának, és kedves, arcunkra mosolyt csaló jelenlétüknek. Bízom benne, hogy sokan éreznek hasonlóan, mint én, mert ha igen, akkor együtt, együttes erővel, nagyon nagy segítséget tudunk adni tollas kis barátainknak, akinek napról nagyra egyre csak szűkülnek az élettereik. Védjük és segítsük együtt a madarakat, hogy tavaszról tavaszra, ők tudják hirdetni a kikelet eljövetelét. Ezt az írásomat, melynek szavait most Ti is olvassátok, mintegy bevezetésnek szeretném szánni, egy nagyon fontos témának a bevezetőjének, mely nem más, mint a téli madáretetés. Szeretném veletek megosztani minden élményemet, tapasztalatomat, minden olyan kedves pillanatot, melyeket csakis nekik, a madaraknak köszönhetek. Titkon pe

November virágai

Százszorszép Erdei ibolya Pelyhes kenderkefű Fehér akác Lassan november vége felé járunk, de az elmúlt hetek időjárása a szokottnál jóval enyhébben telt el. A csillagfényes éjszakák leple alatt, a hőmérő higanyszála gyakran nulla fok alá kúszott, és ezeken, a hajnalokon csinos dérruhát öltöttek magukra a növények. De a reggeli hideg után, ahogy a nap korongja egyre feljebb kúszott a horizonton, és meleg sugaraival simogatni kezdte a tájat, úgy lett egyre langyosabb a levegő, és igazán szép őszi időben lehetett részünk. Minden esztendő őszén, szépen lassan nyugovóra tér a természet, téli álmot alvó lakói, lehunyják szemeiket, és a hideg téli hónapokat édes álmukba merülve töltik. Azonban ez a szokatlanul enyhe őszi időjárás megzavarta az éppen szunnyadni készülő természetet, és a nap meleg simítása újra előcsalta az éppen pihenni készülő lakókat.Már október közepén különlegesnek számított, hogy az orgonabokrokon újra

Novemberi hópihék

Ősz vége felé járunk, és az elmúlt napokban egy kis ízelítőt kaphattunk a közelgő télből. Vasárnap éjjel, a sötétség leple alatt, titokban a mi vidékünkre is megérkezett az első hózápor. A magasabb hegyekben az esti csapadék hóra váltott, és hétfőn reggelre a Karancs-hegy legtetején álldogáló csupasz fákat, csillogóan fehér bundába öltöztette a természet. Napközben azonban, ahogy a hőmérséklet egy kicsit emelkedni kezdett a vékonyka hólepel hamar olvadásnak indult.Ma kora reggeltől súlyos, komor fellegek uralták az égboltot, titkon reménykedtem benne, hogy talán az előrejelzés beigazolódik, és a fehér hópihék táncába lesz lehetőségem gyönyörködni. Ez hellyel-közzel valóra is vált, mert délelőtt az eső cseppjei közé, időről-időre hópelyhek furakodtak, a hatalmat átvenni azonban sajnos nem tudták. Így az első igazi havazás még várat magára. De a tél még előttünk áll, és én bízom benne, hogy lesznek napok vagy hetek,

Őszi szépség

Van egy virág, mely kedves, törékeny kinézetével hamar a szívünkbe lopja magát. Jelenlétében szinte egész évben gyönyörködhetünk, kivéve a kemény fagyokkal tarkított időszakot. Telente, amikor a többi virág az igaz álmát alussza, ő akkor is éberen várja a napsugarak langyos simítását, és, ha a nem tombolnak kemény fagyok, megmutatja nekünk egyedi szépségét. A százszorszép gyakori virágunk, mely kertjeink egyik aprócska éke, és aki, társaival együtt, üde színfoltot varázsol a zöld fűszálak közé. Amint a napsugarak feltűnnek az égbolton, és fényükkel végigsimítják őket, sorra kinyitják fehér nyeles és sárga csöves virágaikat. Ha a nap korongját felhők takarják, egyből összezárják szirmaikat, éppen úgy, mint ahogy azt éjszaka is teszik. Az én kertemben is otthonra leletek a százszorszépek, és szépségükben mind a mai napig gyönyörködni tudok. Az erdőben szép nagyra nőtt juharfa álldogál, melynek aranysárga leveleit, a

Vasárnap reggeli séta

Vasárnap reggel a kertemben

MókusMókusMókus pihenget Napok óta szokatlanul világosak az éjszakák, mely a szép kerekre hízott teli holdnak, és a milliónyi csillag fényének köszönhető. Mégis mintha másként ragyognának, mintha fényük sokkal szikrázóbb, és tündöklőbb lenne. Valamikor hajnaltájt a csillagok ragyogását felhők zavarták meg, majd egyre többen és többen lettek, mígnem teljesen eltakarták az égbolt világító kis lámpásait. Szeretek korán kelni, és kényelmes hintaszékemből szemmel követni az erdőben és a kertemben zajló eseményeket, melyekből a természetnek hála soha sincsen hiány. Alig, hogy szedelőzködni kezdett az éjszaka egy ismerős látogató körvonala tűnt fel. Ha csak mozgását látom, akkor is felismerem őt, mert olyan furcsán szedi lábait, hogy senki mással nem tudom összetéveszteni. Ő pedig nem más, mint a nyest. Gyakran megfordul a kertemben, de csak az éj leple alatt, hisz éjszakai életet élő ragadozó. Rövidke lábait gyorsan, egymás utá

Kertem idei első csíze

Csíz hím Csíz hímNem oly régen, arról számoltam be Nektek, hogy visszatértek kedves téli vendégeink a csízek. Akkor még csak anyukámék házával szemben álldogáló égerfákon sikerült őket megpillantanom, de éppen a minap nálunk is feltűnt az idei első csíz tojó. Október közepétől, a kertembe kihelyezett etetők finom falatokkal megtöltve várják az éhes kis vendégeimet. A csillagfényes éjszakák leple alatt, az elmúlt időszakban igen alacsonyra süllyedt a hőmérő higanyszála. Ezért esténként a madarak egyik legkedveltebb csemegéjével, a napraforgó maggal töltöttem fel az etetőimet, hogy amikor a hideg éjszaka után felébrednek, és megkezdik a napjukat, finom reggeli várja őket. Novemberben már egyre kevesebb a rovar, és a bokrok sem roskadoznak már tápláló bogyóktól, mely az őszi időszak legfontosabb madáreleségei, így egyre nagyobb kihívást jelent napi betevőjükhöz hozzájutniuk. Ezért a madáretetéssel megkönnyíthetjük a környe

Szombat délutáni séta

TengelicNovembert írunk, és az ilyenkor szokottnál jóval enyhébb az időjárás. Az elmúlt napokban a derült égboton ragyogó csillagoknak, és a szép kövérre hízott holdnak köszönhetően olyan világosak voltak az éjszakák, mint már nagyon régen. Reggelente meg is érződött az éjszaka derűje a hőmérsékleten, hajnalra csillogóan fehér dérruhába öltöztek az erdők, mezők lakói. Szombaton délután, amikor munkából hazaértünk a kellemesen meleg, őszi idő a természetbe csábított. Már annyira vártam ezt a napot, hogy még világosban érjek haza, és útra tudjak kelni a számomra legcsodálatosabb helyre az erdőbe. A korán beköszöntő esték miatt, hétköznap már nem tudom megtenni szokott túráimat. A téli időszámítás kezdete óta, a nap nagyon hamar nyugovóra tér, és mire hazaérünk, már teljesen besötétedik. Pár hét leforgása alatt nagyon nagy, szememnek még szokatlan változások mentek végbe a természet ösvényein. A szűkös, a nyári

Ősz a Mátrában

Légyölő galóca Légyölő galóca Nagy őzlábgomba Párducgalóca Zöld harmatgombaAz elmúlt napok kellemes meleggel, a nap fényében úszó nappalokkal teltek el. Öröm ilyenkor a természet szerteágazó ösvényein barangolni, és ha időm úgy engedi, ki is használok minden egyes szabad percet, hogy a szabadban töltsem. Hétköznaponként az egyre korábban beköszöntő este miatt nem sok lehetőségem van a barangolásra, így szinte csak a szombat délutánok, és vasárnapok maradnak kedvenc időtöltésemre. A múlt héten megfázással küszködtem, de vasárnap a jó idő már minden porcikámat a szabadba csábította. Úti célunk ez alkalommal a Mátra volt. A nap sugarai hét ágra sütöttek, és kellemesen meleggé varázsolták ezt az októberi napot. Az ősz, a Mátrában is szépen kiteljesedett, fáinak legtöbbje, már színes ünneplőbe burkolózva álldogál, káprázatos látványt nyújtva mindenkinek, aki árnyékukban szedik a lábaikat. Az erdő fái között oso

Őszi naplemente

Salgói vár A Karancs-hegy mögött nyugszik le a nap Véget ért az október, az esztendő legszínpompásabb hónapja, amikor a természet a legszebb ünneplőjében tündököl. Minden esztendőben október végén éri el csúcspontját az őszi lombszíneződés, és mielőtt téli álomra hunyja a szemét a természet, a fák, és a bokrok még megmutatják utánozhatatlan pompájukat, mely olyan egyedülálló csoda, melyet emberi kéz nem tudna utánozni.Az elmúlt hetekben, egy-két napot leszámítva, igazán kellemes időben lehetett részünk. A csillagok fényében úszó éjszakák, hűvösek voltak, de a nappalok kellemes meleggel teltek, hisz a nap sugarai reggeltől estig simogatták a tájat, és a szabadba csábítottak. Késő délután volt, amikor az erdő ösvényére léptem, a nap sugarai már fáradt fényüket szórták a tájra, és a fák egyébként is aranyló leveleit, még sárgábbá varázsolták. Lépteimet szaporán szedtem egymás után, hogy kiérjek a hegytetőre

Viharos vasárnap

Nagy fakopáncs MókusMókus tisztálkodásaÉrdemes megnézni, az eddigi legkedvesebb videóm Búvóhely keresés a vihar elől Nagy fakopáncs keresgélTervem szerint, ma az őszi Mátráról szóló bejegyzésemet szerettem volna Veletek megosztani, de a tegnapi zord időjárás gondolkodóba ejtett, és úgy éreztem, hogy időszerűbb, ha most erről fog szólni az írásom.Szombaton este, amikor a nap nyugovóra tért elkezdett fújni a szél. Eleinte csak gyengén szalad végig az erdő ösvényén, és finoman borzolta az erdő fáinak, egyre csupaszabb ágait, de ahogy telt az idő egyre dühösebb lett. Egész éjszaka süvített, és időről-időre hangos morajlása törte meg a sötétség csendjét. Vasárnap reggel nagyon korán ébredtem, alig volt hat óra, és még ebből egy órácskát le is kellett vonni, hiszen tegnap megkezdődött a téli időszámítás. Óraállítás ide vagy oda, nagyon nehezen virradt ezen a reggelen. Komor, sötét fellegek robogtak tova az égbolton, mintha

Rég nem látott kedves vendégek

Blogomban időről-időre a természetben zajló, éppen aktuális eseményeket osztom meg veletek. Azokat az eseményeket, melyek a természet hatalmas színpadán történnek, és melynek főszereplői az élővilág fontos tagjai. Napról-napra figyelemmel követem az erdők, mezők vagy akár a kertemben zajló eseményeket, melyeket naplómba rögzítek. Így a kedves élményeket még elevenebben meg tudom őrizni, és ha naplómat fellapozom újra és újra át tudom élni a múlt emlékeket. Jelen bejegyzésemben a csízek visszatéréséről szeretnék beszámolni Nektek. Két napja, éppen szüleimhez tartottam, amikor a házukkal szemben álldogáló enyves égerfa leveleinek a takarásában ismerős hangokra lettem figyelmes. „Tetetet” halk, jól ismert csivitelés ütötte meg a fülemet. Megálltam, és figyeltem, hallgattam a kedves csacsogást, és vártam, hogy megpillantsam, a hónapok óta nem látott kedves téli vendégeinket, a csízeket. Tudtam, hogy az ő aprócska testüket rejtik

A fenyveserdő lakói

Légyölő galóca Légyölő galóca Zöld harmatgomba Bimbós pöfetegOktóber vég felé járunk, és napról napra, az ősz oly szép arcában gyönyörködhetünk. A csillagfényes éjszakák leple alatt egyre mélyebbre süllyed a hőmérséklet, és kora reggelre éppen, hogy csak a nulla fokot súrolja. A nappalok még langyos idővel telnek, hisz a nap sugarai még kellemes meleggel simogatják a tájat. A hűvös éjszakákon egyre jobban dideregnek a fák, leveleiket egyre jobban hullatni kezdik, így a természet ösvényei gyönyörű, sárga, barna és vörös színekben pompáznak, és sétáink alatt ilyen szép színes, puha avarszőnyegen szedhetjük a lábainkat. Késő délután, amikor a munkából hazaértünk a nap hét ágra sütött, a fák leveleit a hűvös szél borzolta, én pedig minden apró porcikámmal a természetbe vágytam. A Salgói vár lábánál gyönyörű fenyves erdő terül el, célunk pedig ennek az erdőnek a felfedezése volt. Ha figyelemmel követitek az

Vasárnap reggeli séta

Az erdő fái között a szürkület éppen csak szedelőzködik, szépen lassan puha fátylát hajtogatja. Elsőként a vörösbegy ébred, mint minden áldott reggel, kedves hangján jelzi, hogy bizony a nap sugarai már a keleti ég alján várakoznak, és ideje az álmokat mindenkinek kitörölni a szemeiből. Hisz új nap ébred, napsütéses szép őszi nap.Hideg a reggel, didergősen hideg, a csillagfényes éjszaka, harmatcseppek millióit helyezte el a mező minden egyes lakójára. Olyan nedves a fű, melyben lábaimat szedem, mintha az eső áztatta volna őket. A tisztást körülölelő fiatal bükkfák már álmosan nyújtózkodnak csupasz karjaikkal, tudják és érzik, hogy közeleg a téli alvás ideje. Elsárgult leveleik már mind, egytől-egyig a talajt díszítik, és vastag avarrá sokasodva védik, a föld mélyében pihenő apró életeket. Csendes a táj, melyet időről-időre halk, alig hallható koppanások törnek meg. Szép gömbölyűre hízott harmatcseppek zörrenek meg az ava

Suttógó fenyveserdő

Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba fiatal korában Kellemesen meleg, őszi délután volt, amikor utunkra indultunk. Egy olyan útra melyet meg sem tudnék számolni, hogy hányszor, de hányszor tettünk már meg. Mégis minden egyes alkalommal, akárhányszor végigmegyünk rajta, új élményeket és emlékeket lop a szívünkbe. Ez az útvonal nem más, mint a Nagykeresztúr, és a Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark között elterülő, erdőkkel, mezőkkel, dombokkal és völgyekkel tarkított, szívemnek oly kedves táj. A sok látogatás ellenére, még mindig vannak olyan szegletei ennek a térségnek, melyet ez idáig még nem sikerült felfedeznünk. De ami késik, az nem múlik, és ennek a túrának célpontja, éppen egy ilyen, eddig még be nem barangolt erdőség volt. Milyen sokszor is szemléltem már messziről ezt a szép kis fenyvest, hányszor, de hányszor vágytam már rá, hogy daliás fáinak a védelmében szedjem a lábaimat, és ez a lát

Diószüret

Kertemben szép nagyra, és terebélyesre nőtt diófa áll. Amióta itt élünk, minden áldott ősszel, bőséges terméssel ajándékoz meg nem csak minket, hanem a kiskertemet látogató vendégeimet is. A tavaszi és nyári időszakban a fiókáikat nevelő tollasoknak jár a kedvében. Hiszen hatalmas lombkoronájának a védelmében rengetek rovar éli napjait, akikre a gondos madárszülők pirkadattól alkonyatig vadásznak, hogy a fészkek mélyén lapuló pelyhes kis fiókáikat megpróbálják jóllakatni. Ősszel pedig, amikor a levelek között megbújó termések érésnek indulnak, megjelennek ágai között a diócsemegét kedvelő szajkók, nagy fakopáncsok, és a legnagyobb diókedvelők, a pihe-puha szőrbundát viselő mókusok. A nappalok rövidülésére, és az elmúlt hetek hűvös éjszakai időjárása a diófámra is hatással voltak, levelei egyre színesednek, termései pedig halk koppanással hullnak alá a talajra.Amikor csak időm engedi, beülök a kényelmes fotelembe, és

Az őszi erdő kincsei

Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Csertölgy makkA keleti égbolton, még csak egy halvány fény jelezte, hogy nemsokára felébred a nap hatalmas korongja. Kósza felhőfoszlányok úsznak tova, melyek színét a napkelte rózsaszínre festi. Én már az erdő ösvényén szedem a lábam, mely elevenen őrzi az elmúlt napok kiadós esőzéseinek az emlékét. A saras út, rengeteg apró titkot rejt magában, a nemrégiben erre járt állatok kedves emlékeit. Szarvasok, őzek és vaddisznók patáinak jól kirajzolódó lenyomataival van tele az ösvény, és az is nagyon jól látszik, hogy a fiatal nemzedék tagjai is a felnőttekkel együtt szedték aprócska lábaikat. Előttem a széles vágás még a szürkület uralma alatt áll, de ahogy telnek a percek egyre több fény szűrődik be a fák már hézagos lomkoronái felől. Néma csend üli meg az erdőt, az aranytorkú dalos madarak már régen elcsendesedtek, és sokuk már dél felé szeli a levegőt. Percek múlva

Meseház az erdő mélyén

Az elmúlt hétvégén kihasználva a kellemes őszi időjárást kirándulni indultuk, mely kirándulásnak célpontja, a Karancsberénytől nem messze található Pálháza-puszta volt. Itt a Karancsberényi-patak völgyében, az erdő ölelésében épült meg 1937-ben a Légrády család vadászháza, mely azóta, több funkciót is betöltött. Az elmúlt 80 esztendőben az idő vasfoga megkímélte ezt az erdei kis lakot, mert a mai napig igazán csinos a külseje, és az egész épület valamint a környezete melegséget és nyugalmat áraszt. Szerényen meghúzódva áll a hatalmas fák tövében, kertjében pedig a természet lakói vendégeskednek. Széncinegék, barátcinegék hallatták csicsergő hangjukat, csuszkák és nagy fakopáncsok feszegették a fenyőfák kérgeit, bízván benne, hogy egy-egy meghúzódott rovarral olthatják éhségüket. Egy öreg tölgyfa törzsén, melyet a puha moha úgy borított be, mint egy meleg takaró, élénk zöldes tollruhát viselő zöld küllő kezde