Harsányi Zsuzsanna: Portréfestés pasztellel

Kis műterem sorozatNagyon megörültem, amikor megláttam ezt a könyvet. Már egy régebbi bejegyzésben említettem, hogy amikor meglátok egy új kreatív könyvet, valami elnyomhatatlan késztetést érzek a beszerzésére. Ez a könyv azért volt különösen nagy öröm számomra, mert régóta készülök kipróbálni a pasztellkrétát, már a megfelelő papírt is beszereztem hozzá és természetesen a pasztellkréta is itt lapul a fiókban.Szeretek rajzolgatni, festegetni, de ezidáig csak az akrilfesték, a színes ceruza és különböző filctollak voltak az eszközeim, ám a pasztelkrétán kívül vár rám még az olajpasztell és a vízfesték is. Pasztellel Bence készített már táj- és egyéb képeket, szerintem gyönyörűen lehet vele kísérletezni, még így, amatőr tudással is. Bence pasztellrajzaA könyvben fantasztikus portrék és emberábrázolások vannak, szinte hihetetlen, hogy a pasztellkréta mire képes. Fotóminőségű portrék készíthetők vele, egyszerűen cs

Borbás Marcsi: A sűrűje

Ez a szakácskönyv nagy siker volt Zsófi és Titusz körében. Ugyanis a receptek előtt egy rövid történetet olvashatunk, akár magáról az étel származásáról, akár a készítésének egy érdekes mozzanatáról, vagy egyszerűen csak a szerző oszt meg velünk valamilyen érdekes informáicót.Valami ilyen érdekességet felolvastam az éppen konyhában tartózkodó Titusznak és Zsófinak, ami annyira megtetszett nekik, hogy ezután sorban kellett olvasgatnom a receptek előtt szereplő kis szösszeneteket, majd együtt csodáltuk meg az ételfotókat.Kijelentették, hogy esti meseként is igényt tartanak ezekre a kis írásokra. :DNagyon tetszetős és szerethető szakácskönyv. A történetek által közel kerülnek hozzánk a receptek, az elkészített remekek, és régi emlékek idéződnek fel, amennyiben nekünk is ismerős egy-két recept. Volt ilyen is, de olyan is, amiről most hallottam először, pl. a krumplikása számomra eddig teljesen ismeretlen volt, ami nem is annyira meg

Gyerekeknek

Varró Zsuzsa: ÁfonykaÁfonyka egy tündérke, méghozzá egy erdei. Aprócska és gömbölyded, ám mégis könnyű, mint egy pillangó. Áfonyka a mókus bundájában és a nyúl cipőjében járja végig ezt a történetet, azaz az erdőt, miután Böhöm Venti, a hóbortos és heves szélifjú felkapta és elfújta egy kicsikét. Áfonyka nem esik kétségbe, mindenhol barátokba és érdekes lényekbe botlik. Verset zsűriz a nyulaknál, elhagyott gombakalapot visz haza, finomakat lakmározik, Bertukával találkozik, sárkány is van négyfejű, és egy királylány is akad ebben az erdőben. A királylány a tóba ejti a koronáját, a sárkánynak a fogából kell kipiszkálni egyet. Kis bonyodalmak adódnak, mint minden rendes mesében, és igencsak furcsa helyről kerül elő egy királyfi. Áfonyka pedig a csillagszemű malacot keresi. :)Az jutott eszembe, amikor olvastam a könyvet, hogy olyan üde, friss, tavaszi, és nem azért, mert a történetben is a tavasz előtt vagyunk, hanem annyira k

Lucinda Riley: Viharnővér

A hét nővér 2.Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)A hét nővér sorozat nyitókötetében már megismerhettük a legidősebb nővért, Maiát, a mostani történeten keresztül pedig a következő nővért, Ally történetét ismerhetjük meg.A könyvünk elején vitorlázunk egy kicsit, s szerelmesek is leszünk, aztán pedig visszarepülünk az időben, és máris Norvégiában találjuk magunkat az 1800-as években.Én már felkészültem egy, A hét nővérhez hasonló történethez az események sorrendjét tekintve, erre Lucinda Riley gondolt egyet, s eltért az előző könyvben megszokott formától, és teljesen más irányban kezdte el a történetét, s ezzel a húzásáva

Christina Freiberg: 500 kerti ötlet

Ilyenkor tavasz/nyár környékén, mindig kölcsönzök a könyvtárból kerttel foglalkozó könyveket, mert a kert csinosítgatásával sosem lehet leállni, és bár a Pinteresten is rengeteg ötlet található, imádom az ilyen témájú könyveket is. Valahogy meghozza a kedvem a szorgos ténykedéshez, új ötleteket találok benne, új növényeket ismerhetek meg.Ez a könyv tényleg 500 ötletet tartalmaz, közel ugyanennyi képpel. Először meglepődtem, hogy mennyire kevés a szöveg benne, inkább csak képaláírásoknak nevezném őket, de aztán meg már élveztem is, hogy ez egy vizuális könyv inkább, hatalmas élmény a szemnek.Nagyon sok ötletet találtam benne és jó pár olyan dolgot is, ami számomra újdonságként hatott. Megtudtam mivel tudom optikailag növelni a kertet, mivel tudok nyugodt és mivel mozgalmas hatást elérni. Csak rajtam áll, hogy mit szeretnék, és a növények, a burkolatok, a kövek, a szobrok segítségemre lesznek abban, hogy a nekem legjobban tetsző ke

Két új kedvenc: Ne bántsátok a feketerigót! és Átkozott boszorkák

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!16 évesen elolvastam az Elfújta a szél című könyvet, s a könyv végére érve teljesen elvesztem, ott abban a pillanatban el akartam kezdeni elölről, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni a napjaimat Scarlett és Rhett nélkül. Az ő szerelmük örök, abban megegyezhetünk, ám miután a rózsaszín ködöt elhessegettem a szemem elől, megállapítottam magamban, hogy észak és dél helyzete nem lehetett ilyen romantikusan egyszerű. Nem sokkal később elolvastam a Tamás bátya kunyhóját is, ami után kialakult egy vonzódásom Amerikának ezen témával foglalkozó regényei iránt. Feketék és fehérek, szegregáció, megalázottság, kegyetlenség és embertelen bánásmód, mindez egy civilizáltnak mondott társadalomban.De a sok rossz mellett mindig ott volt a szeretet és emberség is, talán mégis csak van remény?A könyv eleje gyanúsan idilli volt, Alabama, meleg és fülledtség, fehér kerítések, nagy házak és azáleák. Gyerekcs

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viktóriáról a moly.hu-n hallottam először, aztán megkerestem a blogját, megtetszett a stílusa, még akkor is, ha nagyon távol áll az enyémtől, vagy lehet, hogy éppen ezért, nagyon-nagyon jókat nevettem az éjszaka közepén egy-két blogbejegyzésén. Ekkor döntöttem el, hogy elolvasom a könyvét is.Jó döntés volt, remek kikapcsolódás a könyv, garantált nevetgéléssel és nagy felismerésekkel. Mindannyian ismerjük a könyvben felsorolt figurákat, embertípusokat, hétköznapi és nem hétköznapi problémákat, és a szerzőnek köszönhetően egy fordított tükrön át szemlélhetjük az egészet.Bihari Viktória kiapadhatatlan és eredeti humoranagyon szórakoztatóvá tette a könyvet, amely nem egy összefüggő történet. Annyiban azonban mégis, hogy a szerző minden történetben ott van és megmutatja nekünk vikuságait.A Tékasztorik nagyon tetszettek, nagyon sok fazont felismertem, mindegy, hogy hol dolgoztam éppen, álljon itt ez az örök igazság, amivel

Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Az utóbbi idők egyik legkülönösebb könyvéhez volt szerencsém. Egy mindenről szóló, pimaszul szerteágazó, megnyugtatóan lassú és alapos, időnként meglehetősen körülményes, mégis roppant mód élvezhető könyv volt. Mondhatnám azt is, hogy helyenként sokkal többet kaptam és tudtam meg, mint ami a történethez szükséges, mégis ez a lassú áradás volt az, ami különlegessé, lelkünkbe hatolóvá tette a történetet.Rengeteg sok témáról szól ez a könyv, a fő csapásvonal Joe Chayefski amerikai neurobiológus élete, amelyet végigasszisztálva nagyon sok mindenről kapunk információt és élményeket. Az események Finnországban kezdődnek, ahol Joe vendégprofesszor egy helsinki egyetemen, fiatal felesége, Alina pedig otthon van pár hónapos gyermekükkel, Samuellel. Olvashatunk finn és amerikai kulturális különbözőségekről, az oktatási rendszerek eltéréseiről és hatékonyságáról, és a hétköznapi viselkedésmódok különbözőségeiről. A tö

Bobbie Peers: A lurídium-tolvaj

Susan Kreller: Égig érő szerelem

Adrian és Stella. Egyik nagyon magas, a másik egy kicsit selypít. Mióta az eszüket tudják, barátok. A legjobb barátok. Stellát nem zavarja, hogy Adrian ennyire magas, ezért is hívja Egykilencvennek. Hogy elvegye a tény komolyságát, fontosságát, hogy ne foglalkozzanak vele a suliban sem, és Adrian szereti, hogy Stella így szólítja. Egymás szomszédjában laknak, házukat egy közös terasz köti össze, Adrian és Stella itt nőtt fel ezen a teraszon, a teraszon álló rozsdás hintaágyon, ahol nagyon sok mesét olvasott nekik Stella nagymamája, Misses Elderly, akit nem mindig így hívtak, de egy naptól kezdve igen. Stella szerette Adriannak összegyűjteni a világ legmagasabb dolgait és mindig megörvendeztetni velük, hogy a fiú lássa, rajta kívül rengeteg magas dolog van, és hiába nő még mindig, sosem lesz például 447 méter magas, mint a világ legmagasabb kilátója, ami Sanghajban van. Adrian azért szívesen lenne egyhetven, és örülne, ha nem lennének mindig r

Heti ez+az

ZsófiHát ez a hetem nem volt semmi... :)Mondjuk a bonyodalmak, a hét második felében kezdődtek csak, egy napos csütörtök reggelen. Egész jól indult nap, addig, míg fel nem keltem... Ugyanis azzal kezdődött a reggel, hogy örök búcsút kellett vennem a szeretett elválasztó/tupírfésűmtől (tupírozni nem szoktam), ugyanis egy sajnálatos bénázásomnak köszönhetően beesett a fürdőszobaszekrény mögé, és ami egyszer beesik a fürdőszobaszekrény mögé, az sajnos örökre ott is marad. Azért egy lámpával még bevilágítottam, de még csak nyomát sem láttam a fésűnek, csak egy fogkefét találtam, de azt is esélytelen lett volna kiszedni.Előző este Anya bundáskenyeret készített nekem másnapra, és mivel imádom a bundáskenyeret (igen, még hidegen és másnaposan is) nagyon örömteli hangulatban vágtam bele az előttem álló napba.Amikor aztán a munkahelyemen elérkezett a bundáskenyérevés ideje, a bundáskenyereim egyszerűen köddé váltak, sehol sem talál

Délutáni matiné Titusszal

J. K. Rowling: Harry PotterSziasztok! Mivel anya írt róla értékelést, gondoltam én is írok. Szóval, vágjunk bele. Én előbb olvastam el mint anya. De nem csak az első részt, hanem a többit is. Mindegyik nagyon tetszett. Ez az értékelés is az összes részről fog szólni, akárcsak a Hot Dogs-é. Megvettük a második illusztrált részt is, és ahogy belenézegettem rögtön visszajött pár emlékem. Például Féligfejnélküli Nick, egyszer a halálának a napját ünnepelte és meghívta Harryt, Ront és Hermione-t. De mivel csak szellemek voltak ott, ezért egy csomó rothadt kaja volt. Ezért aztán Harryék gyorsan le is léptek. Régi szép emlékek. Amúgy miközben írom ezt az értékelést, pont a Weasley ikrek zenéjét hallgatom. Ketten, Bencével nagyon szeretjük ezt. Várjunk csak! Most már Umbridge zenéje megy. Ezt is nagyon szeretjük. Igazából minden HP-s zenét szeretünk. Anya az ő értékeléséhez, fotózott egy csomó HP-s cuccot. Ebből is látszik mennyire n

Amy Gentry: Ki ez lány?

Imádom a jó thrillereket, de tényleg. Jobban belegondolva fogalmam sincs egyébként, mikor kezdődött irántuk a rajongásom, mi volt az első könyv, amit elolvastam a műfajban. De ha el kellene mennem egy lakatlan szigetre és azt mondanák, hogy csak egy műfajon belül válogathatnék magamnak könyveket, akkor lehet, hogy csak thrillereket választanék.Írni viszont utálok róluk, hisz, ha egy jó thrilleről van szó, akkor az egy gyönyörűszépen felépített történet, sok aprósággal, és csavarral, én pedig semmit sem akarnék leleplezni a bejegyzésemben, ezért olyanak kell lennem, mint az Okos lány, mondanom is kell valamit róla, meg nem is. :)Kezdeném akkor azzal, hogy Amy Gentry könyve, egy remekül megírt és felépített, letehetetlen történet, mely amellett, hogy izgalmas és sejtelmes, még egy nagyon komoly lélektani vonulattal bír, ami még azután sem hagyja nyugodni az embert, miután befejezte az olvasást.A könyv egy rendkívül erős kezdéssel indít egy kisl

Győri Katalin: Kupak

NyárEz a furcsa című könyv nagyon kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Vékonyka is, nem is egybefüggő a története, hanem történetek folyamata egy 16 éves Kupak nevű fiúról, arról, hogyan tölti a nyári szünidőt, milyen dolgok történnek vele és milyen érzések dúlnak egy 16 éves fiúban. Ha hibát kellene mondanom, csak azt tudnám megemlíteni, hogy nagyon rövid volt, szívesen olvasnék még Kupakról, szerintem egy egész könyvet elbírt volna Kupak élete és gondolatai, de ha ennek a résznek Nyár az alcíme, akkor talán számíthatunk a további évszakokra is. Elolvasnám, az biztos. Bár a történetek nem szükségképpen összefüggőek, inkább szemelvények egy 16 éves kamaszfiú életéből, már az elsőnél úgy éreztem, hogy szívesen olvasnám tovább, mert nagyon kíváncsi lettem, hogyan éli meg Kupak a közösségi szolgálatot az idősek otthonában. Már a közösségi szolgálatból is kitűnik, hogy nagyon mai problémákat, témákat vet fel a

Sarah Lotz: A negyedik nap

Charity Norman: Zuhanás

Anyaként egy igazi érzelmi hullámvasút volt ezt a könyvet olvasni. Érdekes volt a regény felépítése, mert rögtön az elején megtörtént az a bizonyos zuhanás, aminek mi, olvasók nem is vagyunk annyira a részesei, mi már csak a lezuhant kisfiú édesanyjának, Marthának a kétségbeesésével ismerkedhetünk meg. Innen térünk vissza vele a múltba, nem sok időre kell itt gondolni, csak egy-két évre, tehát tulajdonképpen megismerjük az előzményeket, azokat az eseményeket, amelyek megelőzték a zuhanást, és amelyek tulajdonképpen akár a zuhanáshoz is vezethettek. Megismerünk egy családot, a 16 éves Sachát, aki éli a tinédzserek boldog, gondtalan életét, azok között a barátok között, akiket már gyermekkorától fogva ismer, két ötéves, örökmozgó tündéri kisfiút, Charlie-t és Finnt, akik ikrek, valamint Kit-et, Martha férjét, akivel 6 éve élnek együtt. A lassan felnőtté érő Sacha egyre gyakrabban érdeklődik az édesapja iránt, de Martha to

Pauline Brown: A hímzés technikájának enciklopédiája

Átfogó illusztrált útmutató a hagyományos és modern hímzésmintákhozA kreatív könyvek gyűjtése iránti szenvedélyemet az fogja igazán megérteni, aki maga is folytat valamilyen kreatív tevékenységet, köt, horgol, hímez, rajzol, üveget vagy kavicsot fest, zoknibábokat készít, sorolhatnám még napestig a kreatívságok sorát, és amint meglát egy újabb könyvet a témában, elnyomhatatlan késztetést érez a beszerzésére.Nos, így jártam ezzel a könyvvel is. Nem most tanultam hímezni, ez a tevékenység a nagymamámat idézi meg bennem, aki 12 éves koromban kihímezte ugyan nekem technika órára a matyó hímzéses kötényt, de utána, a nyári szünetben megtanított hímezni. Emlékszem, ültünk a szőlővel befuttatott tornácon, és hímeztünk. És szépen, lassan megtanultam és meg is szerettem. Aztán úgy jó 30 évig nem is hímeztem. Nemrégiben azonban a Pinteresten megakadt a szemem egy szuperjó Beatles albumborító mintán, és annyira szerettem volna elké

Ezeket néztük

A Karib-tenger kalózai/A Fekete Gyöngy átkaJaj, le sem merem írni, mert Titusz is olvasni fogja.... szóval rájöttem, hogy én most láttam először a Karib-tenger kalózait. Az történt ugyanis, hogy van ugye Jack Sparrow, alias Johhny Depp, a kalózkapitány, akit lehetetlenség nem ismerni, füzetborítókon, tolltartókon, uzsonnásdobozokon, játékokon és egy csomó más dolgon ott van a képe. Itthon a fiúk, főként Titusz rengetegszer megnézték, és amikor engem próbált rábeszélni, hogy legyen ez a film a heti közös nézés filmje, akkor én nem átallottam azt állítani, hogy már láttam.Aztán, ahogy néztük, számomra is meglepő módon kiderült, hogy nem. De javamra írható, hogy tavaly játszottam a LEGO Karib-tenger kalózai videójátékon Titusszal, Elizabeth-ként próbáltam helyt állni, azaz lépést tartani Titusszal, aki profin ugrált mindenhová, én pedig amatőr módon azt sem tudtam, melyik gombbal mit tudok csinálni. De Titusz javára váljon, hogy azért

Nicholas Sparks: Menedék

Nicholas Sparks neve nálam garancia egy könnyed, szerelmes, romantikus, rózsaszínű kikapcsolódásra, mindamellett, hogy fel vagyok arra is készülve, hogy közben egyszer-kétszer megszakad a szívem, de a történet végén mégis mindenki boldog, így én is boldogan csukom be a könyvet.Majd kidobom a telefújt papírzsebkendőimet, kíváncsian néző gyerekeim elől pedig vagy bebújok a fürdőszobába, vagy gyorsan előkapok egy hagymát. Na nem azért, mintha szégyen lenne, hogy sírok egy könyv végén vagy közben, de ha ők is látják, akkor vigasztalni kezdenek, és akkor én még jobban beleélem magam és már abba sem tudom hagyni a bömbölést, és akkor rájönnek, hogy jobb hagyni, hogy bíbelődjek a hagymával, akkor hamarabb befejezem a könyv kiváltotta elérzékenyülést. :DNicholas Sparks ebben a könyvében egy komoly téma köré építi fel cselekményét, nevezetesen a házasságban történő erőszak a regény egyik fő témája. Megismerjük Katie-t, aki egy napon

Luca D' Andrea: A gonosz maga

Susan Barker: Inkarnációk

Ezer éve rólunk álmodomNagyon különleges olvasási élményt nyújtott ez a könyv. Teljesen beszippantott magába, pedig volt amikor egyáltalán nem voltak egyértelműek az érzéseim a történettel kapcsolatban. Nem tudtam eldönteni, hogy elborzaszt amit olvasok, vagy lenyűgöz. Aztán megértettem, hogy nem kell eldöntenem. Elborzaszthat és lenyűgözhet egyszerre. A történet középpontjában egy Vang nevű, a harmincas éveiben járó taxisofőr áll, aki feleségével és kislányával él, egy teljesen hétköznapi, átlagos, már-már elszürkült kapcsolatban. Egy nap titokzatos levelet kap, amit nem tud mire vélni. Majd kap még egyet és még egyet. Megismerjük mi is ezeket a leveleket, megismerjük Vang sofőr állítólagos előző életeit, melyeket egy titokzatos "másik", az úgynevezett lélektársa ír neki, aki emlékszik az előző életeikre, emlékszik arra, hogy melyik életükben, milyen kapcsolatban voltak, és ezt meséli el a levelekben. Miközben betekintést nye

Gwenda Bond: Veszélyes játék

Lois Lane 1.Gwenda Bond már a korábban magyarul megjelent könyvével belopta magát a szívembe, s tudtam bármit fog majd még írni, én kíváncsi leszek rá.Hát ez a bármi egy sorozat lett az ifjú Lois Lane főszereplésével, úgyhogy igazán izgalmasnak ígérkezett.Semmi meglepetés nem ért, ugyanis ez a könyv is szuper volt, és ismét elmondhatom, hogy Gwenda Bondnak igazán van stílusa.Mozgalmas cselekmény, szuper karakterek, és egy felvágott nyelvű főhősnő, s a szórakoztató kikapcsolódás már garantált is.Az újramesélt történetek manapság a fénykorukat élik, találni köztük gyöngyszemeket és gyengébb történeteket is. Én még csak ismerkedem a műfajjal, de mindig érdeklődve vágok bele az ilyen könyvekbe, hogy egy író mit tud egy régi meséhez hozzátenni, mit újít rajta, mit vesz el és mit tesz hozzá.Superman a világ egyik leghíresebb szuperhőse, Lois Lane-ről pedig a legtöbben csak annyit tudunk, hogy ő Superman újságíró barátnője.Ebben

Könyvtári önuralom

Mostanában nagyon-nagyon sok olvasnivalóm gyűlt össze, de egy ilyen kis apróság miatt nem szeretnék a könyvtárba járásról lemondani. Ezért kompromisszumot kötöttem magammal, mert az, hogy bemegyek a könyvtárba és minden kezembe akadó, nekem tetsző könyvet kikölcsönzök, az már nem volt tartható állapot. Nem igazán szeretem listába rendezgetni az olvasnivalóimat, de a várólistámra imádok könyveket pakolgatni, így nem volt mit tenni, az e havi könyvtárlátogatásunk előtt listát írtam, s az alapján kölcsönöztem ki a könyveket.A következő szempontok alapján válogattam ki a könyveket, amiket ki hoztam a könyvtárból:1. Egy könyv az '1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz' listáról:Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! - ezt a könyvet már 1001 éve el akarom olvasni.Zadie Smith: Fehér fogak - tudom, arról volt szó, hogy egy könyv az 1001 könyv amit... listáról", de hát ez legyen a legnagyobb bűnöm.2. Egy krimi a várólistámró

Andrea Mills: Meglepő, de igaz!

Mindennek megvan a maga haszna! Még annak is, ha csak szombat délelőtt jutunk el a könyvtárba és a gyermekrészlegen sorba kell állni a kölcsönzőpultnál. Mert akkor, miután kiálmélkodtuk magunkat azon, hogy mennyien jönnek szombaton könyvtárba (köztük mi is :D) elbámészkodhatunk olyan polcokon is, ahol más esetben éppen csak végigfuttatjuk a szemünket és már megyünk is tovább a regényekhez és egyéb fontos, listára felírt könyvekhez.Egy ilyen sorban állás alkalmával kaptam le a polcról ezt a könyvet, ami engem teljesen elbűvölt. Csodálatosan szép helyek, nagyon furcsa tájak, különös állatok, fantasztikusan szép és egyedi növények, meglepő természeti képződmények sora van ebben a könyvben. Gyönyörű képekkel, és éppen annyi szöveggel, amiből kielégíthetjük a kíváncsiságunkat. Voltak olyan dolgok, amiket már ismertem, de mégis új információkat tudtam meg róla, és voltak olyanok, amelyeket az interneten tovább csodáltam, mert egy

Kristin Hannah: Fülemüle

Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Kristin Hannah írónőnek ismét könyve jelenik meg magyarul, ugyanis a stílusa már a Szentjánosbogár lányok olvasásakor teljesen levett a lábamról.Az a történet a 70-es évek Amerikájában játszódott, a Fülemüle eseményei pedig a 1940-es évek elején kezdődtek, a II. világháború árnyékában Franciaországban.Mivel tudtam, hogy ez egy történelmi regény lesz, még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, kíváncsi voltam, mit fog alkotni az írónő ebben a műfajban.Azt már elárulhatom, hogy most sem csalódtam. :)A történet középpontjában két testvér, Vianne és Isabelle sorsa áll, az ő életükön keresztül tapasztalhatjuk meg a háború szörnyűségeit, mindent elpusztító erejét, a szenvedést, s azt is, milyen nagy különbség van a jó és helyes döntések között ezekben az időkben.Kezdetben a két lány személyisége nagyon különbözőnek tűnik, Vianne-t mint fiatal családanyát ismerjük