Nem akarok drámai címet

Ismeritek az érzést, amikor befészkeli magát egy gondolat a fejetekbe, és néha egy-egy villanásra előjön, de annyira rövidek ezek a pillanatok, hogy tudomást sem veszel róla? Csak csinálod tovább a dolgod, mert már megszoktad, és bele sem gondolsz abba, hogy már másképp érzel az egésszel kapcsolatban. Aztán az a kis gondolat egyre többször villan fel, addig cseszeget, amíg végül oda nem figyelsz rá, és nem tudatosítod magadban. Nem tudnám megmondani, hogy mióta munkálkodik bennem ez a gondolat, de hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor végre elért az agyamig: nem írom tovább ezt a blogot.Nincs semmi drámai ok a háttérben, egyszerűen annyi, hogy nincs több lendület kettőnkben. Úgy érzem, mintha folyton önmagamat ismételném, ráadásul semmi kihívást nem érzek benne, pedig higgyétek el, hogy kerestem. De már azt is unom, hogy az izgalmat keressem a könyves blogolásban, kifulladt, és nem igazán lelem örömömet benne.Az utóbbi 1-2 évben eléggé

Február

Imádom, hogy az emberek a közösségi médiában képesek vérre menő vitákat folytatni arról, hogy jó-e, ha vége van a télnek, én azért megkockáztatok egy olyan megjegyzést, hogy ROHADTUL örülök, hogy itt a március, mert a tél utolsó hetei teljesen leszívtak. Mostantól hivatalos: a február a leggyűlöltebb hónapom (a január is erősen versenyben van). De nem csak panaszkodni akarok, hiszen az első hét tökéletesen telt, bejártuk Nápolyt és a környékét, úgyhogy kaptam néhány nap ízelítőt a tavaszból, talán ez is közrejátszott abban, hogy visszatérve egy fokkal jobban undorodjak a télikabáttól meg a bumszli bakancstól.Nézzük először is a könyves helyzetet! Januárban nagyon elkapott az olvasási láz, viszont a februári kedvetlenségem az olvasási hajlandóságomra is hatással volt. Most megint abban a periódusban vagyok, hogy nem kell új könyv, meg hogy azt sem tudom, mit olvassak, de azért hamarosan összeszedek egy listát tavaszra. KÖNYVEK - BESZ

Most már tényleg nem veszek annyi könyvet!

Erős évkezdés egy új könyvsorozattal

Ha nyakig benne lennék kismillió könyvsorozatban, valószínű azzal a hisztivel kezdeném a posztot, hogy jaj, ne már, megint egy sorozat, aminek majd be akarom szerezni és el akarom olvasni az összes részét. Ám mivel nem jellemző, hogy nyakig benne lennék kismillió sorozatban, nem fogok nyígni, inkább örülök szép csendben. A poént lelőttem, igen, a Vörös betűkkel egy igazán kedvemre való könyv volt, a többiért meg olvassatok tovább. Óriási meglepetés volt nekem ez a regény. Laza töltelékkönyvre számítottam, néha olyan is kell (egyébként a francokat, nem kell, bőven van elég könyv, amit azonnal és óriási lelkesedéssel olvasnék, úgyhogy le kell szoknom erről...), de minden várakozásomat felülmúlta. A szereplők mintha a barátaimmá váltak volna, és még a derékig érő hó ellenére is beköltöztem volna az Udvarházba.Ne elvarázsolt erdőt meg régi kastélyokat képzeljetek el, ez valójában egy urban fantasy - mondanám, ha tudnám, hogy az is u

Január

Amilyen nyugisan indult a hónap, annyira örülök most annak, hogy vége van és egy kicsit leléphetek, mert itt az utolsó egy-két hét eléggé lemerített. Annyira itthonülős-dolgozós volt ez az időszak, hogy egy normális kép nem készült egész januárban, csak a könyveimet fotózgattam. Térjünk is rá erre, mert most végre van miről beszámolnom!BESZEREZTEMNyáry Krisztián: Igazi hősökNyáry Krisztián: Merész magyarokJenny Lawson: Őrülten boldogGretchen Rubin: Jobban, mint valahaMichel Faber: A felszín alatt ELOLVASTAMGárdos Péter: Hajnali láz - Vele kezdtem az évet, egy nap alatt betermeltem és nagyon szerettem, még olvastam volna sokáig. Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - A regény egy szenvedéstörténet, semmi kellemes nincs benne, egyetlen fénysugár sem, és ahogy becsuktam a könyvet, úgy éreztem, az én szenvedésem is teljesen hiábavaló volt. Ennyi borzalom után jól esett volna valami katartikusabb lezárás, enélkül hiányérzetem van. Feltet

30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem

Az elmúlt pár nap azt bizonyítja, hogy a tripla X után is van élet, és nagyjából egy éve elkezdtem írni ezt a posztot, hogy a harminchoz érve megmutassam nektek, hogy milyen eszméletlenül bölcs vagyok és tapasztalt. Nem. :D Mielőtt kiakadna a közhely- és bölcsességradarotok, megnyugtatok mindenkit, hogy nem véletlen, hogy amit lehetett, egyes szám első személyben fogalmaztam meg, nem gondolom, hogy ezek a Világegyetem Nagy Igazságai, azt sem, hogy mindenkinek ezek mentén kell élni a mindennapokat. Szóval nem kell egyetérteni velem mindenben, és nem kell kiakadni sem, ha valamivel nem értetek egyet. :)1. Ezerszer boldogabb vagyok, amióta tudok magamon nevetni. És azóta a hasonló emberek társaságát keresem.2. Az idő sokszor értékesebb, mint a pénz. Ugyanitt: sok dolog zavar más emberekben, de az különösen irritál, amikor valaki el akarja számoltatni velem a szabadidőmet, azaz, hogy azt mire fordítottam, és miért nem erre meg arra meg amarra. Amikor ilyet tapa

Magyarul is kéne #1

Négy éve gyűjtögetem azokat a könyveket, amelyek még nem jelentek meg magyarul, pedig nagyon szeretném őket olvasni. Azóta sok vágyam teljesült - hála a kiadóknak -, és persze ezek közül egy csomó már egyből nem érdekelt onnantól kezdve, hogy elérhetővé vált magyarul is, hát ilyen csodás jellemmel vagyok megáldva. Az angolul olvasást még mindig nem sikerült 100%-ig megszeretnem, nem tud annyira közel kerülni hozzám a történet, ha nem az anyanyelvemen olvasom.Különben nem kell aggódni a lelki üdvösségemért, bőven van mit olvasnom magyarul, de régóta tervezek már egy ilyen rovatot a blogra, meg ez így a kiadóknak is FYI - nyilván rengeteget nyom a latban a véleményem. :DNézzük az első kört (ó, mert 110 könyv sorakozik ám ezen a listán)!Susanna Kaysen: Girl, Interrupted A legeslegrégebbi vágyam. Tudom, ennyi idő alatt bőven elolvashattam volna angolul, de valamiért sosem került sorra a beszerzése, lehet, hogy örök életemben egy beteljesületl

Régi adósságok #1 - írók a várólistámon

Továbbra is tombol a január, még nem csömörlöttem meg a tervezéstől, úgyhogy kihasználom ezt a lelkiállapotot, hogy összegyűjtsem azokat a szerzőket, akiktől vagy nem olvastam még semmit, de szeretnék, vagy már olvastam, és még szeretnék más könyveivel is megbarátkozni. Ha a lustaságom nem szól közbe, ennek a bejegyzésnek lesz egy folytatása is, amelyben a régi adósságaimat szedem össze, azaz hogy melyek azok a könyvek, amelyek ezer éve a polcomon vagy a képzeletbeli várólistámon ülnek, és még mindig van kedvem elolvasni őket, csak valamiért mégsem kerülnek sorra. Most viszont nézzük a szerzőket!Akiktől még nemMichel Faber - A bíbor szirom és fehér megvan (hatalmas darab), de ami sokkal jobban érdekel, az A felszín alatt, csak nagyjából beszerezhetetlen. Persze Jen Campbell keltette fel az érdeklődésemet iránta.Tan Twan Eng - Esőcsináló vagy Esti ködök kertje, amelyik előbb az utamba kerül. Sofi Oksanen - Addig már eljutottam, hogy megvegye

Az elhagyatott óriáskerék városa

Van egy olyan furaságom, hogy nem tudom átérezni a történelmet. Sosem tudtam, és ezért sosem szerettem a történelemórákat. Kicsit olyan, mintha nem hinném el, hogy az ott és akkor megtörtént, hiszen olyan régen volt. Már a szüleim gyerekkorát is nehezen képzelem el, ebből is látszik, hogy mennyire nem múltorientált ember vagyok - a magyarok jelentős részével ellentétben. Nem köt le a történelem, mert nem voltam része annak, ami előttem volt. Az eszemmel tudom, hogy semmi logika nincs ebben az érzésben, de nekem kezd összeállni a kép az időhöz való viszonyomról.Aztán olvasom ezt a könyvet Csernobilról, a Szovjetunióról. A monológokat ugyanolyan távolinak érzem, mint a történelmet magát, aztán bevillan az, amire újra és újra emlékeztetni kell magamat olvasás közben: a csernobili katasztrófa egy nap híján kilenc hónappal a születésem előtt történt."Azokban a napokban gyakran hallottam ilyet: >>nem találok szavakat, melyekkel átadhatnám azt,

Könyves tervek 2017-re

Hahaha, azt hittétek, megússzátok, mi? Egy hete könyves összefoglaló posztokat meg videókat nézegetek, teljesen rápörögtem újra az olvasásra, már a harmadik könyvemet olvasom idén, pedig még csak kilencedike van. Év elején általában nincs hiány lendületben - nemcsak az olvasás, hanem bármi más tekintetében sem -, és sejtem, hogy ez majd alábbhagy, de jelenleg mindent egyszerre akarok olvasni, és ha tényleg annyi könyvet sorra akarok keríteni, ami a fejemben van (esélytelen), akkor bele kell húznom. Nyugalom, nem veszem ám annyira komolyan magam, mint ahogy elsőre tűnik, viszont összeszedtem magamnak pár alapvetést, ami így január első napjaimban eszembe jutott az olvasással kapcsolatban.Angolul olvasásSzerintem minden évben leírom, hogy "továbbra sem szeretek angolul olvasni", és ez 2017-ben is helytálló. Viszont most már tényleg nincs mentségem, muszáj néha ráfanyalodnom az angol nyelvű könyvekre, hogy jobb fordító válhasson belőlem (legalább a

5+5 jó dolog 2016-ban

Tudom, hogy az emberek 98%-a sikítófrászt kap, ha meglátja a 2016-os számot, ezért már azon gondolkozom, hogy lehet, hogy az ördög balkézről született gyermeke vagyok, ugyanis nekem életem eddigi leg-leg-legszuperebb éve volt! Csupa jó dolog történt velem, velünk, kellemetlenség alig jut eszembe, és azt hiszem, igazán meg tudtam élni ezt az évet, és az összes emlékezetes (meg azóta feledésbe merült) pillanatát. A LEGJOBB DOLGOK 2016-BANEzt az évet úgy tudom a legkönnyebben és legrövidebben összefoglalni, ha felsorolom a legjobb dolgokat, amik történtek velem. Aztán a következő listában meg megmutatom pár folyamat hosszabb távú hozadékait.1. Olaszra járok megintTavaly ilyenkor újra nekiálltam az olasztanulásnak, és bár túl sokat nem fejlődtem - mivel otthon nem nagyon foglalkozom vele -, imádom az egészet, sok kulturális adalékot kapunk, szuper a tanárunk és a csoport is.2. UtazásokVelence, Salzkammergut és Anglia/Skócia, a kedvenc élményeimet i

2016 - a könyves szemszög

Belevágok egyből a közepébe, jó? Ez volt az első évem, amikor több könyvet szereztem be, mint ahányat elolvastam, és ez nem ideális felállás. Azt vettem észre, hogy az olvasási kedv az embereknél vagy azért csökken, mert rossz dolgok történnek velük, vagy azért, mert jók. Rám 2016-ban az utóbbi volt igaz, sokkal intenzívebb társasági életet éltem, mint akár egy évvel ezelőtt, illetve mindenféle egyéb tevékenység is jó sok időráfordítást igényelt. Szerintem idén sem fog ez lényegesen változni, viszont őszintén szeretnék többet olvasni, csak meg kéne tanulnom lavírozni a különböző szabadidős tevékenységek között. 2016-ban 68 könyv került hozzám (ebből 24-et el is olvastam - vagy most, vagy egy korábbi évben), még sosem bővült ilyen sok könyvvel a magánkönyvtáram egy év alatt, és egyébként nem is zavarna ez a szám, ha sikerült volna legalább ennyit elolvasni. A beszerzett könyvek közül 42-t vettem én, a többi más kedvessége

December

Decemberben több időm lesz olvasni - gondoltam, aztán majd mindjárt látjátok, hogy mi lett ebből. 26-án fejeztem be a hónap első könyvét, igaz, utána egészen belejöttem, de így is elég siralmas az eredmény. Fogadkozni most nem akarok, majd az évzáró posztban megteszem - vagy nem. Viszont hozzám került néhány szépséges példány, illetve megpróbálok visszaemlékezni arra is, hogy ha nem olvastam, akkor mégis mi a fenét csináltam decemberben.BESZEREZTEM*Jordi Llobregat: Vesalius titka - Fogtam magam, és megrendeltem, csak úgy. Borzasztóan kielégítőek számomra ezek a hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlások. Leila Sales: This Song Will Save Your Life - Ebből még meglátjuk, mi lesz!Carlos Ruiz Zafón: Marina - Karácsonyi molyos ajándékozásra kaptam egy csomó egyéb földi jóval karöltve.* Helyesbítés: december 30-án betévedtem a Libribe, és két, kívánságlistás könyvvel távoztam:Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Egyetlen korábbi üg

Best of 2016

Miközben hallgattam a Spotify Best of 2016 válogatását, arra gondoltam, hogy ez is egy borzasztóan gyenge zenei év volt (mint kb az összes :D), de aztán nézegettem a saját listámat, és azt láttam, hogy tele van friss zenékkel, alig-alig találhatók rajta korábbi számok. Tudom, hogy ez egy olyan playlist lesz, amit bármikor szívesen hallgatok majd, egy fantasztikus évet kísértek végig ezek a zenék, bár ezt félve írom le, mert tudom, hogy 2016 nem mindenkinek alakult annyira csodálatosan.Most egyébként George Michael szól a háttérben, nem tudom elhinni, ami történt, azt hiszem, egyetlen híresség halála sem érintett még ennyire mélyen. Készítettem egy lejátszási listát Spotify-on illetve a YouTube-on is, kinek melyik kényelmesebb (nem teljesen ugyanaz a kettő, Spotify-on nincs fent a kedvenc egyórás remixem). Kungs: Don't You Know - Míg mindenki a This Girl-ért volt megőrülve, nálam egyértelműen ő lett a befutó, és kb. 2016 himnusza is. Zara Larsson:

Így olvastok ti

Köszönöm, hogy ennyien kitöltöttétek a kérdőívemet az olvasási vagyis inkább könyves informálódási szokásaitokról. Jó látni, hogy sokan vagytok, és bár kommentekben sosem szenvedek hiányt - amiért szintén hálás vagyok nektek -, jó tudni, hogy néhányan még kíváncsiak vagytok arra, amiket idefirkálok. Úgy szép, ha megosztom veletek is a kérdések eredményeit, tortadiagramoktól meg grafikonoktól megkímélek mindenkit, jó? Illetve ellógtam az SPSS órákat annak idején, szóval túl mély következtetéseket nem fogok tudni levonni, jöjjön a lényeg! 125-en töltöttétek ki a kérdőívet, ami hát WOW! Nem akartam túl sok kérdést feltenni, úgyhogy nulla demográfiai adattal rendelkezem a válaszadókról, de annyit tudok, hogy a legnagyobb részetek egy másik blogról talált ide hozzám először, aztán jön a moly.hu és a Google. Ezek az adatok persze leginkább nekem izgalmasak. :) Még azt kellett volna megkérdeznem, hogy ki az, akivel személyesen ismerj

Téli tervek

Generál téli előrejelzést hozok a megszokott könyves TBR-lista helyett (bár most néztem, hogy már az őszi is ilyen volt), és ezennel elhatározom, hogy jövőre nulla kihívásra jelentkezem, mert jelenleg azt sem tudom, mi lesz a következő könyv, amit legközelebb kézbe veszek. Viszont jön egy aránylag hosszú ünnepi szabadság, januárban pedig egy elég kerek évszámot ünnepelek, aminek rendesen meg fogom adni a módját. KÖNYVEKHavi egy könyv bőven elég lesz. Annyira kiszámíthatatlan az olvasási kedvem, hogy teljesen feleslegesnek érzem, hogy még iksz másik könyvet benyomorítsak ide, nem véletlen hogy az éves várólista-csökkentésre sem szoktam jelentkezni. Most erre a háromra vagyok a leginkább rápörögve, csupa karácsonyi, melengető történet:Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima - Rohadtul félek tőle, amióta Amadea megírta róla ezt a posztot, de azt hiszem, fel vagyok készülve a legrosszabbra. Mark Frost: Twin Peaks titkos története - Valahogy ki ke

November

Alig egy hónap, és rövidülnek az éjszakák! Szeretem ezt az őszt, és kíváncsian várom a decembert is (főleg a másfél hét szabit ohyeah). Novemberben kicsit több időm volt lazítani, igaz, ezt nem feltétlenül mindig olvasásra fordítottam, de így év vége felé egyre inkább igénylem a "csak bámulok ki a fejemből és semmi hasznosat nem csinálok" jellegű szabadprogramokat. BESZEREZTEMLájtos kis hónapom volt, érkezett egy recim - idén úgyis minimálisan vettem ki a részem belőlük -, meg ajándékba kaptam egy szuper könyvet, mindkettőnek nagyon-nagyon örülök! :) Decemberben szerintem több beszerzésem lesz majd, de nem hiszem, hogy óriási gyarapodás várható. Anne Bishop: Vörös betűkkel - Kedvesség a Twister Media kiadótól, már olvasom. Jamie Oliver: Minden napra superfood - Névnapi ajándék anyutól és aputól. Jó hosszú, tele - első látásra mindenképpen - értelmes recepttel, nem elvakultan superfoodos, nem böszme drága és képtelen alapanyagokk

Gondolataim könyvfordítás közben

Előző hónapban jelent meg életem első fordításának végterméke, a Játék a tűzzel, ami Derek Landy sorozatának, a Skrupulus Fondornak a második része. A kiadó az első részt is megjelentette újra (korábban az Ulpius adta ki), én meg közben megküzdöttem a második résszel. Nemrég kézhez kaptam a saját példányaimat, bele is kukkantottam: ott a nevem, hurrá! Elkezdtem olvasni, de úgy döntöttem, inkább nem idegesítem magam ezzel. Most elmesélem a fordítással kapcsolatos élményeimet. GONDOLATAIM FORDÍTÁS KÖZBEN 1. Jézusom, ez évekbe fog telni. Mennyi időm is van, három hónap?2. Hmm, a párbeszédek egész gyorsan mennek.3. Ebben most végig ennyit fognak verekedni?4. Hogy tudják ezek ennyiszer leírni egy mondatba azt, hogy and?5. Bárcsak a magyar nyelvben is lenne külön hímnemű és nőnemű névmás!6. Mit is jelent ez a szó?7. Ja, tényleg, megvan, most ütöm be huszonharmadszor a szótárba.8. (6-7. pont)*1289. Ezt tuti nem fogom tudni időre befejezni.10.

Ízlések, népszerű könyvek és mini kérdőív!

Ismét körbeposzt, ezúttal a sikerlistás könyvek, a magyar olvasói ízlés és az ezekhez köthető hálás témák állnak a középpontban. Tényleg nincs ízlése az átlag magyar olvasónak? Vagy mi vagyunk túl finnyásak? Ki az a "mi"? Honnan tájékozódnak az olvasók a könyvekről? Illetve nagyon kíváncsi vagyok valamire, úgyhogy rendkívül sokat jelentene nekem, ha kitöltenéd a poszt végén található egyperces kérdőívet.Mindenkinek máshol van a fókusz.Szerencsére a többiek kitúrták már, hogy mely könyvek állnak az aktuális sikerlisták csúcsán: Harry Potter magasan vezet, aztán Kepes András, Puszi, Erzsi, Nyáry Krisztián, Fábián Janka, Nyírd ki ezt a naplót!, Coelho, Fable, Stephenie Meyer.Most kéne jönnie annak a résznek, amikor elkezdek sopánkodni azon, hogy ez kell a népnek, de lássuk be, a bestsellerek általában nem a szépirodalom legmélyebb bugyraiból szoktak előkerülni. Az meg, hogy az átlagemberek a sikerlisták alapján választanak olvasni

Amikor YouTube-erek könyvet írnak, én meg elolvasom

Három éve tudtam meg, hogy egészen egyszerű indokolatlanul sok időt eltölteni a YouTube-on. Már nem emlékszem, hogy kavarodtam Essie Button, ma már Estée Lalonde csatornájára, illetve arra sem, hogy melyik volt az első videója, amit megnéztem (de legyen mondjuk ez), viszont talán ő volt az első youtube-os, akire feliratkoztam. Semmi fangirl-üzemmód, de azért eléggé kedvelem, és mindig megnézem, amit feltölt. Láttunk már olyat, hogy youtuberek könyvet írtak, eddig egyik végtermék sem hozott lázba, és annak ellenére, hogy csípem ezt a lányt, nem gondoltam, hogy szeretnék tőle könyvet olvasni. Aztán a videóiban egyre több információmorzsát dobált elém a könyvéről, én meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy előrendelem a Bloom-ot. Ez a könyv egy az egyben Estée maga, ha nem szereted őt, a könyvet sem fogod, illetve ha nem ismered, gyanítom, ezt a sort már nem is olvasod, de ha mégis, akkor egyrészt köszi, másrészt szólok, hogy ez nem a te könyve

OK, megadom magam a lelkesedésnek

Továbbra is tartom magam, és nem veszek könyvet. Ez azért van, mert nem is kívánom a könyvvásárlást, látom az itthoni roskadozó polcokat meg a kevés szabadidőmet, és tudom, hogy hülyeség. De lesz itt molykarácsony, és mostanában amúgy is egész ügyesen fogyasztom az otthoni könyveket (azt sem tudom, mikor jártam utoljára könyvtárban), úgyhogy megengedek magamnak annyit, hogy körbetekintsek a friss megjelenések között. Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - Igazából ez a könyv adta a löketet, hogy megírjam ezt a posztot. Izland miatt régóta érdekel, hallottam róla jót és rosszat (főleg rosszat), illetve legendásan régóta húzódik a megjelenése #justKMKthings. Viszont hosszú ideje az első könyv, ami a kiadótól érdekel.Carlos Ruiz Zafón: Marina - Derült égből villámcsapásként ért mindannyiunkat a hír, hogy végrevégre jön egy új Zafón-regény, úgyhogy most örülés van, ezt mindenképpen el kell olvasnom. Stephenie Meyer: A Vegyész

Október

Az október jött, látott és győzött, igaz, ilyen indítás mellett ez nem is lehetett volna másképp. Az utazás meg az azt követő programok mellett azért olvasni is tudtam valamennyit, egyre inkább élvezem az itthon töltött estéket, amikor a macskával elnyúlunk az ágyon, mostanában benne sem teng túl annyira a pusztítási kedv.BESZEREZTEMScottish Words - A repülőtéren csaptunk le rá hazafelé (bezzeg Loch Ness-es mágnest nem találtam), tele van viccesen hangzó skót szóval és kifejezéssel. Estée Lalonde: Bloom - Navigating Life and Style - Nagyon kevés külföldi YouTube-ert követek, viszont Essie volt az első, akit elkezdtem nézni, és azóta is majdnem minden videóját megnézem. Amikor világossá vált, hogy Estée mennyire beletette a lelkét ebbe a könyvbe, illetve megpillantottam a gyönyörű borítót, tudtam, hogy kell. Derek Landy: Játék a tűzzel - Magyar hangja: katacita. Megjelent az első fordításom nyomtatásban, éljenéljen! Elkezdtem olvasgatni, de

Gimiskorom kedvencei

Most már képes lennék zene nélkül létezni, de középiskolás koromban óriási szellemi táplálékot jelentett nekem, és rohadt nagy ügyet is csináltam a zenekérdésből. Rengeteg szám van, amit már meg sem bírnék hallgatni, viszont maradt egy csomó, amit a mai napig imádok (mindenféle nosztalgikus kesergés nélkül). A poszt ihlete egyébként Dóritól jött. Pár évvel a Spice Girls fangirlködésem után, 14 évesen hatalmas Oasis rajongó lettem, és amúgy is nagyon szerettem a brit zenéket. Coldplay, Radiohead, Travis, Stereophonics, mittudomén. Remek forrásaim voltak, folyamatosan kerestem az új, szerethető együtteseket, de azért végig az Oasis maradt a kedvenc, kár, hogy már sosem láthatom őket színpadon, egyben. Magyarokat is hallgattam, azóta az egyetlen, amit még mindig örömmel fogadok, az a Heaven Street Seven, fogalmam sincs, hány koncertjükön voltam (most ennek örömére végignéztem a búcsúkoncertes videójukat).Mellettük mindig becsúszott egy-egy

Őszi utánpótlások

Ez egy inverz elfogyottas poszt lesz, most többnyire olyan szerzeményeket tereltem össze egy kupacba, amit a kifogyott tégelyek, flakonok, bármik helyett vásároltam. Glamour napi zsákmányok helyett jöjjön a full price verzió. :D És képzeljétek, se Angliában, se Skóciában nem vettem magamnak kencéket, egyszer bementem egy Bootsba, de annyira sok minden vett körül, hogy inkább kimenekültem. Catrice kontúrpaletta - A hidegebb árnyalatú példányt vettem meg ebből a szettből, amelyben egy matt kontúrozó és egy meglehetősen fényes highlighter található. Utóbbi csillogása nekem bőven túllép az ingerküszöbömön, a szememre viszont előszeretettel használom, a kontúrszín meg tökéletes, visszafogott, és még akár a szemöldökömet is tudom vele festegetni, ha olyanom van. Utazáshoz is ideális, három különböző dologra is tudtam használni.Maybelline szemhéjtus - A Lovely folyékony tusa kezdett beszáradni, és most egy ilyen tégelyes-ecsetes verziót akartam

Köszi, Levelek Skye szigetéről

...mert nélküled talán sosem hallok arról a helyről, amit úgy hívnak, Skye. Amikor két évvel ezelőtt olvastam a Levelek Skye szigetéről-t, úgy tekintettem erre a helyre, mint egy megközelíthetetlen kis szárazfölddarabkára a világ végén. Akkor még nem gondoltam, hogy az a könyv több lesz egy egyszeri, kellemes olvasmánynál. Azt sem gondoltam, hogy Skye több egy kopár, pici és unalmas szigetnél Skócia partjainál. Azt meg végképp nem, hogy valaha eljutok oda. Pedig október elején ott ültem egy Invernessből Skye szigetére tartó buszon, amiről azt hittem, rettenetes lesz a maga 3 és fél órájával, de nem győztünk gyönyörködni a Felföld monumentális hegyeiben meg a sok apró lochban, a mellettük legelésző birkákban, a zöld millió árnyalatában. Amikor megpillantottam a szigetre vezető hidat meg a szemben fekvő, a naplemente utáni homályban feketének tűnő sziklákat... mondhatnám, hogy mekkorát dobbant a szívem, hogy végre itt lehetek, de inkább