Suttógó fenyveserdő

Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba fiatal korában Kellemesen meleg, őszi délután volt, amikor utunkra indultunk. Egy olyan útra melyet meg sem tudnék számolni, hogy hányszor, de hányszor tettünk már meg. Mégis minden egyes alkalommal, akárhányszor végigmegyünk rajta, új élményeket és emlékeket lop a szívünkbe. Ez az útvonal nem más, mint a Nagykeresztúr, és a Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark között elterülő, erdőkkel, mezőkkel, dombokkal és völgyekkel tarkított, szívemnek oly kedves táj. A sok látogatás ellenére, még mindig vannak olyan szegletei ennek a térségnek, melyet ez idáig még nem sikerült felfedeznünk. De ami késik, az nem múlik, és ennek a túrának célpontja, éppen egy ilyen, eddig még be nem barangolt erdőség volt. Milyen sokszor is szemléltem már messziről ezt a szép kis fenyvest, hányszor, de hányszor vágytam már rá, hogy daliás fáinak a védelmében szedjem a lábaimat, és ez a lát

Diószüret

Kertemben szép nagyra, és terebélyesre nőtt diófa áll. Amióta itt élünk, minden áldott ősszel, bőséges terméssel ajándékoz meg nem csak minket, hanem a kiskertemet látogató vendégeimet is. A tavaszi és nyári időszakban a fiókáikat nevelő tollasoknak jár a kedvében. Hiszen hatalmas lombkoronájának a védelmében rengetek rovar éli napjait, akikre a gondos madárszülők pirkadattól alkonyatig vadásznak, hogy a fészkek mélyén lapuló pelyhes kis fiókáikat megpróbálják jóllakatni. Ősszel pedig, amikor a levelek között megbújó termések érésnek indulnak, megjelennek ágai között a diócsemegét kedvelő szajkók, nagy fakopáncsok, és a legnagyobb diókedvelők, a pihe-puha szőrbundát viselő mókusok. A nappalok rövidülésére, és az elmúlt hetek hűvös éjszakai időjárása a diófámra is hatással voltak, levelei egyre színesednek, termései pedig halk koppanással hullnak alá a talajra.Amikor csak időm engedi, beülök a kényelmes fotelembe, és

Az őszi erdő kincsei

Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Nagy őzlábgomba Csertölgy makkA keleti égbolton, még csak egy halvány fény jelezte, hogy nemsokára felébred a nap hatalmas korongja. Kósza felhőfoszlányok úsznak tova, melyek színét a napkelte rózsaszínre festi. Én már az erdő ösvényén szedem a lábam, mely elevenen őrzi az elmúlt napok kiadós esőzéseinek az emlékét. A saras út, rengeteg apró titkot rejt magában, a nemrégiben erre járt állatok kedves emlékeit. Szarvasok, őzek és vaddisznók patáinak jól kirajzolódó lenyomataival van tele az ösvény, és az is nagyon jól látszik, hogy a fiatal nemzedék tagjai is a felnőttekkel együtt szedték aprócska lábaikat. Előttem a széles vágás még a szürkület uralma alatt áll, de ahogy telnek a percek egyre több fény szűrődik be a fák már hézagos lomkoronái felől. Néma csend üli meg az erdőt, az aranytorkú dalos madarak már régen elcsendesedtek, és sokuk már dél felé szeli a levegőt. Percek múlva

Meseház az erdő mélyén

Az elmúlt hétvégén kihasználva a kellemes őszi időjárást kirándulni indultuk, mely kirándulásnak célpontja, a Karancsberénytől nem messze található Pálháza-puszta volt. Itt a Karancsberényi-patak völgyében, az erdő ölelésében épült meg 1937-ben a Légrády család vadászháza, mely azóta, több funkciót is betöltött. Az elmúlt 80 esztendőben az idő vasfoga megkímélte ezt az erdei kis lakot, mert a mai napig igazán csinos a külseje, és az egész épület valamint a környezete melegséget és nyugalmat áraszt. Szerényen meghúzódva áll a hatalmas fák tövében, kertjében pedig a természet lakói vendégeskednek. Széncinegék, barátcinegék hallatták csicsergő hangjukat, csuszkák és nagy fakopáncsok feszegették a fenyőfák kérgeit, bízván benne, hogy egy-egy meghúzódott rovarral olthatják éhségüket. Egy öreg tölgyfa törzsén, melyet a puha moha úgy borított be, mint egy meleg takaró, élénk zöldes tollruhát viselő zöld küllő kezde

Állatok világnapja

1931 óta, minden esztendőben ezen a napon, azaz október 4-én ünneplik az állatok világnapját. Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentje ezen a napon hunyt el, így az ő halálának a napja lett, minden évben az állatok világnapja.A régi idők legendái szerint Assisi Szent Ferenc nem csak, hogy megértette az állatok nyelvét, hanem beszélgetni is tudott velük. Tanításaiban hirdette, hogy minden élőlényt szeretnünk kell, melyek körülöttünk élnek.Nagyon fontos lenne, ugyanakkor, hogy ne csak ezen a napon gondoljunk az állatokra, hanem minden áldott nap éljünk úgy, hogy odafigyelünk rájuk.A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta t

Gombavadászat

Vasárnapi erdei séta

Nagy őzlábgombaNagy őzlábgomaNagy őzlábgombákBimbós pöfetegAz elmúlt héten, bőséges égi áldás áztatta a természet szerteágazó ösvényeit. Komor, szürke fellegek robogtak tova az égbolton, és mind, egytől egyig milliónyi esőcseppet rejtettek magukban. Vártam, már a hétvégét, hogy újra a természet ösvényein barangoljak, és, hogy megnézzem, előbújtak e már, az őszi erdő legszebb lakói, a kis kalaposok. Szeptember végén járunk, a nappalok érezhetően egyre rövidülnek. A nap korongja este hamarabb nyugovóra tér, reggel pedig, sokkal tovább lustálkodik. Ezen a vasárnapi reggelen is korán ébredtem. A gyors reggeli után magamra öltöttem az erdőjáró ruhámat, füttyentettem a Bogyónak, és már indultunk is. Mindketten boldogok voltunk, hisz újra az erdőben, a szívünknek legkedvesebb helyen szedhettük a lábunkat. A nap mintha elaludt volna, nehezen kezdett virradni, az égbolton sötétszürke felleget osontak tova, és egy pici esélyt sem hagyta

Gondolataim a természetről.

Sosem vagy egyedül a természetben, hisz lakói ott vannak Veled minden egyes lépésedben. Elkísérnek utadon, amerre csak visz a lábad, megosszák Veled kincseiket, hogy Te is átélhesd a legszebb csodákat.Miskolczi Tímea

Élet az éjszaka leple alatt.

Gímszarvas csapatMezei nyúlFiatal gímszarvas bikaFiatal gímszarvas bika Amikor a természet ösvényére lépek, mindig nyitott szemmel és füllel szedem a lábaimat. Hiszen csak így lehet, minden apró rezdülésre odafigyelve átélni a legnagyobb csodákat. Múlthéten vasárnap a tisztás túloldalán, az erdőszél fáinak a védő takarásában, különös dologra lettem figyelmes. Az egyre jobban elszáradt fűszálak megtaposva hevertek, a föld pedig alaposan fel volt kaparva. Nem túrás volt, ahogyan a vaddisznók erős orrukkal felforgatják a puha talajt, hanem jól láthatóan kaparás. A tereprendezést pedig egy szép nagy patákkal megáldott állat követte el. Ahogy szemügyre vettem a friss földben hagyott nyomát, könnyen megállapítottam, hogy itt bizony nem más ténykedett, mint egy szarvas.Szeptember van, amikor is a gímszarvas bikák orgonáló hangjától hangosak a természet ösvényei. Jól tudom, hogy a dámszarvas bikák a párzás idején, ún. bőgőteknőt kaparn

Vasárnap reggeli séta.

Imádkozó sáska nőstény Erdei rabló szitakötő Ébred a tisztás Koronás keresztespók Macskafarkú veronika Szeptember közepén járunk, ilyenkor már reggelente a nap izzó korongja egyre tovább lustálkodik, amikor pedig felébred, melengető sugarait kinyújtóztatja, és gyengéden végigsimítja a tájat. Vasárnap kora reggel indultam útnak, akkor még csak egy-egy kósza sugár érte el a tisztás szélét. A seprencéket már csak itt-ott díszíti egy-egy kósza virág, sokuk elszáradva álldogál. Az elmúlt hetekben többször érkezett égi áldás, melynek köszönhetően a csalánsereg tagjai erősek és üdék. Mint minden erre vezető sétámon, most is meg kellett velük küzdenem, erejük pedig mintha egyre nagyobb lenne, még a nadrágon át is érezni lehetett apró tüskéiknek a szúrását. Az egyikük ágai között szép nagyra szőtt pókháló álldogált, melynek kellős közepében az otthon büszke tulajdonosa ébredezett. Mozdulatlanul várakozott, talán a nap m

Őszi virágvadászaton.

Őszi kikericsKúszó iglice Ligeti zsálya Borzas füzikeSzeretem az őszt, számomra a tavasz után a második legkedvesebb évszak. Tudom sokaknak az őszről az elmúlás, az egyre hűvösebb, ködös, esős idők, az egyre hamarabb beköszöntő esték jutnak az eszükbe. Ez mind igaz is, de mindemellett az ősz számomra a második tavasz, amikor a fák, a bokrok a legszebb és legszínesebb ünneplőjüket öltik magukra. Ezekben, a hetekben a természet egyik legszebb csodája tárul a szemeink elé, az őszi lomszíneződés mesébe illő csodája, mely októberben éri el a csúcspontját. Addig azonban még pár hét hátra van, de az idáig is számos csodával kedveskedik nekünk a természet. Nagykeresztúr határában, hatalmas mező álldogál, melynek dús fűszálai között szebbnél szebb virágok bontogatják szirmaikat, még ilyenkor is, ősz elején. Immár három esztendeje annak, hogy éppen itt sikerült életem első őszikéjével találkoznom. Azóta minden szeptemberben elláto

Ősszel újra dalra fakadnak.

Házi rozsdafarkú Házi rozsdafarkú hím Hantmadár fiatal példány Munkahelyem, és annak környéke egy igazi kis madárparadicsom. Házi rozsdafarkúak, tövisszúró gébicsek, hantmadarak, fekete és énekes rigók, szajkók, cinegefélék, zöldikék, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, vörösbegyek és még sorolhatnám azokat a fajokat, melyek itt, a közelemben élik a mindennapjaikat. Talán a sűrű bokrok védelme, a patak közelsége, mely szépen lassan csörgedezik medrében, teszi olyan vonzóvá számukra, ezt a területet. A bokrok féltő karjaikkal nem csak fészkeiket védelmezik, hanem még egy fontos dolgot is biztosítanak a számukra, mégpedig ilyenkor ősszel a folyamatos és biztos táplálékforrást. A fekete bodza, a csipke, a kökény ilyenkor szeptemberben, bogyóktól roskadozó, terített asztallal várj tollas kis vendégeit.Az itt előforduló madarak közül többen vonuló fajok, akik tavasztól őszig tisztelnek meg a jelenlétükkel. Ide térnek haza, itt é

Ájtatos manó.

Van egy számomra kedves rovar, mely ilyenkor ősz elején bukkan fel a mezők és a rétek fűszálai között. Földön kívülinek tűnő fejével és hatalmas szemeivel folyamatosan környezetét kémleli zsákmány után kutatva. Kifinomult látásának, és jól forgatható fejének köszönhetően minden apró mozgást észrevesz, és szinte semmi sem kerülheti el a figyelmét. Ő az imádkozó sáska vagy kedvesebb nevén ájtatos manó. De kedves név ide vagy oda ő egy igazi vérszomjas ragadozó, akinek, ha egyszer fűrészes lábai közé kerül az áldozata többé onnan menekülni nem tud, könyörtelenül átfonja hosszú lábaival, és el nem ereszti. Főként rovarokkal táplálkozik, szoborrá dermedve, mozdulatlanul várja közelébe kerülő zsákmányát. Mozgása lassú és megfontolt, repülni csak akkor repül, ha nagyon muszáj, és akkor is csak kis távot képes megtenni. Valójában a sietségre semmi oka nincsen, hiszen rejtő színezete kitűnő álcázást biztosít a számár

Napraforgó vendéglő.

SzéncinegeNapraforgó vendéglőBeköszöntött a szeptember, és vele karöltve az színpompás erdei ösvények reményét rejtegető ősz. Az erdők fái között már a csend az úr, hisz véget ért a madarak szerelme, a fészkek üresen tátongnak az óvó karok között, és a bennük napvilágot látott új nemzedék fiókái, már önállóan járják a természet szerteágazó, hatalmas ösvényeit. A szeptember, az éjszaka csendes leple alatt leszakít a fáktól egy-egy sárguló levelet, és sorra, a talajra igazgatja őket. Reggel aztán fény derül az éjszaka titkára, az egyre száradó fűszálakon itt is, ott is levelek hevernek jelezvén, hogy az új évszak megérkezett. Azonban nem csak az erdőkben és a mezőkön érkezett meg az ősz, a kiskertemben is fejüket lehajtva, beérett magokkal álldogálnak a napraforgók. Tavasz elején ültettem el a kertem több szegletébe az apró magokat. Tollas kis barátaimnak szerettem volna kedveskedni vele, hogy amikor beérnek, ki tudják cs

Erdei fülesbagoly fiókák

A most megosztott történetemmel szeretnék az idei nyártól búcsút venni. Rengeted élményt élhettem át az elmúlt hetekben és hónapokban, de az erdei fülesbagoly fiókákkal való találkozás volt a legkedvesebb a szívemnek. Júniusban a családommal, Gyulán töltöttünk el pár csodaszép és élményekben gazdag napot. Egyik este éppen a Gyulai várnál tettünk egy sétát, melyet az éjszakai kivilágítás igazán széppé varázsolt, amikor ismerős hangra, jobban mondva hangokra lettem figyelmes. A vár alatti hatalmas parkban, szép kort megélt gesztenyefák sorakoznak, melyeknek óvó lombsátra alól esedező kiáltások szűrődtek ki. Mihelyst meghallottam a hangokat, gyorsan ott is teremtem a hatalmas fák alatt, és kíváncsi tekintetekkel követni kezdtem azt az irányt, ahonnan kiszűrődtek. Percekig figyeltem a sötét félhomályban, de semmit sem láttam, azonban nem adtam fel a kutatást, hisz tudtam, hogy különleges pillanatoknak lehetek részese, ha sikerül megpi

Vasárnap reggeli séta.

A fiatal zöld küllő látogatása.

Júliusban izgatottan vártam azt a napot, amikor újra megpillanthatom egyik legkedvesebb vendégemnek az utódait. Az elmúlt években, szinte napra pontosan érkeztek meg a kis kertembe, de idén valami miatt nem találkoztam még velük. Pedig kacagásuk betölti az erdő ösvényeit, azonban megpillantanom ez idáig nem sikerült őket. A fák törzsén és ágain zajló eseményeket a lombkorona teljesen elrejti a kíváncsi tekintetek elől, így gyakran csak a fülünkre hagyatkozhatunk, ennek a madárnak pedig senki máséval össze nem téveszthető hangja van. Folyton folyvást csak kacag, amitől nekem is mindig jó kedvem lesz. Az idei esztendőben csúszott a látogatása, és tegnap délután jött létre a várva várt találkozás. Amikor észre vettem őt, éppen a talajon megbújva kutatott élelem után. Teste még a fiatalkori, apró foltokkal díszített tollruhába volt öltözve, mely tollazat már magában hordozta a szülőkre is jellemző olajzöld színeket, és a piros sapkácská

Gyalogbodza vendéglő.

Nagy gyöngyházlepkeW-betűs farkincásboglárka Kis fehérsávoslepkeAz augusztusi nap felkelő sugarai, bágyadtan táncolnak a hegyek ormain, lent a völgyekben még félhomály üli meg az ösvényeket. Mintha mindenki aludna, csend van és nyugalom, a fűszálakon apró harmatcseppek őrzik a hűvös éjszaka emlékét. Némán, mozdulatlanul várják, hogy a nap első sugarai végigsimítsák őket, és akkor, mint az apró gyémántok, akiket földre ejtettek csilingelni kezdenek, és fényükkel beragyogják az egész tisztást. Nehézkesen szedem lábaimat a vállamig érő, katonás sorrendben álló csalánsereg büszke tagjai között. Védekezek ellenük, ahogy tudok, lábaimat és karjaimat hosszú ruha fedi, kezeim pedig zsebembe rejtve, pihenve várják, hogy átverekedjem magam a szúrós ellenállókon. Sikerül az átkelés, csak egy-két bogáncs potyautas szegődik mellém, akiktől ügyesen meg is válok mihelyst a tisztás túloldalára értek. A nap eső sugarai itt már ébresztő

Augusztusi kánikula.

KardoslepkeNagy ökörszemlepke Nagy gyöngyházlepkeAz erdő szélen vadgesztenyefa köszönti utamat, minden áldott sétámon ő az első, aki üdvözöl, és akinek a védelmére bízom a botomat, mely sétáim segítője. Ez a dús lomkoronával büszkélkedő gesztenyefa hosszú évek, sőt évtizedek óta áll itt, és évről-évre minden ősszel a szarvasok legkedvesebb elemózsiáját hullatja a talajra. Idén azonban a tavaszi havazásnak és a fagyos időnek a rossz emlékeit ő is őrzi. Levelei összeszáradva álldogálnak a karjain, és, ha a gyenge szellő beléjük kap, semmi ellenállást sem mutatnak, megadják magukat, búcsút vesznek otthonuktól, és halk zizegéssel hullnak alá a talajra. Felnézek az ágai közé, figyelem, hogy idén is megajándékozza e finom falatokkal az erdő szarvas lakóit, de szomorúan veszem tudomásul, hogy nagy lakomát itt nem fognak csapni. Egy-egy kósza szúrós bundába bújt gesztenye ringatózik odafenn, de nincsenek sokan. Tovább indulok, t

Az augusztusi erdő lakói.

Tarka koronafürt Bársonyos kakukkszegfű Erdei csillaghúr Pelyhes kenderkefű HarangvirágVajszínű ördögszem Sárgulnak a falevelekNapok óta kánikulai meleg teszi próbára nem csak a mi, hanem a természet lakóinak is az életét. Napközben a hőmérő higanyszála majd a 40 fokot súrolja, és az éjszakák sem hozzák el a várva várt felfrissülést. A levegő forró, a nap sugarai szinte perzselik a tájat, és az erdő ösvényein is a fülledtség vette át a hatalmat. Minden porcikámmal az enyhülést várom, és ezzel az érzéssel tudom jól, nem vagyok egyedül. Az elmúlt hétvége még kellemesebb időjárással telt el, és a most Veletek megosztott történetemet akkor élhettem át.A hét hat napján korán ébredek, egy napom van, a vasárnap, amikor tovább lustálkodhatnék, de hogyan is tudnák lustálkodni, amikor odakinn a természet ösvényein megannyi csoda várja az érkezésemet. Amikor utamra indultam, a nap aranyló korongja a hegy mögött ébredezett, nagyokat

A napraforgók titkos élete.

A tavasz és a nyár a virágok pompájáról szól. Az erdők, mezők ösvényeit járva szebbnél-szebb virágok mosolyognak ránk széttárt szirmaikkal. Egyesek magányosan élik életüket, vannak, akik kisebb csoportokba verődnek, de olyanok is akadnak, akik hatalmas területeket vesznek uralmuk alá, és amíg a szemünk ellát, beborítják az egész határt. Kora tavasszal a még csupaszon álló fák árnyékában, keltikék terítettek színes szőnyeget lábaink elé. Június elején piros pipacstengerben úsztak a rétek, most pedig a napraforgók mosolyognak ránk kedves kis arcocskájukkal. Számomra ők képviselik a nyár legüdébb színfoltját. A napraforgó hazán egyik legkedveltebb haszonnövénye, és olajának kedvező hatása miatt gyógynövénynek számít. Egyéves növények, akik szereti a meleg nyári napokat, és a napsugarak szikrázó fényét. Sudár termetükkel és csinos szirmaikkal, melyek a nap sárgájában játszanak, ügyesen szívünkbe lopják magukat. A naprafor

A lucernás éhes vendége.

Az erdő ébredése.

Rég nem látott kedves vendégek.

Van egy madárfaj, melynek kedves jelenlétében évekkel ezelőtt volt szerencsém gyönyörködni. Éppen akkor, amikor a blogomat elindítottam 2013-ban. Mivel vonuló fajról van szó, szeptemberben szárnyra kapnak, és a nálunk hideg, téli időszakot ők a meleg Afrikában töltik. Azonban hiába vártam a következő év tavaszát a hantmadarak, ez a becsületes nevük, nem érkeztek vissza a fészkelő területükre. Minden év elé bizakodva tekintettem, hátha sikerül újra találkoznom velük, évek teltek el, de az újabb találkozó sajnos nem jött létre. Körülbelül egy hete, a munkahelyem mellett végigfutó sínek között a természetnek hála megpillantottam a régen nem látott kedves kis ismerőseimet. Boldogságom határtalan volt, hogy újra láthatom ezeket a kedves kis madarakat, melyek a mi vidékünkön ritkaságnak számítanak. El is határoztam, hogy a fényképezőgépemmel együtt megfigyelem őket. Négy évvel ezelőtt a sínek mellett régi, megkopott talpfák sorakozt

Túra a Mátrában.

Réti margitvirág Kis ezerjófű Kisvirágú nebáncsvirág Erdei nebáncsvirágBaracklevelű harangvirág Szöszös ökörfarkkóró Erdei varázslófű Terjőke kígyószisz Károlyi-kastélyAz elmúlt hétvégén ismét a Mátrában kirándultunk. És mint lenni szokott ismét csodálatos élményekkel, rengeteg fotóval gazdagodva értünk haza. A nyár a hegyekben is teljesen kibontakozott, színes virágok bontogatják szirmaikat, ugyan nincsenek annyian, mint tavasszal lombfakadás előtt, de vannak, akiknek most jött el az idejük a pompázásra. Új helyet is felfedeztünk a Gombás-tó üdülőtelepet, ahol, mint a neve is jelzi gyönyörű kis tó várja az arra járó turistákat. Ha már a Mátrában jártunk nem hagyhattuk ki a Galya-kilátó megmászását sem, melynek tetejéből a viharosan fújó szélnek köszönhetően ismét csodás panoráma tárult a szemeink elé. Messze a távolban, most is feltűntek az Alacsony és a Magas-Tátra vonulatai, de már nem voltak havas