Ki ne dobd a görögdinnye héját! Készíts savanyúságot!

Szégyenlem, de bevallom őszintén: nem vagyok az a teljesen tudatos háziasszony abban a tekintetben, ahogyan a háztartási szeméttel bánok. Én képtelen vagyok arra, hogy ne legyen napi szinten legalább egy zacskónyi szemét a lakásban, de igyekszem tanulni és a témának utána olvasni, mert közben fenyegetően érzem azt, hogy a Földünket csak mi menthetjük meg. Hiszen mi tesszük tönkre. Évről évre így nyáron viszont megőrülök attól, hogy a görögdinnyének a héjával teletöltök egy egész zacskót. Arról a görögdinnyéről beszélek, ami az ég nyári áldása és jóvátétele arra nézve, hogy mi, emberek, valahogy bírjuk csak ki a hőséget és a kánikulát. Ajándék tehát, csak a héja…. az gond.Gond volt.Pár hónapja egy önkiszolgáló étteremben ettem görögdinnyehéj savanyúságot. Ha még ettél finomat! Hűs, savanykás, de egy picit még érezni a dinnye édes alap íze. Idén alig vártam a nyarat, a görögdinnye szezont, hogy végre én is készít

A velencei étterem megállító táblája a nap képe

Az év legnagyszerűbb szóviccét produkálta a velencei Korzó Étterem és Pizzéria. Ennél menőbb és aktuálisabb megállító táblát én még nem láttam, az étterem kap tőlem egy piros pontot kreativitásban és emelem kalapom előttük: nagyot nevettem, köszönöm!Ugye nincs olyan, aki nem érti? Hosszúkat inkább…. én szóltam! Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva.

Levél a női vízilabda válogatottnak

Szia lányok,nos, nem fogok olyanokat írni, hogy nem vagyok csalódott, meg majd legközelebb jobb lesz, mert tök álszent volna, ráadásul nem is igaz. Nyílván csalódott vagyok és tudom, hogy legközelebb már nem ez lesz. A “legközelebb” az nem egy budapesti vízes világbajnokság lesz, tehát ilyen már nem lesz újra.Amiről írnék, csupán pár fogalom. A világon az egyik legkegyetlenebb dolog, ha másoknak elvárásaik vannak valakivel kapcsolatban. Ha valaki nagyon jó, akkor meg még azt is mondják róla: “te nem tévedhetsz, te nem hibázhatsz, reggelire megeszed az ellenfeled, hisz te jó vagy”. A háttérben viszont ott van tizenpár ember, aki bizony emberből van, ergo hibázhat. A ló, a négy lába, meg a botlás című közmondással most inkább nem jövök, de van benne valami. Ahol elvárások vannak, ott kényszer van. A kényszer egy láthatatlanul, váratlanul érkező, koromfekete, emberi butaság, aminél láncok és bilincsek vannak és észre sem veszed, már me

A 12 csillagjegy útnak indul

Egy mese, főszerepben a 12 csillagjeggyel, akik egyszer úgy határoznak, hogy közösen elindulnak valahová. A Bika nekilát, hogy minden létező információt összegyűjtsön a lehetséges helyszínekről. A Mérleg kiterít egy bazinagy térképet és öt különböző úticélon tépelődik. A Kos kinevezi saját magát a csoport vezetőjének. A Skorpiónak egyik úticél sem tetszik, a Nyilasnak minden bejön, a Halak pedig egy olyan célpontról kezd révedezni, ami a térképen sincs. A Halak már ott tart, hogy álmodozásában egy tengerparton szürcsöl babakék koktélt egy pálmafa alatt, úgyhogy rá a döntésben már nem igazán lehet számítani. Az Oroszlán megunja a döntésképtelenséget, rábök a térképre és 11 társa nevében is dönt.A Szűz kiadja az ukázt, a többi csillagjegynek mi a következő feladata. Önmagát kihagyja, hiszen úgy gondolja, az ő feladata az volt, hogy kiadja a feladatokat. A Baknak eldurran az agya és megvan a véleménye az egészről.Az Ikrek a

A leghíresebb magyar étkek – KVÍZ

Szerintem ebből a kvízből is lesz egy sorozat – feltéve, ha legalább annyira fogjátok szeretni, mint amennyire én szerettem elkészíteni.Mennyire ismered a magyar konyhát? Szerinted is a mi ételeink a legfinomabbak a világon? Akkor ez a kvíz pont neked való!Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva.

Csajok, valami nagyon bántja a csőrömet – egy három gyerekes anyuka kifakad

Ezt a bejegyzést a facebookon találtam, angol nyelven, lefordítom nektek, mert nagyon klassz és nagyon igaz. Küldöm mindazoknak, akik folyamatosan veszik a bátorságot ahhoz, hogy beszólogassanak másoknak olyan dolgokkal kapcsolatban, amihez állati kevés közük van. Csajok, valami nagyon bántja a csőrömet..Tudjátok, az én házam soha nem tiszta. Tényleg soha. Vannak gyerekes barátnőim, akiknek a háza olyan, mintha valami lakberendezési magazin akarná fotózni. Ők jobb anyák nálam? Nem. Én jobb anya vagyok náluk? Nem.Én minden nap edzek. Vannak barátnőim, akik soha nem sportolnak (mármint azt leszámítva, hogy futkosnak a gyerekeik után). Emiatt bármelyikünk is jobb anya? Nem.Van egy barátnőm, aki otthon szült a saját nappalijában egy felfújhatós kádban. Én az enyémet kórházban szültem, miután kaptam epidurális érzéstelenítőt. Mindketten jó anyák vagyunk.Szoktam inni sört vagy egy pohár vizet, ha van valami alkalom, vagy csak úgy. Néha a gyerekeim o

Ilyen volt panelban felnőni a 70-es, 80-as években #2

Második részéhez érkezett ez a sorozat, amelyben különböző barátaim, bloggertársaim mesélnek arról, milyen is volt számukra felnőni egy panel társasházban. Mini Szomszédok bejegyzésem második részét fogadjátok tehát szeretettel, az elsőt IDE kattintva találjátok meg.Alexandra, a Pink Dust blog szerzője meséli:A 80-as évek végén születtem és elég sokszor költöztem életemben egészen mostanáig. Mindig melegség önti el a szívemet, ha a gyerekkoromra gondolok, és mivel szerető családban, tökéletes testvér mellett és sok baráttal nőttem fel, sosem fordult meg a fejemben gyerekként, hogy esetleg problémás vagy ciki lehet panelban lakni.Most sem gondolom így, és sosem fogom megváltoztatni a véleményemet arról, hogy egy gyereknek szeretetre és törődésre van szüksége, nem puccos dolgokra és helyekre ahhoz, hogy boldog gyerekként éljen, és nőhessen fel.Élmények és vidámság: minden drága holminál többet ér, és ide értem azt is, hogy ha a la

Szóval te ilyen szittya magyar féle vagy?

Annyiszor meséltem már, velem szeretnek beszélgetni az emberek, én ha találkozom a városban valakivel, akit szegről-végről-távolról ismerek, zömmel nem állunk meg ott, hogy szia-szia, de pár szót szoktunk váltani. Jó ez, legalábbis zömmel.Úgy esett, hogy a héten találkoztam egy ismerőssel, akiről sokat nem tudok, de valahonnan ismerjük egymást. Szia-szia, hogy vagy, milyen lesz a nyár, hová utaztok és társai. Én meg mondtam neki egy hétvégén tartandó fesztivált, ahová ellátogatunk, meg a Mátráról rebegtem neki, de ő leakadt azon a fránya fesztiválon, amely a nándorfehérvári csatának állít emléket és ilyen íjas, lovagi bemutatós, kardozós, hagyományőrzős típusú valami lesz.Áh – mondta.Áh – mondtam.Szóval…..Szóval?Szóval te ilyen szittya magyar féle vagy? Hogy miféle vagyok?Ilyen jobbikos szittya ősmagyar? Aki ilyen hagyományőrző izékre járkál és lobogtatja a magyar zászlót?“Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő

Önismereti teszt: mondd, mit látsz a képen?

Nyolcadik felvonásához érkezett a közkedvelt sorozat, íme.Ismét egy klassz kis tesztet hozok nektek. Csak egy pillantást kell vetned a képekre, aztán gyorsan hunyd le a szemed, mert a fő kérdés az:Mit láttál meg először a rajzon?Kapcsolódó bejegyzések, a címükre kattintva elolvashatod őket:Itt is nézd meg, mit látsz először!Válassz egy szemet, megmondom ki vagyVálassz egy bejáratot, amelytől kiráz a hidegszerző: BouvetA nyolcadik kérdés után olvasd el az összesítést:Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva.

A megbocsátás maga a szeretet

“Mondtam is Lajosomnak, amikor feleségül vett, hogy soha ne bántson meg, mert én nem bocsátok meg. Én soha senkinek nem bocsátok meg. A menyem ma már nem más, mint felperes. És nincs unokám.” – ezeket a szavakat nyilatkozta Pécsi Ildikó a héten Vujity Tvrtkonak egy exkluzív interjúban. amit Ide kattintva megnézhetsz te is. És ez a cikk kb pont ennyit fog foglalkozni Pécsi Ildikóval, hiszen februárban egyszer már leírtam róla-neki a véleményemet, amit azóta is tartok. A sokakat megérintett írást Levél Pécsi Ildikónak címen IDE kattintva olvashatod, ha még nem tetted meg. Ebben a cikkben most elmesélek nektek egy történetet, amely nagyon személyes, szó szerint tálcán marcangolja szét a lelkemet és úgy nyújtom oda nektek.Az én gyerekkoromban a legfontosabb ember a nagyapám volt. Igazi, régimódi, konzervatív úr volt, aki kalapban és élre vasalt öltönyben járt, élete utolsó pillanatáig olyan erős volt a kézfogása, mint egy díjbirkózóé és a

Müller Péter: Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg!

Juj, de szenzációs Müller Péter idézetet találtam a life.hu-n. Annyi minden kezdett általa kavarogni bennem, hogy majd kirobbannak a gondolataim. Tegye fel a kezét, aki iszonyatosan és görcsösen akart már életében valamit, de az csak nem sikerült. Aztán amikor már ráunt a várakozásra, legyintett egyet, feladta a tötymörgést, az élet megajándékozta azzal a dologgal. Egy csapásra. Sőt, talán még jobbat is kapott, mint amit előzőleg a legvérmesebb álmaiban is remélt. Tele van a padlásom olyan történetekkel, amikor jómagam sem tudtam kezelni a türelmet, ki is volt radírozva még a szó is a szótáramból, de ismerősöktől is hallok hasonlókat. Ha görcsösen akarunk valamit, a sors szó szerint kinevet minket: fityiszt mutat nekünk és hagyja, hogy fortyogjunk a saját levünkben. Emlékeztek talán arra a történetre, amikor szingli csajsziként ANNYIRA nagyon akartam már végre egy párkapcsolatot. Több hasonló barátnőmmel bele is vetettük magunkat az éjs

Segítsünk a paralimpikonnak!

A Mert megérdemled nevű facebook oldalán most jött szembe velem egy kép és bár némi fanyalgással fogadom a lájkgyűjtögetést, ezt a képet most továbbítom nektek. Amennyiben van facebook oldalad, kattints erre a képre, ismerd meg Dobos Réka történetét és tegyél egy lájk jelet oda és úgy, ahogyan kérik. Mai napi cserész jócselekedetünk legyen ez, mert megérdemli. És mert te is megérdemled, hogy ettől a szalmaszáltól még szebben ragyog a benned égő láng is, ezt tudom és köszönöm neked:fotó: csajokamotoron.hu(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s); if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/sdk.js#xfbml=1&version=v2.9"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, 'script', 'facebook-jssdk'));Ennyit keres egy világversenyt nyert para sportoló.A poént már az elején elsütjük! Jelenleg havi minusz 40 ezer. Mivel…Közzétette: Mert Megérdemled – 2017. július 16.Ha te

KonMari majd jól rendet rak nálam

Bevallom nektek őszintén, csak csodálni tudom azokat, akik számára a takarítás és a rendrakás boldogsághormonokat termel. Számomra nem más, mint valami nagyon bosszantó kötelesség, aminek viszont muszáj áldozni az oltárán, különben elszalad a lakás. Először próbáltam a FlyLady módszerét, ami arról szól, hogy célirányosan a hét minden napjára válassz ki egy területet a lakásban és csak azzal foglalkozz, de maximum negyed órán keresztül. Példának hozta a mosdókagylók és a kádak súrolását és vízkőtlenítését. Én innentől kezdve hetente párszor FlyLady-zek és olyankor állatira büszke vagyok arra, hogy én most FlyLady-vel takarítom a mosdókagylókat. Csak a mosdókagylókat FlyLady-zem, a többi dolgot már ilyen flikk-flakk nélkül szoktam sikálni, de a mosdókagyló, aaaaaz FlyLady. Hogyne. Szóval hiába rajong a módszerért a fél világ, nálam bukta.Most pedig elém került a KonMari féle módszer, aki egy japán csaj és aki azt hirdeti,

Cicaharc Tibi atya és Szabó Péter között

Tibi atya blogján látható egy igazi cicaharc három mérföldköve, ami a héten robbantotta az internet bugyrait. Először Tibi atya írt pár keresetlen gondolatot Szabó Péter motivációs trénerről, majd Péter válaszolt, Tibi atya rekontrázott, ezeket elolvashatod IDE kattintva. Meg kell mondjam, a partvonalról ácsorogva bennem is született egyfajta vélemény erről az egészről, amit megpróbálok úgy megfogalmazni, nehogy a vége az legyen, hogy ezek ketten kezet ráznak és majd jól feljelentenek engem.Nos, a magam részéről én eddig a pillanatig azt sem tudtam, hogy Tibi atyának van blogja. Azt hittem, csupán pár jól megkomponált képpel pörög, nekem tényleg meglepetés, mennyire “véleményvezér” a mi a Tibink. Bár igen, az Oravecz Nórával folytatott szópárbajáról mintha hallottam volna, az is ment a bíróságig, ha jól tudom. Nekem éppen ezért, azt kell mondjam, vajmi kevés véleményem van az ő ténykedéséről. Ez a bejegyzésem mégis az ő írás

Csakazért is varázslatos volt a vizes vb megnyitója

Talán tudod rólam, nem szoktam politizálni. Boldogabb vagyok így, az fix. Talán tudod rólam, nem szoktam híradót nézni és az internetes hírportálokon szereplő híreket is olyan szinten szűröm, hogy kizárólag a megdönthetetlen tényeknek hiszek és azoknak is úgy, ha több helyen meggyőződöm a valóságtartalmukról. Boldogabb vagyok így, az fix.Hónapok óta látom viszont, hogyan ömlik a zúgolódás a vizes vébé kapcsán. Nem kattintottam a hírek zömére, nem akartam felhergelni magam, ráadásul minden ilyen “hír” hírértékét elosztottam százzal és kb annyit hittem el belőlük. Boldogabb vagyok így, az fix.Szoktam mondani, annak hiszek, amit én látok. Szoktam mondani, annak örülök, ahol épp vagyok, amit épp tapasztalok, ráadásul mély és őszinte büszkeség van bennem a saját magyarságommal kapcsolatban. Boldogabb vagyok így, az fix.Hétfőn megjelent az interneten egy csomó kétes portálon, hogyaszongya’ : “Óriási lebőgés volt a vizes vébé

Ilyen volt panelban felnőni a 70-es, 80-as években #1

Annyi, de annyi retro időszakba visszareppenő írás van már ezen a blogon. Nekem nagyon kellemes érzés visszaemlékeznem és ahogy látom, az olvasók is szeretik. Az írásokban az én emlékeim törnek elő, úgyhogy most rendhagyó módon barátaimat, más blogok szerzőit kértem meg: meséljék el nekünk, milyen is volt felnőni abban az érában. Ezen belül, milyen is volt az élet a 70-es, 80-as évek paneltömbjeiben.Hajni, az Allergia blog szerzője meséli:Panelben nőttem fel részben a szüleimmel, párhuzamosan nagymamámékkal, akik kertes házban laktak: így mindkét helyen laktam. A panelben annak idején sok velem egykorú gyerek ért, mert a fiatal felnőttek választották a panellakásokat, és akkoriban nem húzták a dolgot, hamar szültek is. Tehát tele volt a ház kisgyerekekkel, és válogathattam, hogy mikor kihez megyek át. Könnyű élet volt, de talán a bezártság miatt rengeteg veszekedés volt a párok között (mert a panelben nincs olyan, hogy apa kint a kertben d

“Aprócska ujjaival végigsimította az arcomat a kisfiú a buszon…”

Van egy orvos barátnőm, közel 15 éve ismerjük egymást. Annak idején egy időben voltunk állapotosak és emlékszem, mindenféle vizsgálatra, szűrésre, cukorterhelésre, meg a szokásos ellenőrzésekre kellett járnunk. A 12. terhességi hét környékén szűrtek először Down szindrómára, ilyenkor célzottan vizsgálják például a magzatnál a nyaki redő vastagságát, mely egy bizonyos vastagságon felül felveti a kromoszóma rendellenesség gyanúját. Egyértelmű, hogy féltem és tartottam minden ilyen vizsgálattól, így az orvos barátnőt zaklattam arról, mi lesz, ha “rossz lesz az eredmény?”. Elképesztő meglepetésemre azt válaszolta:“Tudod te, hogy a világ legnagyszerűbb kincsei a Down szindrómás gyerekek? Tudod te, micsoda elemi szeretet, soha el nem romló őszinteség és báj van bennük? Ne félj az eredménytől, bármit is hoz, az csodás lesz.”Ezen a napon, közel 15 éve egy életre megtanultam ezt. Ha bárhol – utcán, boltban, villamoson – láto

Miért is mész nyaralni a gyerekeddel?

Rögtön az elején szeretnék leszögezni valamit: ez a cikket, amit a ScaryMommy oldalán találtam, most a hónom alá csapom és lefordítom nektek angolról magyarra.Fordítás tehát. Ellenben a fordítás mellett fogod látni a saját gondolataimat is. Annyiban egyezzünk meg: a cikk a humor eszközével ír arról a témáról, milyen kicsi gyerekekkel nyaralni. Humorérzék hiányában inkább bele se kezdj az olvasásába, mert tudom, sértődés lesz a vége. Kezdjük ezzel a képpel, mert ha ezen a képen nem sérülsz be, akkor tényleg folytathatod a cikk olvasását és még nevetni és/vagy bólogatni is fogsz.Végre itt a jó idő, van egy-két kisgyereketek, akivel nyaralni készültök. Hurrá! Heteken át tervezitek az utazást, nagyon jó lesz, érzitek, pihenni fogtok, meg pacsálni, meg kirándulni, meg várost nézni. Pontosan. Csak a gyerekek valahogyan nem értik még ezt a nyaralás nevű cuccot, nem veszik fel a ritmust, kizökkentve érzik magukat, úgyhogy ti a nyaralás közep

Buddha és a macskák

Azt mondja a fáma és én is azt tapasztalom: ahová a macskák bújnak, az minden tekintetben jó, megnyugtató és kényelmes hely. Nem hiába imádják az enyémek is a fotelt, a kanapét, a fürdőkádat vagy a vetett ágyat, a nagy, süppedős párnákról már nem is beszélek.Miközben itt most épp 37 fok van árnyékban és az agyam is kifolyt a fejemből, egy tündéri képsorozatot mutatok nektek. ForrásHa tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva.

Retro nyarak kulcsos kisgyerekként

Még csak pár napja tart a nyári szünet, de én már párszor felhorkantam a gyerekeimmel kapcsolatban. Még a 14 éves lányom hagyján, ő eljár a barátnőivel, de a fiam gyakorlatilag bekuckózta magát a nappaliba és ahogy mondja: “elvan”.Mi a túrót keresel itthon édes kisfiam? Odakint 35 fok van, nyár van, Hawaii, dizsi, napfény, tele vagy barátokkal, nem kéne néha kimoccannod?Erre a kérdésre jön a válasz, miszerint épp videót néz a tableten, vagy nyomkodja a play stationt, vagy zenét hallgat a mobilján, én meg tépem a hajam. De aztán eljön hozzánk egy-két barátja, megnyugszom, hogy végre beindul az élet, majd rájövök, hogy a fenéket: ha eljön egy kis barát, akkor annyiban módosul a program, hogy immár ketten bámulnak két különböző mobilt, ketten nyomkodják a play stationt és ketten simogatják a tabletet.És persze ilyenkor jön az anyai regélés arról, milyen is volt gyereknek lenni a nyolcvanas években. Amolyan kulcsos gyereknek. Egyke voltam, cs

Bruce Lee: az élet leckéje

Amikor ma reggel, rossz szokásomhoz híven az első kávém mellé felcsaptam a közösségi oldalt, egy kép volt az első, amit megláttam. Rajta egy Bruce Lee idézettel, amit azonnal meg is osztottam a blogom facebook oldalán. Ez volt az:Eszembe jutott, hányszor beszélgettünk már hasonló témákról: hogy mennyire türelmetlenek vagyunk, hogy mennyire képtelenek vagyunk ki- és megvárni a sikert, a megérdemelt beteljesülést. Úgy éreztem, egy picit muszáj elmélyednem ennek az alig 33 évet élt harcművésznek, filmszínésznek a hagyatékába, hiszen annyi értékes gondolatot hagyott maga után, amikkel igenis szembesülnünk kell. Utánaolvastam Bruce Lee gondolatainak és a szerintem leginkább hasznos és elgondolkodtató tíz gondolatát engedjétek meg, hogy megmutassam nektek.Mert semmi nem magától értetődő:„Egy cél nem mindig azért van, hogy elérd, sokszor csak arra szolgál, hogy meg kelljen harcolnod érte.”Sokáig gondoltam hibásnak a másik blogom mottóját, de

Csúnyán lebuktál: itt a bizonyíték!

Férjek és feleségek, nem könnyű az életünk. Néha muszáj egy picit kieresztenünk, ha a párunk hátat fordul. Aztán néha meg lebukunk. Nagyon lebukunk. Addig jó, amíg ilyen lebukásaink vannak. (Engem speciel nem egyszer kapott el Férj, hogy táncikálva főzök és közben a fülemben a fülhallgatóval susogva, nyenyeregve és nagyon túlvilági hangokat hallatván énekelek is. MÉG nem fotózta le. MÉG videó sem született rólam. Még..)Íme pár példa, milyen is az, amikor a párunk nagyon nagyon lebukik.Otthon hagytam apát, játsszon a kicsivel:Azt hiszem, a nejem rájött, hol tartom a dugi csokimat:A feleségem nem tudja, hogy ma itthon dolgozom. Ő azt mondta, egész nap ki se lát majd a munkájából. A feleségem író, szerintem a könyv valahogy 2052 körül kész is lesz, ha így halad. (Erre azért mondanom kell valamit. Igenis, ha egy író révetegen bámul maga elé, vagy épp úgy TŰNIK, nem csinál semmit, akkor lehet, épp ALKOT. Vagy nem… )Szerintem ma tusolt a f

Császárral szültél? Te nem vagy anya!

A címben szereplő mondatot én kaptam meg, 2017-ben. Már pár hete volt ez a dolog, most jutottam el odáig, hogy indulatmentesen tudok róla mesélni, így belekezdek.Néhány héttel ezelőtt az újságok egyik fő témája az volt, hogy immár engedélyezik az úgynevezett ambuláns szülést. Ha a baba természetes úton született, nem lépett fel semmi komplikáció és az anyuka így rendelkezik, akár 24 óra elteltével is távozhat a babával az otthonába. Erre a témára per könnyed, laza és demokratikus véleménynyílvánítás, én is elmeséltem, velem hogyan volt.Elmeséltem, hogy mindkét gyerekem császárral született, a Viki esetében a császármetszés életmentőnek bizonyult, a születésének csodájáról pedig IDE kattintva el is olvashatod a saját, 2003-ban megfogalmazott írásomat. (Erre a születéstörténetre egyébiránt megkaptam, hogy “borzalmas” és “hányás” – nocomment..)Lacikánál már célirányos volt a dolog, bár egyszer az orvosom viccelődött

Nevemen szólított a kápolna

Az ok, amiért valami nem sikerül

Tegye fel a kezét, akinek az életében volt már olyan, hogy valamit nagyon szeretett volna elérni, megvalósítani, aztán csúfosan nem sikerült, vagy még azelőtt elhessegette még az ötletét is a dolognak, hogy igazán elkezdett volna a megvalósításáért tenni! Ugye, hogy sokan vagyunk? Bizony, nekem is megannyi csúfos példa jut eszembe, pedig annyira nagyon akartam. Vagy mégsem?Rájöttem ugyanis, miért nem sikerültek azok a terveim, amik aztán tényleg nem sikerültek. A hibát magamban kerestem és meg is találtam.Olyankor vallottam kudarcot, amikor azt tudtam tűpontosan, hogy mi az, amit NEM szeretnék és nem azt, amit szeretnék. Ez ennyire egyszerű, mégis, most igazán úgy érzem magam ettől a felismeréstől, mint akit pofonvágtak.Nem szeretnék ebben a párkapcsolatban maradni! – mondtam közel húsz éve, még a Férj előtti időkben, amikor egy olyan férfival osztottam meg az életemet, akivel már az első napokban-hetekben kiderült, hogy nem fog működni. Közel