® Hét dolog, ami segít nekem stresszes időszakban

Az elmúlt hetem nagyon nehéz volt. Főként munkahelyi problémákkal kell megküzdenem mostanában, mert elég sok személyi változás történik a közvetlen környezetemben. Sokan akiket nagyon szeretek elmennek… bár azt gondolom, hogy a maradó csapattal is jó lesz együtt dolgozni, illetve bízom abban, hogy az újakkal is, de szó mi szó, nem könnyű most. Ráadásul a munka is sok, ami bajnak nem baj, csupán kicsit tovább bonyolítja a helyzetet. Így megy ez hetek óta, de valahol a múlthéten csapódott le az egész. Minden nap már-már a sírás szélén álltam, és volt, hogy nem is csak a szélén… talán a csütörtök volt a mélypont, amikor is rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, valamit kezdenem kell magammal. Alapvetően, a mindennapi szóhasználattól eltérően, a stressz nem az ellenségünk. Hiszen olyan helyzetekben leszünk stresszesek, amelyeknek sokszor változást hoznak az életünkbe, vagy amelyek esetében a megszokottól nagyobb teljesítményre van sz

® Öt egyáltalán nem HABos sorozat

Elég nagy film és sorozatfaló vagyok. Van egy baráti társaságunk, akikkel különösen szeretjük tesztelni a képernyőt, és velük találtuk ki még régebben, hogy “együtt” fogunk sorozatot nézni. Összeírtunk egy halom olyan sorozatot, amelyet még egyikünk sem látott, majd sorsoltunk egyet. A szabály az volt, hogy legalább egy évadot végig kell nézni, és egy héten csak bizonyos számú részt nézhettünk meg. Hát (nagyjából) így jöttek szembe velem az alábbi sorozatok. Az első háromnak éppen ezért csak az első évadát láttam. Mégis azért írom le, mert az, hogy én nem néztem tovább, nem jelenit azt, hogy Nektek ne tetszene. Az első évadot azonban kivétel nélkül megérte megnézni, nem feltétlenül azért nem folytattam, mert nem tetszett… vannak furcsa dolgaim na. :) Ha a történetükre vagytok kíváncsiak, írjátok be a Googlebe, mert itt most sokkal inkább csak impressziókat osztok meg veletek. Ha láttátok már valamelyiket, vagy bármi v

Tél tavasz

Tél tavasz – Mi ez? Kép forrása: saját fotó The post Tél tavasz appeared first on Habfürdő.

Enyém lett egy kis csillogás / Outfit

Amikor elkezdtem szervezni ennek a posztnak a fotózását, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Először is abszolút nem ilyen koncepció volt a fejemben, de mivel végül az időjárás romantikusra sikerült – azaz hullt a hó – 2 nappal előtte gyors helyszínváltás történt. Ha majd megvalósítjuk az eredeti elképzelést – mert meg fogjuk, ebben biztos vagyok – nagyon vicces lesz, hogy végül mi lett most belőle. Miskolc egyik jellegzetessége az Avasi kilátó. Ha az ember lánya – fia miskolci, egészen bizonyos, hogy fűződik hozzá valamilyen emléke. Nekem is, elég sok. S furcsa is lenne ha nem lenne így, tekintve, hogy ott nőttem fel a “lábánál”. Vagyis egészen pontosan az Avas alján, s a gyerekszobám egyik ablakán ha kinéztem, a kilátót láttam. Volt egy időszak, mikor 12 váltakozó színben világították ki, félpercenként váltogatva a színeket, s én megtanultam a sorrendet, ezzel szórakoztatva azokat, akik hajlandóak voltak fig

Ked(d)vcsináló ® Öt plusz egy apróság amivel szebbé teheted valaki napját

Az egyhangú hétköznapok sorában egy apró kedvesség annyira meg tudja törni a szürke fényt, hogy könnyen lesz belőle szivárvány. Bizonyára rengeteg módja van annak, hogy valakinek kicsit jobbá tegyük a napját, de bevallom őszintén sokszor könnyebb begubózni az egyszerű rutinba. Hagyni, hogy a nap huszonnégy órájának percei szépen elmenjenek mellettem, semmi nyomot nem hagyva maguk után. No persze, törekszem a jóra és egy jobb napon még tenni is tudok érte. De vannak napok amikor eszembe se jut még csak az árnyéka se annak, hogy másnak a napjával törődjek. Pedig akad jó pár dolog, aminek a megvalósítása cseppet sem bonyolult, ilyenekről írok most. Nem hatalmas, nem is egyedi ötletek ezek… csupán egy kedves emlékeztető, hogy így is lehetne. Törjük meg az emberek szürke fényét együtt. 1. Mosoly A legegyszerűbb módja egy kis kedvességnek. Még tavaly találtam ki egy kedves kis “trükköt”. Ha valakinek nincs túl jó kedve, csak mosolygok rá

MARK kávéval kínálja a bőröm

Egyszer írtam már “terméktesztet”, s ahogy szokták mondani, az a bejegyzés kapott hideget – meleget. Rég volt, igaz se volt… de most eljött az ideje egy újabb posztnak, ami szépségápoló termékről szól. Nem teszt. Csak poszt. Mert nem tudok tesztet írni, s beautyblogger se vagyok. De a véleményemet el tudom mondani, s bízom benne lesz akinek ez is hasznos lesz. A termék amiről most írni fogok, ismét egy természtes összetevőket tartalmazó csoda, s ezzel együtt azt is eldöntöttem, hogyha írok hasonló posztot, annak legalább eme egy kritériumnak meg kell felelnie: legyen természetes (legalább az összetevőinek 80%-ában, de mégjobb ha száz az a százalék) alapanyagú a termék amiről szól. Mert az közel áll hozzám, és mert azt szívesen képviselem. Meg azért is, mert azokkal nincs annyira tele a drogériák polca, így érdemelnek egy kis figyelmet. Régebben olvastam, hogy az őrölt kávé, vagyis igazából a kávézacc jót tesz a bőrnek. Egy alkalommal

Ked(d)vcsináló ® Kilenc Kedves Kedd Kilenc

Talán a címből kitaláltátok, hogy valami változott. S talán egyértelmű is lesz a változás oka, azért mégiscsak mesélnék egy kicsit. Nagyon szerettem a Keddi Kilencet, főleg mert azt sokszor akkor is megírtam, ha mást hónapokig nem. A vége felé már azonban kezdett nagyon terhes lenni, hiszen számtalan témát körüljártam már vele, s bevallom őszintén, hogy hétről hétre valami újat hozni, ami listába szedhető, és röviden megírható, elég nehéz. Hát még ha kilencet kell összeszedni. Volt, hogy hetet könnyűszerrel összeírtam, de sehogy sem akart eszembe jutni még kettő… Volt olyan is, hogy egy remek ötlet mellé csak három pont gyűlt össze, így végül nem lett belőle semmi. S olyan is történt többször, hogy összeadtam összesen mennyit dolgoztam a poszttal, és bizony kijött, hogy több mint nyolc órát… amihez nyolc perc se kell, hogy elolvassa valaki. Szóval kicsit elfáradtam, s a lelkesedésem iránta nagyon megcsappant. Nem akartam viszo

TED-Zsebre! Egyetlen másodperc

Majd valamikor sort kerítek rá… az egyik legvégtelenebb mondat. Legtöbbször semmi nem lesz belőle, mert várunk a majd valamikorra. Van néhány majdvalamikorom. Például vár rám egy díszpárna, és vár rám 3 könyv is, hogy majd valamikor… Van egy tervem is, hogy majd valamikor csinálok egy naplót, amiben minden nap írok valamit. Már csak azért is, mert a memóriám nem a legfényesebb, s jó lenne emlékezni. Szerencsére az Instagramom kicsit erre is alkalmas, mint az az előző bejegyzésemből kiderült. De most, amikor majd közzéteszem ezt a bejegyzést, valami másba fogok belevágni, ami bízom benne szintén alkalmas lesz arra, hogy emlékezni tudjak. Nem mellesleg ez a poszt már vázlatként van jelen a blogon, lassan egy éve… hogy majd valamikor. Eljött ez a nap. Nem keresek neki “fontosabb” kezdési napot… pedig szeretek jelentős naphoz kötni kezdeteket, de talán ez a nap ettől válik majd jelentőssé. Meg amúgy is, rossz hozzáállás várni a tökélet

Ceruza

Ceruza – Mi ez? Kép forrása: itt. The post Ceruza appeared first on Habfürdő.

17 + 3 történet egy-egy kép mögött

Jól esett visszanézegetni az én virtuális naplóm, az Instagramom képeit, és válogatni belőle. Tanítja az embert, ha visszatekinthet a szép pillanatokra, hát megtettem most ezt én is. Válogattam a fontosakból… bizonyára így is sok-sok emlék kimaradt, de talán így is éppen elég hosszú. Olvassátok szeretettel ezt a kis mini naplót az én kétezertizenhetemről, és ha van kedvetek osszátok meg velem a Ti legkedvesebb emlékeiteket… nagyon szeretném hallani a Ti történeteiteket is egy-egy kép mögött. Január 2. Ezen a napon kezdtem el dolgozni a Múzeumban. Gyönyörű napsütés volt aznap, ami beszűrődött az ablakon. Nyitott szívek, mosolygós arcok fogadtak, amelyek az év során szépen megteltek történetekkel, lélekkel és szeretettel. Legyen akármilyen a munka, bármilyenek a körülmények, a kollégák mosolya minden munkanapot azóta is szebbé tesz. Január 14. Ez a kép nagyon sokat jelent számomra. Nem pusztán egyetlen pillanat emléke, hanem évtized

Kihívás

Kihívás – Mi ez? Kép forrása: itt. The post Kihívás appeared first on Habfürdő.

Nyomtatható Naptár, azaz Habnaptár 2018

Idilli karácsonyfa dili

Évek óta van egy idilli kép a fejemben a karácsonyfa vásárlásról. Egy nagyobbacska fenyőtelepet látok magam előtt, tele 1,5 – 3 méteres szépséges fákkal. Istvánnal kézen fogva sétálunk a fenyők között, süt a nap, de olyan hideg van, hogy látszik a leheletünk. Többször is körbejárjuk a területet, nevetünk, nézelődünk, beszélgetünk, majd egyszer csak meglátjuk a Tökélestest. Ő jön haza velünk, Ő lesz a Karácsonyfánk… Nos igen, idilli kép… Az elmúlt néhány évben kis falunkból vettük a fát, nem messze tőlünk, mondhatni egy szomszédunktól… de valahogy mindig csak az utolsó napokban jutottunk el, s kapkodósra sikerült az egész, valahogy kicsit nyűgösre is, sürgetősre. Messze az ábrándomtól. Ráadásul az utóbbi két évben a tulajdonos se volt szimpatikus, így tavaly eldöntöttük, hogy idén már nem Tőle fogjuk megvenni A karácsonyfát. Keresni kellett hát egy másik beszerzési forrást. Ragaszkodtam ahhoz, hogy termelőtől veg

Dobozt Karácsonyra?! Finomság és DIY

A Férjem szerint több birodalomnak is az uralkodója vagyok. Én vagyok Szatyorország királynője, enyém a Toronyépítés birodalma, és a címből talán könnyen kitalálhatjátok: Dobozkirályság Hercegnője is én vagyok. Nincs mit tenni, szeretem a dobozokat. A kicsiket, a nagyokat, a kerekeket, a szögleteseket, a lyukasokat… mint Gombóc Artúr a csokival. Csak neki, könnyebb, mert a csokit mindig van hová tenni. Manapság nagyon népszerűek a különböző tematikában összeállított dobozok, melyeket aztán fix áron, hónapról hónapra megújuló tartalommal megvásárolhatunk. Nekem személy szerint nagyon tetszenek, és ahogy írtam, ezért nem csupán a tartalmuk a felelős. Általában maguk a dobozok is kis kincsek. Számos, kozmetikumokat tartalmazó nagyszerű dobozt mutatott már be a blogger társadalom – kézenfekvő, hiszen sokan vezetnek szépségápolással kapcsolatos blogot! Most eljött az én időm is, mert szeretnék Nektek bemutatni két olyan csudijó dobo

5 DIY Karácsonyi csomagolás

A karácsonyi készülődésben az egyik legkedvesebb tevékenység számomra az ajándékok csomagolásának megtervezése. Tudom, hogy sokak szerint felesleges, illetve, hogy hamar “tönkreteszik”, de azt gondolom, hogy ahogyan a szép süteményeknek, úgy a szép csomagolásnak is van létjogosultsága. Hozzá tartozik az ajándékhoz, és ezzel is ki lehet fejezni azt, hogy mennyire fontos számunkra az, akihez végül kerül. Múlthéten említettem már, hogy régóta dédelgetett projekt volt számomra ez, amit most megvalósítottunk. Azt gondolom, hogyha a Lidl nem keres meg, akkor idén is csak ábránd maradt volna ez a poszt, mert annyira zsúfoltak a mindennapok, hogy nem biztos, hogy besűritettem volna, hogyha nincs ez a kis plusz. Hatalmas élvezettel vetettem be magam a Lidl polcai közé, – röpke másfél órára – hogy kiválasszam az alapanyagokat. Gondolhatjátok, hogy nem azért volt ennyi idő, mert nem találtam semmit. Csak úgy jöttek az ötletek, s a végén már vissza

Tökfőzelék

Tökfőzelék – Mi ez? Kép forrása: itt. The post Tökfőzelék appeared first on Habfürdő.

14 nap a nyugodt ’17 végéért

Azon gondolkoztam, hogyan is kerülhetném el igazán, hogy abból a harcból, amit Én és a Démonaim vívunk, én kerüljek ki győztesen. Ezek a démonok most legfőképpen az aggodalmaimat, a megfelelési kényszereimet, és a jól ismert halogatást és rendszertelenséget jelentik. Elég stresszesek mostanában a mindennapjaim. A munkában számtalan dologban kell helytállnom, amit ugyan nem bánok, hiszen nagy öröm egy-egy feladat megoldása , de azért elég fárasztó is. A háztartáshoz kapcsolódó feladatokat szinte már szükségtelen is felsorolnom, és hát itt van a blog, meg a magánélet, amiben a saját elvárásaimnak kell megfelelnem. Sokkal több dolgot szeretnék megtenni, mint amit ügyesen el tudok helyezni az időrendembe. Zsong a fejem, egyetlen másodpercre sem áll le – kivéve ha leülünk egy kicsit filmet nézni, mert mások történetei – akár kitaláltak, akár valóságosak – ugyan úgy le tudnak kötni, mint a sajátjaim. Szerencsére, mert amúgy lehet az

Téli színek

Téli színek – Mi ez? The post Téli színek appeared first on Habfürdő.

Gasztro ajándék #beautifullynormal

Bevallom őszintén az idei karácsony okoz számomra egy kisebb aggodalmat. Nagy a család, én pedig mindenhol szeretnék ott lenni, s az időm beosztásával amúgy is hadilábon állok… hát még amikor annyi mindent szeretnék készíteni, elintézni és megannyi helyen szeretnék megjelenni. S talán éppen emiatt a stressz miatt éreztem úgy, hogy a karácsonyi hangulat idén messziről elkerül majd, s alig volt kedvem az egészhez… amit nagyon sajnáltam. Azonban egy e-mail ami egy hónapja érkezett a postaládámba, gondoskodott arról, hogy már november végén cseppenjen egy kis hangulat a lelkembe, s eszembe juttatta, hogy mit is szeretek igazán az ünnepben… Az időbeosztás pedig megoldja majd magát. Úgy lesz, ahogy a legjobb lesz. Az e-mail, egy felkérés volt, aminek nagyon örültem, két okból is. Az egyik, hogy így jövőhéten posztolni fogok egy olyan bejegyzést, amit már 2 éve kitaláltam, de eddig nem valósítottam meg, mert mindig akadt valami, ami háttérbe szo

KÁVÉ

Kávé – Mi ez? Kép forrása: saját fotó The post KÁVÉ appeared first on Habfürdő.

Rossz megállónál jelezni

A gimi ahová jártam, egy dombon van. Szinte a tetején, két buszmegálló között, de nyilván a fentiből könnyebb volt lefele menni, így mindig ott szálltunk le. Kilencedikes lehettem, mivel még friss volt az iskola, amikor egyszer véletlenül hamarabb jeleztem a buszon, ami így csak miattam megállt, és kinyitotta az ajtót… és bár már rájöttem a tévedésemre, kínosnak éreztem volna fent maradni… hát leszálltam. Amúgy is késésben voltam, de a “hegymászással” megfűszerezve a bejutást, el is késtem. Miért? Mert rossz megállónál jeleztem?!? Nem. Ha a buszon maradok és szólok, hogy bocsánat véletlen volt, nem késtem volna el. Azonban én hiába tudtam, hogy nem vagyok jó helyen, jobban érdekelt az, hogy mit fognak gondolni, mint az, hogy nekem mi a jó. Mindennapjainkban számtalanszor kerülünk hasonló szituációba. Valami elvonja a figyelmemet miközben hozzám beszélnek, és nem merek visszakérdezni, hogy mit is mondott az illető, mert “ciki”.

Catching Rainbows, a telefonok mesebeli ruhája

Soha nem ébredt fel bennem a vágy, hogy iPhoneom legyen. Egész egyszerűen nem érdekelt… egészen addig, amíg meg nem láttam a Catching Rainbows telefontokjait, amik többnyire iPhoneokat öltöztetnek, de sok Samsung telefont is fel lehet ékesíteni vele. Szóval azóta szeretnék egy iPhonet, vagy esetleg egy Samsung telefont – egyrészt mert általában ezeknek a telefonoknak jó a kamerájuk – de leginkább azért, hogy lehessen tokom rá a CR-től. :) Őszinte leszek, nem magamtól bukkantam rájuk, hanem ők találtak rám. Én pedig büszke vagyok, mert jó érzés, hogy ilyen rendkívüli szépérzékkel rendelkező emberek méltónak találták a Habfürdőt az együttműködésre. Merthogy ez most egy ilyen írás. Együttműködős. De attól még – hiszen ismertek, meg különben is, ezt minden blogger elmondja (de még én nem mondtam :) ) – teljesen szívből jövő. Olyasmit sugároz számomra a Cathing Rainbows magából, amit szívesen képviselek, és aminek az érték

Szeretek Én lenni… avagy mi történt velem mostanság.

Érkezett egy hozzászólás egy rólam készült fénykép alá: “Úgy szeretnék egyszer Vásárhelyi Réka lenni”… megmosolyogtam. S jó volt tudni, hogy a kommentből nem az irigység, sokkal inkább a kedvesség árad. :) De az az igazság, hogy az elmúlt 1,5 hónapban (meg egyébként is, de most különösen) én is nagyon szeretek én lenni. Nem azért, mert olyan tökéletes az életem, hogy lebeghetek centikkel a föld fölött, vagy nem azért mert azt gondolom, hogy most olyan könnyű lenne minden… óóó távolról sem. Vagyis lehet, hogy távolról mégis… de csak mert onnan nem látszanak a gondok. Azért jó dolog most, hogy én lehetek én, mert amikor nagyon el voltam keseredve az élet dolgai miatt, jó emberek vettek körül. S miután kisírtam a bánatom, felálltam és mentem tovább, (többnyire) előre. Tudtam, hogy mi fog kirángatni a szürkeségből és az valóban használt, és jó érzés az önismeretnek ezen a szintjén lenni. Látom, hogy megint épültem egy kic

Novemberi Koffein! Pörgesd fel velünk a Tested, a Lelked és az Elméd

Valami olyasmire szeretnénk meghívni Téged Fannival, amire nekünk is szükségünk van. Valamire, ami kicsit felráz és felpörget… mint egy igazán jóleső kávéban vagy teában a Koffein. A november nem egy egyszerű hónap. Már nyomaszt az ősz, korán sötétedik, hamarosan itt az év vége, és az ahhoz tartozó lezárások, munkák, teendők. A levelek már nem sárgák, de hó sem fehérlik még (általában). Amolyan befelé figyelős, értékelős, csendes időszak. Tökéletesen alkalmas arra, hogy a téli álmot aludni készülő önmagunkat inkább kicsit ösztönözzük, inspiráljuk, felpörgessük és tegyünk magunkért, még ebben az évben. Ezért találtuk ki Fannival, az Anyabőrben blog írójával, ezt a kis novemberi kihívást, amihez leginkább önmagadra lesz szükséged, és napi néhány percre, amit a testedre, a lelkedre és az elmédre tudsz szánni. A kihívás alapvetően ebben a zárt facebook csoportban fog zajlani. 30 napon keresztül minden napra kitaláltunk

Te ki vagy? – Outfit

Szeretném definiálni magam. Csakhogy ez lehetetlen, mert ezerféle vagyok. Más vagyok reggel, amikor kinyitom a szemem, de nagyon szeretnék tovább aludni. Más vagyok néhány perccel később a zuhany alatt, amikor a terveimet szövögetem. Más ül az autóban a férjem mellett, beszélget vele, vagy csak hallgatja a rádiót … és más lépdel fel a múzeum lépcsőjén, fordul be az irodákhoz, és köszön a kollégáknak. Hol mosolygósan, hol halkan, de előfordul hogy sehogy, mert éppen úgy alakul. Más vagyok minden áldott nap, talán minden percben, és mégis ugyanaz vagyok minden pillanatban. Még sincsen definícióm. Mert túl sokféle vagyok. Az ember megszokta, hogy bármihez áll is hozzá, könnyebb ha tudja a jelentését, a fogalmát, a milyenségét. Hogy mi az. Hogy mit lehet vele kezdeni. Mert akkor nem okoz meglepetést. Éppen ezért egymást is próbáljuk betenni egy-egy általunk ismert szabályrendszerbe. Magunkat meg főleg, mert akkor tudunk viszonyulni a vil