Párhuzamos valóságok

Az egyik valóságban írok. A másikban meg létezem. A két valóság sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. ———————————————————————————————————– “Valahogy el kellene mesélni ezeket az éjszakákat” – gondolták mindketten. A tetovált is, meg a tündér is egyszerre, ugyanarra gondolt. Összemosolyogtak. El kellene mondani az éjszakákat, amik olyanok, mintha valaki más élete lenne. Egy harmadik személyé, akit nem is ismernek. Hiába sejtik, hogy mégiscsak az övék, hiszen ilyenkor annyira élőnek érzik magukat, hogy utána minden más csak rossz lenyomat, utánzat, valami, ami “fake”. Más estéken meg… minden olyan “igaziszerű”. Az érintés, a másik pólója rajtuk, ahogy vacsorát készítenek nekik, ahogy kávét főznek reggel. De ez nem a valóság. Csak valami, ami olyan, mintha…. Valami, ami úgy tesz..Egy egészen másik valóságban – ami ki tudja már hanyadik a sorban, e

Párhuzamos valóságok

Az egyik valóságban írok. A másikban meg létezem. A két valóság sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. ———————————————————————————————————– “Valahogy el kellene mesélni ezeket az éjszakákat” – gondolták mindketten. A tetovált is, meg a tündér is egyszerre, ugyanarra gondolt. Összemosolyogtak. El kellene mondani az éjszakákat, amik olyanok, mintha valaki más élete lenne. Egy harmadik személyé, akit nem is ismernek. Hiába sejtik, hogy mégiscsak az övék, hiszen ilyenkor annyira élőnek érzik magukat, hogy utána minden más csak rossz lenyomat, utánzat, valami, ami “fake”. Más estéken meg… minden olyan “igaziszerű”. Az érintés, a másik pólója rajtuk, ahogy vacsorát készítenek nekik, ahogy kávét főznek reggel. De ez nem a valóság. Csak valami, ami olyan, mintha…. Valami, ami úgy tesz..Egy egészen másik valóságban – ami ki tudja már hanyadik a sorban, egy idő ut

Én nem vagyok igazán jó

forrás: Fortepan/Szerdahelyi Márk“Nem ismernek, Judit. Azt hiszik, hogy ilyen, meg olyan vagyok. Közben meg egészen másmilyen. De egyikőjük sem ismeri az igazi valóm. Nincs is kedvük megismerni. Nem hibáztatom őket, nekem sincs kedvem hozzájuk.Emlékszik arra a nagyon fiatal fiúra, akivel véletlenül…? Veszélyesnek nevezett. Romlottnak. Azt hiszem, talán neki volt igaza. Kétségkívül, van bennem valami romlottság. Én sohasem akartam igazán jó lenni. Valahogy belekezdtem, és rajtam ragadt. Ez is valamiféle bélyeg. De én nem vagyok igazán jó, Judit.Tudja mi az igazság? Én csak élni akarok szabadon, kiélvezni minden napot a lehető legteljesebben. És örülni egy kicsit, amikor éppen jó. Tudja, maga tudja a legjobban, hogy volt már nem kevés rossz. Én már végre nem sajnálok semmit. Ez nagy szabadságot ad. Örülök, ha megtörténik, mert szegényebb lennék nélküle. Nem neheztelek senkire. Engem már meg sem lehet bántani. Nem talá

Túlélési kalauz a pesti éjszakákhoz

Itt a jó idő, ennek örömére a lányok is újra elindultak, és belevetették magukat a budapesti nyári éjszakába. És mint tudjuk, hogy “Budapest nyáron sokkal szabadabb” és ” minden szabad, ami nem tilos”, gondolhatjátok, hogy milyen csuda dolgok történtek velük. Nagy bölcsességekre is rájöttek, és sok mindent tanultak ismét, mert szerencsére mindig készen állnak a tanulásra, egy könnyed kis nyári éjszakai “party” pedig a legnagyobb tanító mind közül. Az újonnan megszerzett ismeretek alapján összeállítottak egy afféle “kisokost”, tanácsokkal és éles meglátásokkal, italokról, pasikról és az éjszakai általános viselkedés mikéntjéről, amely elengedhetetlen mindazok számára, akik hasonló kalandra készülnek. 1, Soha ne hajolj a whiskey kólás üveg fölé, amikor kinyitod! Ha mégis megteszed, ne csodálkozz, ha a benne felgyülemlő buborék miatt a kupakot a homlokod közepén találod. Én szóltam. 2, Ha a biztonsági őr meg

Így lopok el embereket magamnak

Időnként ellopok magamnak embereket. Ne rökönyödjetek meg, nem gonoszságból teszem. Még csak előre megfontolt szándék sem vezérli a cselekedetemet. Csak úgy… megtörténik. Sokkal egyszerűbb ezt véghez vinni, mint gondolnátok. Előkészület sem kell hozzá. Én csak…beszélgetek velük. Aztán jön egy mondat. Amiről úgy érzem, hogy ezt magammal kell vinnem. Hogy muszáj, hogy elkísérjen. És jön velem. Nagyon noszogatni sem kell.Ha kérdeznétek, nem tudnék rá válaszolni. Nem tudom, mióta él bennem ez a vágy, hogy megőrizzek mindent. És mindenkit. Nem tudom, hogy azért kezdtem el írni, mert túl sok volt a gondolat (de, pontosan ezért), vagy azért jegyzek mindent, és azért figyelek mindenre, mert írok. Valamiféle kényszer ez. Muszáj, hogy megőrizzem ezeket a gondolatokat. És a gondolatokkal együtt a beszélgetőpartnereimet is. Nem tudom őket elengedni. Hiányoznának. Így inkább lopok egy kicsit belőlük magamnak. – Ilyen terveid vannak?– Nem t

A fitt lányokat lelövik, ugye?

Történ ugyanis, hogy álltunk az edzőteremben, és egy úriember, miután nem boldogult azzal a súllyal, amivel én dolgoztam, megkérdezte, hogy egyébként sportolok-e valamit. Csodálkozva pillantottam körbe, lévén mégiscsak egy edzőteremben ácsorgunk, és szégyenlősen közöltem, körbemutatva, hogy ezt.De az úr nem adta fel, és tovább erősködött. Na jó, de úgy egyébként, sportolok-e valamit. Ismét csak magamat tudtam ismételni, valójában tök unalmas lehetek, hogy még mindig ezt. Majd tovább folytattuk az eszmecserét, mert szerinte a teljesítményemet, még a férfiak is megirigyelhetik, én meg angyali mosollyal az arcomon közöltem, mint úgy általában, hogy ez nem tudom, hogy rám nézve dicsőség, vagy a férfiakra nézve szégyen. Ezzel megint elérkeztünk a kedvenc témámhoz. Jelezném, hogy semmi olyat nem csináltam, amire bárki más, aki csak egy kicsit is komolyabban veszi az edzést, ne lenne képes. Az utóbbi időben megint nem is tettem magam annyira

“Mi az élet?” – kérdeztem, hét blogger válaszolt

“Mi az élet?” – ezt a kérdést tette fel nekem egyik nap egy ismerősöm. ( Igen, én ilyen mély beszélgetéseket folytatok korán reggel. ) Kíváncsi volt rá, mit gondolok, én, mint “művésznő”. (Mert amellett, hogy mély beszélgetéseket folytatunk, még jófejek is az ismerőseim, és tuningolják az egomat, szintén korán reggel.)Zavarba jöttem. Össze-vissza dadogtam, nem is tudtam, hogy mit válaszoljak. Majd valami ilyesmit sikerült összehoznom:Inkább, mi nem. Nem a napi nyolc óra munka, a befizetetlen számlák, a stressz, a félelmek, a szorongás. Élmények, emberek, nevetés, amikor nem várod, hogy eljuss már valahova végre, hanem pontosan jól vagy ott, és akkor, amikor vagy. Ha ez az érzés hosszú távon megvan, akkor az az élet. Talán. Művésznőileg. Aztán, úgy gondoltam, hogy csak meg kellene kérdezni a többi “művésznőt” is, hogy ők vajon mit gondolnak. Így bedobtam a kérdést a Csakazértis Nő – nem csak Nőknek csoportban, ami jelenleg

7+1 ok, amiért megéri tetováltnak lenni

Újabb tetoválásom készült egy hete. Helyesebben, tetoválásaim, így többes számban, a sorban most már a 9.-10., de erről fog szólni egy újabb bejegyzés, ahol tételesen felsorolok minden egyes darabot. Cserkészbecsszó.És hát az történt, hogy gondolkoztam, időnként szoktam, mert a tetováltatni/ nem tetováltatni kérdéskör még mindig itt- ott ki tudja verni a biztosítékot. Így gondoltam, összegyűjtöm, milyen előnyökkel is jár, ha van neked egy-kettő, vagy éppen sokkal több tetoválásod.Figyelem! Az alábbi írás nyomokban iróniát tartalmazhat. Mivel nekem is van tetoválásom, így nekem azt hiszem, szabad. Felháborodás előtt, kérjük, olvassa át még egyszer a bejegyzést, és vegye az életet sokkal könnyedebben. 1, Pontosan tudod, mire költötted a pénzed.Ráadásul elég biztonságos helyen is hordod. Sőőt, elmondhatod magadról, hogy neked még a bőröd alatt is pénz van. 2,Ha valaki meg akar szólítani, már megkönnyítetted a dolgát. Pl.: “S

Fekszünk a fűben, szerelmesen

Fekszünk a fűben, egy piros pléden, és felettünk valószínűtlenül kék az ég. Te rozét hozol, fröccsöt készítünk belőle. Én azt szeretem, te pedig a kedvemben szeretnél járni. Tudnod kellene, hogy ahhoz nincs is szükség a rozéra. Neked nincs. Elég vagy hozzá Te.Az arcodra nézve mosolyognom kell, és érzem, hogy én szépülök attól a mosolytól, amit Te festettél rám. Valószínűtlenül szép leszek.Mondasz valamit, valószínűleg nem is olyan vicces, én ennek ellenére hangosan nevetek, gurgulázva, a fejemet is hátrahajtva, teli szájjal. Valószínűtlenül jó kedvem van a melegtől, a fröccstől. Tőled? Valószínűleg hallottad már te is a legokosabb tanácsot a világon: “ha meg tud nevettetni, legalább egyszer, tartsd az életedben”.Órákon keresztül nem csinálunk mást, csak figyeljük a fák között átszűrődő sugarak dőlésszöget, a méhek táncát a fűben a virágok között és a szivárványos buborékokat. Vagy abban mi vagyunk?Elalszol. Néze

“Szeretlek… Örülök neki.”

Hülye kis idézetmániás vagyok. Úton-útfélen hangoztatom, és szerintem már a blogon is vallottam róla, miért pont itt ne tettem volna, hogy nálam egy könyv elolvasása akkor ér véget, amikor “fel is dolgoztam”. Vagyis minden arra érdemes, számomra érdekes gondolatot kigyűjtöttem belőle. Ezer évvel ezelőtt ezt papír alapon tettem, sok-sok és még annál is több füzetben, de mostanában:a, haladok a korral meg a technikávalb, lusta kis dög vagyok annyit papírra írnic, ugyanúgy van papír alapú gyűjteményem is, de azért itt is készítek egyet.Az idézetek számomra mindennél többet mondanak. Könyvajánlásoknál is, persze átfutom a véleményeket, de aztán gyorsan odaugrok az idézetekre, amit más olvasók válogattak már össze. Ha ezek a lelkemig hatolnak, akkor kész, eldöntetett, és rohanok is a boltba beszerezni a könyvet. Remélem, hogy az én válogatásom után, is sokan fogtok így érezni F. Scott Fiztgerald: Szépek és átkozottak-jával kapcsolat

Az elveszett nemzedék mi vagyunk

F. Scott Fitzgerald, T. S Elliott, Franz Kafka, Hemingway és a generációnak nevet adó, önmagát is közéjük soroló, irodalmi/művészeti szalont működtető Gertrude Stein. Mi a közös bennük?Mind olyan amerikai írók, akik a ’20-as évek Párizsában próbáltak meg boldogulni, és “az elveszett nemzedék” tagjai, akiknek életét és alkotásait az első világháború utáni általános kiüresedés és értékvesztés, az amerikai álomból való kiábrándultság határozta meg. Azok a csodálatos ’20-as évek Gazdasági fellendülés, erősödő középosztály, emelkedő életszínvonal. Új zene, új táncok, az alkoholtilalom idején virágzó klubélet. A nők szabadsága, hedonizmus, az élvezetek hajszolása, individualizmus, az egyén érdekeinek előtérbe helyezése. Az egyik oldalon. A másik oldalon pedig a hagyományos értékek gyengülése, kiüresedés, a biztonság megszűnése.Ezek a fő ismérvei az első világháborútól egészen a nagy gazdasági világvá

Pünkösdi kisokos

B, mint búcsúA csíksomlyói búcsú története egészen 1567-ig nyúlik vissza, amikor a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit. Már az 1800-as években, az akkori sajtótudósítás szerint kb. 15.000 – 16.000 fő vett részt rajtaC, mint cucorkajárásA pünkösdi királynéjárás másik elnevezése, termékenységvarázslással, később adománygyűjtéssel egybekötött szokás. Négy nagyobbacska lány kísért végig egy ötödik lányt, a legkisebbet és legszebbet a faluban, ő volt a pünkösdi királyné. E, mint egyházA pünkösd a keresztény egyház megszületésének napja. Ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra, Péter prédikálásnak hatására sokan megtértek, és megalakult az első keresztény közösség.F, mint FloriaA pünkösdi ünnepség zsidó hagyományokra épül, de a római Floria ünnep szokásai is megtalálhatóak benne. Flóra istennő a virágok, növények védelmezője volt. G, mint gúnárnyakszakításA pünkösdi királyválasztáshoz olyan

Azok a csodálatos Buday lányok

Fotó: Fortepan/Ebner Megrándítod a vállad, és azt mondod, hogy nem érdekel, de én már ismerlek te kölök, előttem nincsenek titkaid. Ne nekem! Csak játszod a rosszat, megadod nekik, amit akarnak, és elhiteted magaddal, hogy te is ugyanezt akarod. Mert olyan egyszerű ez az egész, ugye? Ha lehet ennyire egyszerűen is, minek bonyolítani, nem igaz? Nincsenek kellemetlen kérdések, nincs plusz befektetett energia, csak éppen annyi, amennyit ki is veszel belőle, win-win helyzet, érezzük jól magunkat, carpe diem, és lehet továbbmenni. Úgy teszel, mint akinek csak ennyi kell. Azt mondod, hogy nem fog számítani, elhiszed, hogy minden egyes alkalommal csak megrázod magad, mint valami rossz macska, aki mindig talpra esik, és vége is, huss, kirepült az ablakon. De buta vagy, fiam! Nem tudod, hogy a macskáknak kilenc életük van, neked pedig csak ez az egy? “Így van , pontosan, csak ez az egy – bólogatsz- , és ezek a legszebb éve

“Summáját írom Eger várának…”

“Summáját írom Eger várának, megszállásának, viadaljának.”Minaretjének és fogadójának, reggelinek, ebédnek, bő vacsorának.A Dobó tér idei első jegeskávéjának, a napsütött égnek, a viharos óráknak. Az Eger patak vizének fodrozódásának és a felette repkedő fecskefiókáknak. Az egri strandfürdőnek és Bazilikának, a Bazilika előtti vén tangóharmónikásnak. A házak felett magasodó vár külső bástyájának, a tetejéről a szemem elé táruló látványnak. Három gombóc fagylalt ízorgiájának, a bikavér száraz fanyarságának. Aluljáró graffitivel díszített falának, “ez is Eger”- motoszkáló halk gondolatfoszlánynak.A Szépasszonyvölgy felé vezető út emlékkavalkádjának, mellette az Érsekkert vad romantikájának. Vasárnap reggeli kirakodóvásárnak, a rétes ízének, az eper illatának. 400 forintért vásárolt három könyv okozta eufóriának, nyomott érmének, szuvenír pénztárcának. “Summáját írom Eger várának”,

Valaki valamit valahol

Én hívtalak magamhoz. Én csalogattalak elő. Én engedtem ki a szellemet a palackból. Én vettelek ki a cilinderből. Én idéztelek meg. “Ha kell még, úgyis találkozunk.”Majd a hétvége, amikor felváltva nyúltam, hol az egyikőtök, hol a másikotok emléke után. Azt mondod, hogy semmit sem változtam. Ha látnád… azóta minden megváltozott. De addig a 10 percig, amíg a metrón melletted utaztam, valóban olyan volt, mint régen. Ugyanaz az érzés, ugyanaz a biztonság. A szemed, az ugyanaz maradt. Minden erőfeszítés hiábavaló. “Nem véd sem emlék, sem varázslat.”Mint ahogy eddig sem védett. Még mindig magamhoz ölelnélek, akárhányszor csak meglátlak. Már csak párat kell aludni, és vége. Tényleg, igazán. Úgy várom, mint kisgyerek a karácsonyt. “- Miért szerelmes mindenki?– Mert tavasz van. – Akkor én miért nem?– Jó kérdés.”Nem irigylem én mások életét, csak az enyémnek szeretném egy jobb verzióját. Valakinek pedig az a jobb ve

A Magyar Professzionális Erőemelő Liga Kupáról – csak őszintén

Utoljára novemberben voltam versenyen, és most újra eljött az idő, hogy felkészüljek egyre. Nem is akármilyenre, hiszen Egerben a Magyar Professzionális Erőemelő Liga Kupa került megrendezésre, ami erőemelő körökben egyenlő a magyar bajnoksággal, és ezen a versenyen való részvétel szükséges ahhoz, hogy utána a nemzetközi versenyekre, vagyis európa bajnokságra vagy világbajnokságra, meg ilyen fincsiségekre mehess.A felkészülésem…háát az megint megér egy misét. Számtalanszor hallottátok már tőlem, hogy ott belül a fejemben van valami iszonyatosan nagy gond. És most nem az alapjáraton meglévő problémákra gondolok, hanem azokra, amik kifejezetten ilyenkor versenyhelyzetben jönnek elő. Novemberben 122,5 kg-t húztam fel, ez volt akkor az egyéni csúcsom. Ezt februárra egészen 130 kg-ra sikerült felfejleszteni, akkor olyan szinten voltam fizikailag és mentálisan is, hogy belőttük célnak a versenyre a 140 kg-t. Ahogy az lenni szokott, mert nem is l

Így legyen olyan életed, amiről mások csak álmodoznak

Ha párkapcsolat nélkül él az ember lánya, az (állítólag) azért is nagyon kedvező, mert sokkal több időt és figyelmet tud fordítani önmagára, önmaga fejlesztésére, életcéljának megtalálásra, ésígytovább.Nos, én ezt a célt keresgélem már egy ideje, mert időnként elveszítem, dolgozom is önmagam fejlesztésén, ezért minden egyes kis lehetőséget megragadok, ami úgy érzem, hogy segít ezen a hosszú, hosszú úton. Az egyik blogos csoportnak köszönhetően jutottam hozzá Eyn – Az önmegvalósítás iskolája (Az élet irányításának térképe) e-bookjához, aminek nagyon lelkesen kezdtem neki.Hogy miért?– Éppen egy olyan időszakban “talált rám”, amikor nagy szükségem volt a segítségre.– Ezt a segítséget pedig gyakorlatban és nem elméletben ígérte.Az önfejlesztő könyvek olvasásához elengedhetetlen a szövegkiemelő, a toll és a papír, így én is ezekkel felszerelkezve kezdtem neki az olvasásnak, és kiemeltem, és firkáltam, és össze

Gyűjtögető életmódra hangolva

Gyűjtögetek, még mindig. Ismerősöktől, ismeretlenektől, tőlünk, másoktól. A házból, az utcáról, a buszról, egy plakátról. Felveszem, leporolom, elteszem, visszaadom. Megmutatom.Instagram királylány– Nem tudom, anyámnak miért nem sikerült. – Én sem tudom. Neked sikerült?– Úgy néz ki!– Mindjárt lemeózom. – Dehogy meózod! Előbb le kell fényképeznem, addig nem nyúlsz hozzá. Kis magyar szappanopera a 7-es buszon– Te szereted?– Hogyne szeretném! Hát megszöktettem!Operaplakát értelmezése– Bárcsak enyém lenne a hús. –> Hmmm.. furcsa, de biztosan nagyon éhes. – Bárcsak tudnám, melyik a hús. — > Hmmm…ennek semmi értelme…Rosszul csinálod.Újratervezés.– Bárcsak enyém lenne a hős. –> Mindjárt jobb. – Bárcsak tudnám, melyik a hős. — > Ahhhaaa.Ügyes kislány!Mert amerre én járok, ott így osztogatják– Milyen szép tulipánjaid vannak. – Igen, kaptam. – Kitől?– Valakitől. Egy embertől, aki tulipánokat osztogat

1945 – Ha olyan filmet szeretnél, ami után nehéz megszólalni

Török Ferenc új filmjét, az 1945-öt tavaly ősz óta várom. Akkor olvastam Szabó Kimmel Tamással egy interjút, amiben a filmről beszélt. A Facebook-nak hála, már arról is tudtam, hogy Berlinben nagy sikert aratott, így magamhoz képest rekordidőn belül, a bemutató után három nappal már be is ültem rá. 1945-ben vagyunk, valahol a magyar Alföldön, augusztus közepén. A falunak nincs neve, nem is lényeges, teljesen mindegy, bárhol lehetnénk. A háborús évek emlékét még őrzik a faluban állomásozó orosz katonák, de még ők is megérdemelnek egy üveg pezsgőt, hiszen nagy nap a mai. Házasodik a falu jegyzőjének (Rudolf Péter) a fia. Ám a vasúton megérkezik két fekete ruhás idegen egy értékes szállítmánnyal, és a hír hallatán az egész falu lakossága kétségbe esik.A vonattal érkező két férfi, ugyanis zsidó. A második világháború után járunk, tehát mindenki számára egyértelmű, hogy honnan jöttek vissza, és azt is mindenki tudni véli, h

Mindennek a fele hazugság

Magadat keresed az írásokban, és akkor találsz majd rá, amikor a legkevésbé számítasz rá. Milyen érzés?Már nem a te neved tűnik fel elsőnek a messengeren, a kedvencek között. Mondd csak, milyen érzés.Miért olyan meglepő, ha egy lány viselkedik úgy, mint egy fiú? Ha azt mondja, hogy csak ennyi, és semmi több?Azt hittem, nekem már nem lehet újat mutatni. Hogy láttam már mindent. Mégis, majdnem figyelmen kívül hagytam az árulkodó jeleket, hogy több van itt a háttérben.Több közös van bennünk barátom, mint azt elsőre gondolnánk. Talán még meg is érné a sorok között olvasni, ha nekem még lenne türelmem boncolgatni a szálakat.Miért nem beszélek magamról? Mert nem látom értelmét. Úgy játszom, mint bárki más. “Könnyebb így, mint egyedül május közepén, amikor nyüzsög a város.” Lehet, hogy igazad van. Ha kell még, úgyis találkozunk. “Azt hiszed, a mámor nem az én karomba fog dobni?”Nem foglak feledni, csak ha te akarod. Nem ves

Minden Szépségnek szüksége van egy Szörnyetegre

“Ami jó, azon nem változtatunk” – hangzik az egyik nagy életbölcsességem, és valószínűleg ugyanerre a következtetésre juthatott a Disney is, amikor olyan régi klasszikust vett elő és porolt le, mint a Szépség és a Szörnyeteg, hogy elkészítse az élőszereplős változatát.Mostanában a Disney láz a házam táján kicsit enyhülni látszik, a moziban meg “fajsúlyosabb” filmekre ülök be, mint pl. az 1945, mert vallom, hogy a filmeknek a feladata nem csak és kizárólag a puszta szórakoztatás. De néha jól esik lazítani egy kicsit ezeken a nagyon szigorú szabályokon, és így még az is megeshet, hogy két órán keresztül újra gyereknek érzem magam, hagyom magam elvarázsolni, és hiszek mindenben, ami a Disney univerzum részét képezi. A film ugyanis a “valami régi” jegyében hű maradt a hagyományokhoz. Ismerős párbeszédek és dallamok hangzottak el, és csendültek fel a szinkronizált változatban, a képi világ pedig az én szememmel nézve meg

“Kelj fel rózsám itt a májfa”

“A faluban a fiúk májusfát állítottak , azt mondtad, én nem kapok, hiszen Te már nem udvarolsz többet, mert elérted a célodat. Az ujjamon ott fénylett a bizonyíték, hogy szeretsz, és engem választottál nem hosszú időre, csak egy egész életre. Bólogattam persze, hogy nincs is rá szükség, és nem szóltam volna, hogy mennyire vágyom rá mégis. Nem is kellett szólni. Az éjszaka közepén kilopóztál, és reggelre már ott virított az ablak alatt a májusfám.”Írtam én egyszer egy ilyet is. És mint ahogy a blogon minden félig igaz és félig nem, ennek is csak a fele volt igaz. Nem kaptam májusfát. Mint ahogy gyűrű sem volt akkor az ujjamon. De eljátszottam a gondolattal, hogy egy másik korban, másik helyen, mi lett volna, ha mégis…Miért is kapnék én májusfát? A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, két, de inkább háromféle eredetmagyarázata is van: – az egyik szerint Fülöp apostol megmenekülésének és kereszthalálának á

Amikor megnyílik a rakpart

A Budapest100 program 2011-ben indult útjára. Apropója, hogy a Goldberger ház, mely az OSA Blinken Archívumának (elsősorban hidegháborús és emberi jogi gyűjteményeket őriz, értékel és a bemutatás új módjaival kísérletezik) ad otthont, éppen abban az évben töltötte be 100. életévét. Egy ilyen jeles napot az ember, de még a házak is a kis pajtásaikkal ünnepelnek, így a többi, közel száz éves házzal együtt csapott bele a mulatságba az év századik napjához közel. Az esemény olyan jól sikerült, hogy azóta minden évben megrendezésre kerül a KÉK – Kortárs Építészeti Központ szervezésében. A tavalyi, nagykörúti Budapest100 után, idén a rakpart házai nyitották meg kapuikat az április 22-23-i hétvégén. Ebből pedig természetesen, mi sem maradhattunk ki. Mi a Budapest100 Rakpart?Háááát, valami ilyesmi:– kávé és répatorta erőgyűjtésként a Kálvin téren.– előre megfontolt szándékkal, hidegvérrel, ellenkező irányban való elin

Lefagyasztott mondatok

Széttörve, avagy ilyen a disszociatív identitászavar?

2017 januárjában jelent meg a mozikban M. Night Shyamalan legújabb rendezése, James McAvoy főszereplésével. A Széttörve egy disszociatív identitászavarban szenvedő férfiról szól. Kevin 23 kialakult személyisége után a 24. is “ébredezik”. Eljöveteléhez azonban “áldozatra” is szükség van, ezért elrabol három fiatal lányt.A disszociatív identitászavarA disszociatív identitászavar, mely korábban mint multiplex személyiségzavar volt jelen a köztudatban, a népesség kb. 1%-át érinti, elsősorban nőket. Az identitászavar leginkább valamilyen gyerekkori trauma hatására alakul ki. A traumatikus élményt az elme nem akarja, nem képes feldolgozni, és a tudatnak egy része lehasad a fő személyiségről, aminek eredményeképpen létrejön egy alternatív személyiség. Az egyén élete során, ha további traumatikus helyzeteket él meg, újabb személyiségek alakulhatnak ki. Ezek a személyiségek különböző értelmi, érzelmi képességekkel rendelkezhetne