A Medves-fennsík kora nyári kincsei.

Réti margitvirág Kétlevelű sarkvirág Kétlevelű sarkvirág Terebélyes harangvirág Réti szegfű A Medves -fennsík réti keresztje Kora délután indultunk útnak a Medves–fennsíkra. A nap melengető sugaraival cirógatta a tájat, a szél pedig gyengéden, alig észrevehetően hintáztatta a fennsíkot körbeölelő hatalmas fák üde zöld leveleit. A nyár a legszebb arcát mutatta, az égbolton szebbnél-szebb, fehér színen tündöklő habos felhők kergették egymást, melyek időről időre búvóhelyként szolgáltak a nap izzó korongjának. Az elmúlt napokban egy-egy szelíd nyári zápor robogott végig a vidékünkön, de a talaj már egy cseppnyi emlékét sem tudta megőrizni, a földút porzott a lábaink alatt. Az esős tavasznak és a meleg június elejének köszönhetően a növények olyan nagyra nőttek, mintha valaki láthatatlan kezeivel húzta volna őket fel az ég felé. A fűszálak sok helyen a derekamat súrolták, melyek között csodálatos szépségű, színe

Csendesedő madárdalok.

Fekete rigóFekete rigó fióka Szombat hajnalban, a nap aranyló korongja, nem csak a természet lakóit ébresztette éjszakai álmából, hanem a szél is előmerészkedett a hűs völgyek mélyéről, és vígan, önfeledten szalad végig a fák törzsei között. Pénteken este, egy hatalmas cikázó villámlás után, melyet mély robaj követett, eleredt az eső. Gyengéden locsolta végig a veteményeskertemet és az erdők, mezők ösvényeit. Másnap reggel, a pajkos szél a fák levelein megpihent apró cseppeket a talajra kergette, és úgy kopogott az erdő, mintha újra eleredt volna az eső. Délutánra a szél egyre vadabbul, egyre dühösebben csavargatta a fák vékony karjait, akik fájdalmuknak jól hallható reccsenéssel adtak hangot. Ahogy közeledett az alkonyat, és a világosság átadta helyét a sötétségnek a szél is elcsendesedett, visszatért megpihenni a völgy mélyébe. Útját letört ágak, megtépázott fészkek, és szirmaikat sirató virágok mutatták. Ahogy elült a

Csendesedő madárdalok.

Fekete rigó hímFekete rigó fióka Tegnap hajnalban, a nap aranyló korongja, nem csak a természet lakóit ébresztette éjszakai álmából, hanem a szél is előmerészkedett a hűs völgyek mélyéről, és vígan, önfeledten szalad végig a fák törzsei között. Pénteken este, egy hatalmas cikázó villámlás után, melyet mély robaj követett, eleredt az eső. Gyengéden locsolta végig a veteményeskertemet és az erdők, mezők ösvényeit. Szombaton reggel, a pajkos szél a fák levelein megpihent apró cseppeket a talajra kergetett, és úgy kopogott az erdő, mintha újra eleredt volna az eső. Délutánra a szél egyre vadabbul, egyre dühösebben csavargatta a fák vékony karjait, akik fájdalmuknak jól hallható reccsenéssel adtak hangot. Ahogy közeledett az alkonyat, és a világosság átadta helyét a sötétségnek a szél is elcsendesedett, visszatért megpihenni a völgy mélyébe. Útját letört ágak, megtépázott fészkek, és szirmaikat sirató virágok mutatták. Ahogy

Vasárnap reggeli séta.

Tarka koronafürtTarka koronafürt Kislevelű nőszőfűKislevelű nőszőfűFekete bodza virágaSzombaton délután egyre komorabb felhők kezdtek gyülekezni az égbolton, azok az igazi sötétszürke fellegek, melyek az eső reményét hordozzák magukban. Késő délután volt, amikor az ég megzendült, és mély hanggal morajlott végig az erdő fái között, majd percekkel később megnyíltak az ég csatornái. Szerencsére szelíd nyári záport hoztak a felhők, nem pusztító vihart, mely után a fák és a növények szomorúan siratják a letört ágaikat. Hosszú perceken keresztül itatta az eső a szomjas földet, melynek minden áldott cseppje aranyat ért.Vasárnap reggel, amikor az utamra indultam az eső cseppjei, melyek megpihentek, és az éjszakát a fák lombjaik között töltötték lassan, egymást követve hullottak alá az avarba, majd halk koppanással jelezték a földet érésüket. Az erdei ösvényen álldogáló tócsákban, a már kora reggel óta éberen őrködő nap

Piros sapkás ifjonc.

Évről évre nagyon várom azt a napot, amikor a fészküket elhagyott aprócska, éppen a nagyvilággal ismerkedő fiókák tiszteletüket teszik kis kertemben. Az idei esztendőben a természetnek hála, a kihelyezett odúimba már két fészekaljnyi széncinege apróság nevelkedett fel, és az egyik odúnak mind a mai napig lakói vannak. De nem csak a kertemben sikerült madárotthonokat megfigyelnem, az erdőszélen álldogáló bodzabokor rejtekében is gondosan elkészített fészek lapul, mely énekes rigó apróságokat rejt. A szülők mind a mai napig gondosan táplálják a kicsiket, hogy mihamarabb felcseperedhessenek. Pár héttel ezelőtt pedig az erdő mélyén álló akácfán bukkantam rá a nagy fakopáncsok odújára, mely idén a második felfedezett harkályotthon volt. Már akkor nagyon elevenek voltak az apróságok, a bejáratban várták szüleiket, hogy finom falatokkal a csőrükben feltűnjenek a fák sűrűjének a takarásából. Hosszú időn át figyeltem, a kis család egyr

Kora reggeli fényjáték.

Június elejére beköszöntött az igazi nyár, de szerencsére nem az izzasztó kánikulai meleg. Napközben a hőmérő higanyszála a harminc fokot súrolja, az éjszakák pedig felfrissülést hoznak. Reggelre a mezők ösvényeit harmat fedi be, de mihelyst a nap felébred, és meleg sugaraival simogatni kezdi a tájat, hipp-hopp tovatűnnek. Ilyenkor nyáron szeretek hamar ébredni, a korán kelő napot azonban nem mindig sikerül megelőznöm. A nyári hajnaloknak különleges varázsa van, ilyenkor friss és üde a levegő, minden nyugodt és érintetlen, a nap pedig még álmosan, bágyadtan szórja a sugarait, mely az erdőben csodálatos sárga színben játszó fénypompát tartogat mindenkinek, aki a természet ösvényeit járja. Vasárnap reggel korán ébredtem, a nap azonban ezen a reggelen is ügyesebb volt nálam, nem sokkal, de megelőzött. Meleg sugaraival a kiserdő fáinak üde zöld lombjait simogatta, a gyenge szél a levelekkel játszott, a madarak kórusa pedig csodás előadásá

Kertem legfiatalabb látogatói.

Széncinege fióka Zöldike fiókaKorán ébredtem ma reggel, a felkelő nap sugarai még a domboldal mögött bujkáltak, de a világosság már bejárta a kertem minden egyes szegletét. Az elmúlt napokban beköszöntött az igazi nyár, pirkadattól alkonyatig a nap meleg sugarai simogatták a tájat, és az ágbolton is csak egy-egy kósza felhőpamacs úszott, esőt nem rejtettek magukban, csak a nap korongja mellett, ők is a szikrázóan kék ég díszei voltak.Ilyenkor júniusban hiába kelek korán, a napkeltét egyre nehezebb megelőzni, a madaraknak azonban ez minden áldott reggelen sikerül. A kora hajnali sötétségben, amikor még csak az első derengő fény jelenik meg a keleti égbolton, ők már ébren és dalolva köszöntik az új napot. Ezek a csengő dalok pedig egész reggel, sőt egész nap, teljesen késő szürkületig átjárják a természet ösvényeit. Amikor fél hat után felébredtem kertemben nagy volt a forgalom. Sorra jöttek vendégeim szomjukat és éhségüket oltan

Madárfészek kosbor.

Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy nem lépnék rá a természet ösvényeire. Túráim hol rövidebbek, hol hosszabbak, ahogy időm engedi. Szerencsésnek érzem magam, mert a kiskertem mögött hatalmas erdő áll, aki mindig szeretettel és élményekkel fogad, bármikor is teszek látogatást nála. A négy év alatt minden egyes kis szegletét bejártam, de mind a mai napig rejteget még meglepetéseket és titkokat, melyeket ez idáig még nem sikerült felfedeznem. Nem oly régen a szokott, még viszonylag könnyen járható ösvényen túráztam, mely ösvényre két éve találtam rá. Ezen idő alatt nem is tudnám összeszámolni hányszor jártam már végig. És nincsen olyan napszak amit, ne töltöttem volna itt el. A sok látogatás ellenére is, mind a mai napig tud számomra újat mutatni. Állandó lakó mellett akadnak új látogatók is, melyek évszakonként mások és mások. Ennek az erdőnek van egy olyan része, melyben a fák szellősen állnak egymás mellett, kellő h

Kora reggeli mókus móka.

Kertemet rengeteg kedves vendég látogatja, akiknek szeretek a kedvében járni. Friss vízzel feltöltött itatókkal, finom falatokkal, biztonságos odúkkal, sűrű lombot viselő bokrokkal, melyek kitűnő védelmet biztosítanak a számukra, és nagy-nagy szeretettel várom őket. A kis vendégek pedig érkeznek is szépen sorban, nagyon nagy örömömre. Reggeltől estig, estéttől pedig reggelig zajlanak az események, és nincsen olyan pillanat sem, hogy ne történne valami érdekesség ebben a kis élőlénybarát kertben. Igen sötétedés után sem áll meg az élet, hiszen kíváncsi rókák, fürge nyestek, és még tőlük is fürgébb pelék, éjszakai életet élő lepkék, és rovarok teszik nálam tiszteletüket. Annyi kedves pillanatot élhetek át nekik köszönhetően, hogy, ha nem lenne egyéb elfoglaltságom, mindet megosztanám Veletek, és minden napra bőven jutna bejegyzés a blogomban. De a legfontosabbakat mindig történetbe foglalom, amit pedig csak tudok, megörökítek, hog

Árvalányhaj.

Van egy igazán csinos külsejű növény, mely ilyenkor tavasz legvégén kezdi meg csodálatos, és egyedi szépségű pompáját, ez pedig nem más, mint az Árvalányhaj. Tegnap délután útra kerekedtünk, hogy megnézzük virágzásnak indult e már, ez a halvány aranyszínben tündöklő csoda. Már messziről látni lehetett, amint a szél gyengéd kezeivel simogatta a domboldalt, melynek lankáin árvalányhajak, tollas szépségei ringatóztak. Ezek a különleges kinézetű, nem mindennapi növények csak a háborítatlan területeket, és a száraz, meleg éghajlatot kedvelik. Talajban meglehetősen válogatósak, nem telepednek meg ám mindenhol, csak a nitrogénban szegény, meszes homoktalajon tudnak otthonra lelni. De ott, ahol a talaj, és az éghajlat megfelelő a számukra, tömegesen élnek, és hullámzó árvalányhajtengerré változtatják a mezőt, melyek hazánk, igazán különleges természetvédelmi értékei. Élőhelyének csökkenése miatt, mind az élőhelye, mind pedig ma

Vasárnap reggeli séta.

Szurokszegfű Hagymaszagú kányazsombor Mezei kakukkfű Mezei kakukkfű Közönséges derecevirág Kónya habszegfűSzombaton késő délután, nagy villámlás és mennydörgés közepette megérkezett a vihar, mely nem kímélte az erdőszélen sorakozó bokrok, és a délcegen álló fák lomkoronáját. Vasárnap kora reggel, amikor sétámra indultam az elmúlt égi áldás, ha ezt lehet annak nevezni, mert inkább a károkból ítélve csapás volt a javából, emlékeit őrizték az ösvények. Letört ágak, megtépázott lombok hevertek szerte-széjjel a talajon. A szél dühében, a gondosan megépített fészkekben is károkat okozott, és csak remélni tudtam, hogy ezeknek az apró ágakból, és puha mohából elkészített otthonoknak már nem voltak lakó. Figyelmesen jártam végig azt a területet, ahol a fészkek a földön hevertek, de apró madárfiókát nem találtam. Remélem, hogy a kis pelyhesek, akik ezekben, az egykor szebb időket is megélt otthonokban nevelkedtek, már vala

Gondolataim a természetről.

Minden napnak kell, hogy legyen egy aprócska csodája, mely megérinti a lelkedet, és emlékét a szívedbe zárja!Miskolczi Tímea

Tavaszutó a Mátrában.

Madárfészek kosbor Olocsáncsillaghúr Szagos müge Veronika féle Nehézszagú gólyaorr Hagymás fogasír Réti kakukkszegfű Réti kakukktormaAz elmúlt napok, kellemesen meleg időjárással kedveskedtek mindenkinek, aki a természet ösvényeit járta. A nap szinte zavartalanul onthatta fényét, és egyre perzselőbb sugarait. Azonban szombat délutántól a meteorológusok heves zivatarok eljövetelét jósolták. Napok óta terveztük, hogy kilátogatunk a Mátrába, mert ilyenkor május végén sorra kezdik bontogatni szirmaikat a tavaszutó szebbnél-szebb virágai. Délutánra terveztük a túránkat, de reggel ébredés után mégis úgy döntöttünk, hogy inkább előrehozzuk a kirándulást, mert talán így megúszhatjuk a jósolt viharokat. Kora délelőtt indultunk útra, a nap hét ágra sütve szórta fényét, a levegő pedig kellemes melegen cirógatta bőrünket. Csodás napnak néztünk elébe. Amikor megérkeztünk a hegyek ölelésébe, üde zöld levélpompa fogadott

Seregély a kiskertemben.

Seregély Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de az idei esztendőben több madárfajnak is megtetszett a széncinegék takaros kis otthona, azonban a szülők éberségének köszönhetően minden illetéktelen behatoló időben el lett zavarva. Nemrégen arról számoltam be Nektek, hogy a különleges kinézetű nyaktekercs vetett az odúra szemet, ma pedig egy újabb idegen tűnt fel a cinegék otthonánál. Éppen a konyhában tettem-vettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fekete tollruhás madár kukucskál be az odú bejáratán. A hím cinege abban a pillanatban ott termett, és nagy csetepaté közepette elüldözte a hívatlan betolakodót, aki nem más volt, mint a seregély. Felénk nem gyakori madár, ez idáig egyszer volt szerencsém őt látni a kiskertemben, de utána nyoma veszett, többször nem került a szemeim elé. A cinege erőteljes fellépése rendre utasított a csinos fémes-zölden csillogó tollruhás madarat, akinek azóta, esze ágában sincsen az odú közelébe merészk

Első találkozás a kis hőscincérrel.

Kis hőscincérJuhar díszcincér C betűs lepkeAmikor a természetben barangolok, egyik kedvenc elfoglaltságom, a füvek népének a figyelése, kutatása. Hiszen annyi érdekes, eddig még fel nem fedezett lakó él a fűszálak ölelésében. Különleges színük, mintázatuk, és egyedi megjelenésük, minden természetbarát számára kedves élményeket tartogat. Kora délután indultam el a tisztásra, sötétebbnél sötétebb felhők kergették egymást az égbolton, melyek újabb vihar lehetőségét tartogatták. A szél gyengén lengedezett, és óvatosan, gyöngéden simította végig a tájat. A ború ellenére nyüzsgött az élet, szerelemre lobbant rovarok álldogáltak a fűszálakon, lepkék lejtettek könnyed táncot, és tücskök ciripeltek aprócska lakásaik előtt. A felhők közötti réseken időről időre előbújtak a nap melengető sugarai. Felnéztem az égre reménykedve benne, hogy a komor felhők tovaszaladnak, és a délután további része napsütéses időjárással

Másodköltésre készülve.

Mint arról már korábban beszámoltam Nektek, az akácfámra kihelyezett odú, az idei esztendőben egy széncinege párnak ad otthont. A tojó annak rendje és módja szerint, áprilisban el is készítette a mohából és a puha kutyaszőrből álló, kényelmes, meleg fészkét. A lerakott tojásokból, a tojó gondos melengetésének hála, május 2-án ki is keltek a jövő nemzedék aprócska kis fiókái. Ettől a pillanattól kezdve mindkét szülő pirkadattól alkonyatig csak hordta és hordta a finom falatokat, hogy jóllakassák a folyton éhes kis apróságokat. Az etetés a mai napig is tart, de tegnap egy különös eseményre lettem figyelmes. A hím napközben apró falatokkal kedveskedett a tojónak, aki a kora esti órákban, szőrcsomókkal a csőrében neki kezdett, a közös otthonuk renoválásának. A picik tegnap voltak 14 naposak, mely azt jelenti, hogy pár nap és elhagyják a fészküket és kirepülnek, a még számukra ismeretlen világba. Viszont a tojó már most serényen k

Piros sapkás odúlakók.

Az elmúlt hetek és napok a borúról, és a bőséges égi áldásról szóltak. Minden egyes perc kincset ér, amikor a nap fényét tudja szórni a tájra. Hiszen ezen a tavaszon nem a kellemesen melegé és a napsütésé a főszerep. Az idei tavasz főszereplői a hűvös idő, a ború és az eső. A réteken és a mezőkön az aljnövényzet úgy nő, mintha valaki kifelé húzná őket. A tisztáson is már térdig ér a fű és a csalán, melyben egyre nehezebb a járás. De az erdőben is jól meg kell gondolnom, hogy merre veszem az utam, mert a még áprilisban könnyen járható ösvényeket, mára már a bokrok hajtásai teljesen elzárták. A kirándulási lehetőségeim egyre szűkülnek, és ez így is marad egészen őszig. De mindezek ellenére van egy-két út, amin még, ha nehézkesen is, de közlekedni lehet, és ahol szebbnél-szebb élmények várnak.Amikor kora reggel utamra indultam minden vizes és saras volt. A fákról kövér cseppek hullottak alá a talajra, melyek mély kop

A kék cinegék fészke.

Tollas kis barátaink igazán leleményesek tudnak lenni életük minden területén. Van egy aprócska madár, kinek égszínkék és nap sárga tollruhája, kedves kis arcocskája mindig magával tud ragadni, akár hányszor megpillantom őt. Ügyessége és leleményessége túltesz a többi kis tollason. Ő nem más, mint a kékcinege, kit, ha meglátok, mosolyra húzódik a szám. Az én kertemben, és a minket körülölelő erdőkben nem mondható túl gyakori fajnak. A széncinege és a barátcinege mellett ők sokkal kevesebben teszik nálam tiszteletüket, így amikor megjelennek, boldogság önti el a szívem. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor sok-sok évvel ezelőtt kihelyeztem az első etetőmet a kiskertemben, melyet apukám készített el gondos kezeivel, ez az etető még mind a mai napig a kis tollas vendégeim szolgálatában áll. Ennek a kis madárétteremnek az első vendége a kékcinege volt, ő volt az, aki elsőként felfedezte, hogy bizony a kis házikóban finom falatok vár

A harkályodú aprócska lakói.

Amikor a természet ösvényeit járom, minden egyes lépést úgy teszek meg, hogy figyelem a körülöttem zajló eseményeket. Nyitott szemmel és füllel haladok az utamon, és megpróbálok minden apró csodát átélni. Azonban ez nagyon nehéz feladat, hiszen annyi érdekes dolgot tár fel előttem a természet, hogy szinte lehetetlen minden rezdülését, minden történését észrevenni. De igyekszem, mert ezekből, a kedves pillanatokból születnek meg az én kis történeteim, melyeket Veletek is megosztok. Ilyenkor tavasszal, amikor a madarak életében a legfontosabb események zajlanak, annyi a látni és a hallani való, hogy azt sem tudom hová kapjam a fejem. Az erdők hatalmas fáinak védelmében gondosan elkészített fészkek lapulnak, melyekben apró tojások, sőt egyesekben aprócska fiókák lapulnak. Nem messze tőlünk a fák ölelésében egy igazán aprócska patak csörgedezik. Csendesen szalad medrében, vízszintje csak nagy esőzések után duzzad meg. Ennek a pataknak a par

Első találkozások.

Nagybajszú méh Nagybajszú méh Zöld levéldarázs A természetnek annyi lakója van, hogy egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindenkivel meg tudjunk ismerkedni. Hiába járjuk hosszú évek óta az ösvényeit, mindig, minden egyes kirándulásunk alkalmával tud nekünk újat mutatni. Már számtalan bejegyzésem szólt a kis tisztásról, arról a helyről ahová nem telik el úgy nap, hogy ki ne látogassak. Ismerem a virágait, a körülölelő fáit, bokrait és a lakóit, akik az ő védelmében leltek otthonra. Tudom, hogy mikor melyik virág kezdi el szirmait bontogatni, melyik rovar mikor ébred fel téli álmából. De ismereteim ellenére is mindig tud újat mutatni, és új találkozásokkal meglepni. Nagyon kedvelem a füvek népének az életét szemmel követni. Ilyenkor lépésről lépésre, óvatosan haladok előre utamon, és figyelek, nagyon figyelek. Hiszen ezek olyan aprócska kis élőlények, hogy csak így gondos odafigyeléssel lehet őket észrevenni. Megközelíteni is

Első találkozás az agárkosborral.

Május van, az a hónap, amikor többek között az ernyős sármák is elkezdik szirmaikat bontogatni. A tavalyi esztendőben a Lucfalva határában álldogáló domboldalon találkoztam velük először. Csodaszép virágok, melyeknek szirmai olyan fehérek, mint a hó. A naptáram szerint már április végén elérkezett az idő a virágzásukra, de a hűvös idő miatt, gondoltam, hogy az idei esztendőben később fognak téli álmukból felébredni. Pár napja ki is látogattunk, hogy szemügyre vegyük ezeket az apró fehér szépségeket, de hiába kerestük, kutattuk végig a domboldalt, egy kósza virágot sem sikerült találnunk. Talán még később fog eljönni az ő idejük. Ahogy az üde zöld fűben szedtük a lábainkat, egy élénk lila foltra lettünk figyelmesek. Kíváncsian dobbant egyet a szívem, és mélyen titkon reméltem, hogy kedvenc virágfajom egyik képviselője rejtőzködik a fűszálak védő ölelésében. Ahogy közeledtünk úgy kezdett egyre jobban kirajzolódni a kör

Vasárnap reggeli séta.

A házi rozsdafarkú fészekanyag gyűjtése.

A természetnek és kiskertem lakóinak hála, az idei esztendőben több madárfaj szorgos fészeképítő munkáját tudom szemmel követni. Évről-évre, amivel csak tudom, segítem a környezetemben élő, és a kertemben tiszteletüket tevő fajok életét. Én is részt vettem a Madárbarát kert programban, és a Magyar Madártani Egyesület az én kiskertemet is méltónak találta ezen kitüntető cím elnyerésére. A kis táblácskát féltve őrzöm, és ez a tevékenység, azóta is életem, és a mindennapjaim részévé vált. El sem tudnám képzelni nélkülük az életemet, hiszen velük kelek, és velük fekszem. Kedves daluk ébreszt reggelente, figyelemmel követem napi szokásaikat, és esténkét, minden áldott nap kinyitom az ablakomat, és hallgatom, ahogy gyöngyöző strófáikkal búcsúztatják a napot, hálát adva, hogy részesei lehettek, és ilyenkor én is hálát adok, hogy mindezt a sok kedves pillanatot nekik hála átélhetem. Itt élnek ők velünk, kertünk fontos kis

Eső áztatta erdei ösvények.

A szajkók fészekanyag gyűjtése.

Kertem egyik rendszeres vendégei a szajkók. Ilyenkor tavasszal őket is, mint a többi madarat teljesen elvakítja a szerelem, és az amúgy óvatos mátyások ilyenkor szeleburdibbá és vakmerőbbekké válnak. Erdei sétáink alatt, csak ebben az időszakban hallhatjuk halk éneküket, mely főként más madárhangok utánzásából áll. De nem csak a madarakat tudja kitűnően utánozni, hanem a kutyaugatást, a macskanyávogást, a kocsikerék nyikorgását, és még sorolhatnám. Amit a szajkó egyszer meghall, és az megtetszik neki, azt a hangot utána a sajátjának tekinti, és repertoárjába szőve a későbbiekben is előszeretettel használja. Emiatt, az egyedi szokása miatt illetik őt, a legkiválóbb hangutánzó madár jelzővel. Már engem is többször megtévesztett, hiszen legnagyobb erőssége az egerészölyv hangjának az utánzása, melyet viszonylag gyakran hallat, és, ha nem ismerném ezt a szokását, akkor el is hinném, hogy egy ölyv kiálltja „hié, hié” strófáit a