Szakad az

eső. De tényleg. Mint valami nyári vízözön vagy ilyesmi. Borzasztó. Utálom ezt, minden tiszta sár a tegnap esett hó elolvadt, helyette kosz van az ember nem tud úgy sehova sem menni, hogy ne legyen pillanatok alatt koszos a cipője. Tényleg rossz ezt a piszkos szürkét látni mindenhol.Tegnap a gyerek brillírozott az iskolában, fizikából és angolból felelt ötösre, így fizikából is meg van az ötös az angol meg eleve az. Nem is értem komolyan, hogy a teher alatt nő a pálma mondás az most nálunk úgy látszik bejött. Végre vége az előkészítőknek, már tényleg nagyon sok volt ez, fáradt vagyok. A gyereken most valahogy nem látszik a fáradtság, tegnap kifejezetten jó kedvű volt, pedig a gimi ahova még külön jár most íratott velük egy amolyan elő felvételit matekból és magyarból is, amit javítanak és elővesznek, amikor elbírálják, hogy ki kerül be vagy sem. Elmondása szerint a matek nehéz volt, nyolcból csak hat feladatot csinált meg, de senki sem

Recept

ami nem is az. Mert semmi különös csak vettem egy kisebb fej kelkáposztát, feldaraboltam kb. 1-1,5 cm-es darabokra, majd olívaolajon pici vizet aláöntve először megpároltam, majd lesütöttem. Az ízesítéshez nem használtam mást, csak egy kis egész köményt, sót és borsot. Hozzá egy fokhagymás, görög joghurtos mártogatóst készítettem. Nagyon nagyon finom volt ebédre és pont elég is volt. Akinek ez így kevés, készíthet hozzá bármilyen , egyszerű sült húst.

Érzem a változást

kívül és belül. Mióta elég drasztikusan másképp eszem. Érzem, hogy tisztul a szervezetem, távoznak a méreganyagok és ez látszik az arcomon is. Sajna megjelent pár pattanás, de ahogy olvasok róla ez természetes ilyenkor, elfog múlni, úgy hogy most nem aggódom ez miatt. Van jó korrektorom. :) Sokkal laposabb lett a hasam, nincs puffadás, nem érzem az állandó teltséget, nem szárad annyira a bőröm, mondjuk többet is iszom, nem vagyok éhes és kevesebb feldolgozott élelmiszert eszem. Azzal, hogy nincs hús - vagy csak tényleg minimális és az sem minden nap - jobban megmozgatom az agyam, hogy mit főzzek magamnak. Ha kitalálom az általában egyszerű, kevés alapanyagból készül, gyorsan és nem mellesleg finom. Érezni lehet az ízeket, egyik kiegészítő sem nyomja el a másikat, érezni lehet, hogy miből készült. Persze most kétfelé főzök, mert a gyereknek azért a szokásos dolgokat csinálom, de még így is van bőven időm másra, leegyszerűsödött az egész.

Könyveshétfő

kép és leírás: moly.hu1918. ​július 17. Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai.

3:20

Ebben az időben keltem. Szörnyű egyébként, hogy egy órával azelőtt, amikor kellene vagy amíg aludhatnék. Most még nem vagyok fáradt, az majd szerda estétől lesz, ha így folytatom. De az az igazság, hogy a vasárnap éjjel az valami pszichés okból mindig így telik. Valószínű a hétvégi nyugalmamat zavarja meg, hogy hétfő, új hét, új dolgozós nap, pedig még csak vasárnapra szokja meg az ember, hogy hétvége van. :) Vagy nem tudom, valami ilyesmi. Mindenesetre vasárnap délutántól már kattog az agyam, hogy holnap munka, össze kell készülődni, táskákat bepakolni, elkészíteni mit vigyek majd enni, a gyereknek mi legyen a tízóraija, szóval a vasárnap késő délután már sokszor a hétfőről szól és ezt nem szeretem. Hideg lett. Télies az idő, szerencsére itt nem esett semmi és most még inkább fohászkodom, hogy ne legyen se hó, se ónos eső, se semmi olyasmi ami a hét végét befolyásolja, mert hétvégén megyünk a városba felvételit írni viszem a

Szeretek itthon

lenni. Az én világom, amikor minden rendben van körülöttem, körülöttünk olyan békés és "egyhangú". Van amikor kifejezetten szeretem a megszokott egyhangúságot. Azt, hogy reggelente, mikor még sötét van és kibotorkálok a konyhába az első dolgom, hogy megnyomom a kávéfőző gombját és közben hallgatom a daráló hangját, hogy frissen csorogjon a csészébe a forró kávé. Vannak ezek a rutinok. A reggeli turmixom, amit ritkán cserélek el tartalmasabb reggelire. Sosem igényeltem a nagy reggeliket, ha még is akkor azt mindig vasárnap reggelre hagyom. Ilyenkor készül egy egy rántotta, pirítós valami felvágottal, zöldséggel, esetleg gofri, tényleg ezt nagyon régen gyártottam már a gyereknek, na majd holnap hajnalban, hogy reggel frissen kerüljön a tányérjára és meglepjem vele egy álmos, dolgozós hétfőn. Vasárnap valahogy szeretem megadni a módját, nem tudom miért alakult ki így. Most itt zümmög a mosogatógép, kivételesen nem koszos edényeket tiszt

Hát elért minket is

a hideg. Hó nem esett, arra nem ébredtünk szerencsére - láttam sokan igen - de a hideg és a metsző szél az már itt van. Furcsa ez most, ennyi tavaszias nap után. Az ember hajlamos volt rá, hogy hozzászokjon a jóhoz. Volt olyan nap, hogy nem is kellett fűteni, mert a vastag falak annyira átvették a meleget, hogy a tízenfokban nem hűlt ki a ház. Na, legalább megspóroltunk egy kis tüzelőt.Tegnap egy jól irányzott lelépéssel elmentem futni, már akkor éreztem, hogy bizony ideér az időjárás változás, mert hideg volt, fújt a szél, nem is maradtam sokáig csak három kilométert mentem. Szerintem nem is tudtam volna többet, hozzá kell még szoknom. Az az igazság, hogy még nem szerettem meg úgy igazán, pont mint amikor pár éve elkezdtem, az első pár száz méterben állandóan az zakatolt a fejemben, hogy minek jöttél, minek csinálod, minek szenvedsz, de tudom, hogy amint hozzászokik a szervezetem már ismét ugyan úgy élvezni fogom, mint régen és hiányozni fog,

Hosszú idő óta az első

olyan nap, amikor kinézve az ablakon azt látom, hogy a szomszéd házának a teteje fehér. No nem a hótól - én azt nem várom most - hanem a hidegtől. Hétvégére mínuszt jósoltak és bár nem voltam még kint, de látom így is, hogy az van. Pedig már megszoktam, hogy nem kell fázni.Tegnap sikerült nagyon korán hazaérnünk, nem sokkal fél három után már itthon voltunk a gyereknek elmaradt az angolja. Boltba nem kellett mennünk, mert előző nap letudtuk, így olyan jó volt, hogy egyből jöhettünk. Dolgom sincs sok, mert minden meg van csak főznöm kell valamit, bár még fogalmam sincs mi legyen az. Tegnap kora este egyébként egy ilyen hamburger volt a vacsorám és mondhatom nem ez az utolsó. Az alja meg van kenve kapros csípős mustárral, azon jégsaláta, uborka, hagyma, paradicsom és grillezett gomba volt. Isteni volt! Sajnos teljes kiőrlésű zsemlét nem kaptam, de a napi kalóriába ez is belefért. Csak a teljes kiőrlésűt jobban szeretem, megszoktam és szeretem az

Megállapítottam

hogy a FIT tévén nagyon jó tornák vannak. Két nap párat ki is próbáltam, úgy hogy ha nem tudok elmenni futni, akkor ezt rendszeresíteni fogom. Mondjuk azt meg kell fogadnom magamnak, hogy mindenképpen előbb, mint hogy leüljek olvasni vagy megnézni kikapcsolódásként egy egy részt a nagyon nagy kedvenc sorozatomból - The Crown - mert ha leülök utána elég nehezen veszem rá magam. Szóval itt még inkább előtérbe kerül, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás.Mostanában előfordul, leginkább akkor, amikor nagyon fáradt vagyok és nagy volumenű dolgot nem szeretnék csinálni, olvasni meg nem tudnék mert nem tudnék annyira figyelni, szóval előfordul, hogy a youtubeon olyan videokat nézek amelyek az egészséges(ebb) életmóddal foglalkoznak. Mostanság főleg a vegánsággal kapcsolatos videokat szeretem nézni van is már egy két vlogger, akik szerintem jó dolgokat mondanak. Sok minden újat hallottam és sok mindent kipróbáltam a hallottak után. Nem nagy dolog, hogy

Csütörtök

Hát na, erre a hétre aztán nem lehet panasz, mert olyan gyorsan múlik - ahogy már írtam is - mint a fene. Ma már csütörtök, ami mint tudjuk kispéntek :) szóval most lehetne már kicsit lazítani, ellenben nekem van két három viszonylag sürgős munkám, úgy hogy csak gyorsan pötyögök pár sort. Olyan jó volt tegnap végre úgy hazaérni, hogy nem kellett csinálni semmi különöset. A lakás tiszta, vacsorát rendeltem a gyereknek, azt vittem haza magammal, úgy hogy nem is kellett főznöm, nekem van még ajándékba kapott kocsonya. :) Anyósomtól. Az meg nagyon jó, mert szinte nulla ch-s. :) A gyereknek mondjuk nagyon hosszú napja volt, mert angol nyelvvizsga felkészítő után hatra ment matekozni, majd haza, ott földrajz kiselőadásra készült már, komolyan mondom azon csodálkoztam, hogy ezt egy vinnyogás nélkül teljesítette szegény. Mondanom sem kell, hogy fél tízkor beesett az ágyba és aludt reggelig moccanás nélkül. Tegnap pedig megkaptuk a felvételi lapokat,

A hétfő és a kedd

úgy elmúlt, hogy szinte észre sem vettem. A hétfő is hosszú nap volt, mert délután fogadó órára mentem, szerintem ebben az évben először és utoljára, mert ha vége a felvételinek akkor nem hiszem, hogy a második félévben annyira fontos lenne, ha csak nem történik valami, szülői lesz az, ahova inkább, mert ugye ballagás, meg ilyenek..... Nem igazán volt kedvem hozzá, mert nagyjából, mondjuk úgy 90%-ban tudom, hogy milyen lesz a gyerek félévi bizonyítványa, de azért gondoltam megyek egy kört, hogy még is gyorsan megkérdezzem mi van, ne érjen meglepetés ugye. Tulajdonképpen semmi új tényleg, van amin már nem lehet változtatni és van amire azt mondták, hogy ők nem fognak kekeckedni a gyerekekkel, hanem csak és kizárólag felfelé kerekítenek minden külön jajmégegyetfeleljélhogybeírhassamajobbjegyet nélkül, mert úgy gondolják, hogy ne ezen múljon már bármi is. Mondjuk azért nem ez a többség és én ezért pl. nagyon hálás vagyok azoknak a taná

Könyveshétfő

kép és leírás: moly.huRÓMA — 1953 Hal, a pénztelen, jóképű fiatalember, aki utazási magazinokba ír a háború utáni stagnálás idején, saját múltja elől menekül el az Örök Városba. Amikor útjaik keresztezik egymást a rejtélyes és szépséges Stellával, a férfi egyben a turisták elől elzárt kastélyok fényűző világába is beléphet… legalábbis egy pillanatra. Bár a fiatalok más-más világból jönnek, de Hal nem tud ellenállni a vonzásnak, amely akkor teljesedik ki igazán, amikor útban egy filmbemutatóra sztárok és arisztokraták gyűlnek össze a csodás és különc olasz grófnő luxusjachtján.

Két napja fáj

a fejem. Ma már hajnali fél négykor felkeltem, mert nem tudtam tovább feküdni, miután már egy órája fetrengtem az ágyban fejfájásra ébredve. Nagyon elegem van már hiába veszek be gyógyszert nehezen múlik, még órákig fáj utána. Mint most is. Már túl vagyok rajta, hogy a konyhában rendet rakjak bepakoltam a mosogatógépbe, elpakoltam a szárítóból, megcsináltam a gyerek tízóraiját, az én elvitelre szánt dolgaimat és még mindig érzem. :/ Pedig tegnap direkt sokat voltunk a friss levegőn, egy csomó mindent megcsináltunk kint. Levágtuk a pampa füveket, megmetszettem a rózsákat, söpörtem a járdát, kicsit rendet raktunk, sokkal jobban néz ki végre. Mondjuk az viszont nem normális, hogy a japán birs mindjárt virágzik, már látszanak az élettől duzzadó rózsaszín bimbók, sok rózsa tele van virággal egy csomó nárcisz kibújt és van olyan bokor, ami tele van rüggyel és mindjárt zöldbe borul. Annyira hamar elmegy a hétvége, úgy nem szeretem ezt. :(

Nem olyan nehéz

most az életmódváltás. Nyilván most kaptam gellert :) de nagyon nagy akarat van bennem úgy érzem. Egyre több és jobb ételeket találok ki, rengeteg tiszta ételt eszem és sokkal sokkal kevesebb feldolgozottat. Nagyon sok a gyümölcs és a zöldség, sokkal többet iszom. Szóval megy ez, mint a képeken látható, de ez csak pár abból a sokból amin változtattam. A futásban is kis lépésekkel, de megyek előre, haladok már nem tartok tőle, már nem kell noszogatnom magam, hogy elinduljak. Ma is tervben van pár kilométer, de lehet ezt inkább ma ledolgozom a kertben, mert olyan szép időnek nézünk elébe, hogy úgy döntöttem levágom a pampa füvek nagy részét, az pedig elég sok időt fog elvenni a napomból. Megbeszéltem a gyerekkel, hogy ma kicsit rendet teszünk kint, amíg ilyen tavasz van. Csak rá ne fázzunk erre és majd áprilisban meg jól itt lesz a tél. :/ Ezt a gondolatot jól ki is verem a fejemből, remélem nem a nyúl hozza majd a telet, mert ha igen akkor attól

A tegnap estét is

fájdalom csillapító beszedésével zártam le. Biztos, ami biztos alapon, hogy tudjak aludni. Napközben még elmegy, mert akkor csak tompán fáj, éjjel rossz, gondolom mert nem mozog. Az ultrahangon semmit sem látott a doktornő, szóval trombózis meg vérrög, minden ilyesmi amit én belebeszéltem magamba úgy néz ki nincs, ilyen téren tiszta minden. Idegbecsípődésre gyanakszik, vagy valami idegi dologra, de ezt viszont ezen az uh-n nem tudnak nézni, ehhez az idegklinikára kell menni, ott van speckó vizsgálat. Nos, én meg úgy döntöttem, hogy miután a fájdalomcsillapító azért annyira szokott hatni, hogy tudom viszonylag rendesen mozgatni és a fájdalom tompul ezért megvárom, hogy jövő hét szerdán összefussak nálunk a kórházban az ideggyógyász doktornővel, hátha tud valami gyógyszert írni, nálunk meg van gyógytorna. Úgy hogy most itt tartok, az éjjel még aludni is tudtam úgy, hogy nem ébredtem fel. Örültünk a gyerekkel a pénteknek, bár neki mindjárt els

Csak kétszer

ébredtem fel az éjjel, úgy hogy viszonylag nyugiban telt és tudtam aludni, miután lefekvés előtt fél órával bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mára már kaptam is időpontot egy alkar ultrahangra, fél tízre megyek - legalább ennyi előnyöm legyen, ha már egészségügyben dolgozom - szeretnék már túl lenni rajta és megtudni mi a helyzet. Remélem "csak" egy gyulladás, ami hetek óta kínoz és mostanra csúcsosodott ki és gyógyszerrel kezelhető. Nem szeretném, ha valami nagy dologgal kezdődne ez az év (is) úgy hogy rossz gondolatok hussssssssssssssss!Ma már péntek és tegnap hazafele azt beszéltük Kiskorúval milyen jó lenne, ha minden hét szerdával kezdődne :)Amit tudtam itthon mindent megcsináltam - bár fél kézzel elég nehéz - nem volt sok minden a gyerek segített lehúzni az ágyneműket, kicseréltem épp ideje volt, na meg előző este a fájdalomtól és félelemtől, hogy vajon mi a franc van jól bele is izzadtam. Ma délután már csak a mosás vár rám,

Azt nem is írtam

hogy már vagy két hónapja, ha nem több a bal kezemben érzek időnként zsibbadást, görcsöt főleg, hogy ha hirtelen behajlítom. Nem igazán foglalkoztam vele, mert hol elmúlt, hol visszajött és enyhe volt (idáig) meg nem is volt más bajom, nem fájt semmi, kibírható volt. Tegnap előtt, futás után ráakartam nézni az órámra, behajlítottam a karom és valami elképesztő görcsös fájdalom lett benne, valami olyasmi, mikor nagyon megerőltetjük, olyan mint egy nagyon erős izomláz vagy mi. Napközben még csak csak elmegy, van amikor elmúlik, majd visszajön, de most éjjel annyira fájt, hogy gyakorlatilag alig aludtam valamit. Most is fáj és most már zavar, hogy nem tudom mi ez, mitől van. Én rossz vérkeringésre gyanakszom, talán a sok gépelés, számítógépen dolgozás miatt, az is lehet, hogy folyamatosan be van gyulladva és hol jobban, hol kevésbé érzem. De az éjjel annyira bepánikoltam, hogy ma azt hiszem megmutatom nálunk a kórházban, hátha kapok rá valami

Azt nem mondanám, hogy

olyan szörnyű volt az első nap. Mindenki viszonylag jó kedvű volt, én sem voltam fáradt és egész sok mindent megcsináltam a munkámból. Mondjuk azért örültem, amikor fél négykor eljöttünk haza. Elég volt. Most megy a második mosás, ez elmaradt az utolsó napokban, de sebaj. Pár karácsonyi díszt már elraktam a polcokról. lassan teszem, apránként pakolom őket a helyükre. A fenyőfa még itt van, égnek rajta a fények és még jó látni, jó amikor este más nem is világít csak a rajta lévő égősor és itt mellettem a könyves polcra helyezett gömbök. Ma olyan kis vidámságot éreztem magamban egész nap, talán az elszántságom okozza, nem tudom. Jó, hogy tudom tartani a kitalált dolgokat, nem eszem félre, ma egész nap csak tiszta termékeket ettem azt gondolom, figyeltem nagyon. Tegnap előtt és tegnap futottam, ma pihenőt tartottam, de holnap délután fél órára ismét megyek, sajnos csak ennyi fog beleférni de kezdésnek még mindig jó. Teszek, veszek itth

Nem hiszem el

hogy ma már én is dolgozni megyek. Azt meg pláne nem, hogy elkezdődik az iskola is. Tegnap este már elég nyűgös voltam emiatt, olyan jó volt itthon. Nekem egyébként nem a munkahelyemmel van bajom - na jó időnként azzal is - hanem, hogy amikor itthon vagyunk olyan jól betudom osztani az időmet és mindenre jut, mindent el lehet intézni nyugiban, mindent amit eltervezek megtudok valósítani. Munka mellett ez elég nehéz, van amikor kivitelezhetetlen, nem nagyon hiszek abban, hogy mindenre van idő, ha nagyon akarja az ember, egyszerűen nem vagyok robot, hogy így legyen. És már nem is aludtam jól, sőt arra ébredtem, éjjel kettőkor, hogy csurom víz vagyok. Azért az valaminek a jele, egyértelműen. Na mindegy, majd belerázódunk, sajnos a gyereknek még rosszabb, neki a január húzós lesz, mondta is én meg nem áltattam mondtam neki, hogy egyetértek, nem lennék most gyerek, nem kezdeném elölről az általános iskolát. Na, erről ennyit. Az életmódváltásom pedig most na

Mióta itthon vagyunk

tegnap sikerült kipihennem úgy igazán magam. Mármint alvásilag. Tegnap már háromnegyed nyolckor ágyba kerültem és aludtam reggel fél hétig. A gyerek szintén, ő már hatkor egy kád forró vízben áztatta magát és mire én is készen lettem ő már megágyazott magának és feküdt le ugyan ebben az időpontban. Ma még itthon vagyunk és el sem akarom hinni, hogy holnap ismét kezdődnek a dolgos hétköznapok. El kell mennünk bevásárolni, elfogyott a kenyér, a friss gyümölcs. Ezt hamar délelőtt leakarom tudni. Főznöm is kellene valamit, valami olyat ami vihetek magammal a munkahelyemre. Nagy dologra nem tudok ma gondolni, leginkább valami salátát ennék tonhallal és főtt tojással, valami mustáros öntettel ebédre, lehet ezt fogok csinálni magamnak, gyereknek meg talán pizzát azt úgy is régen csináltam. Na de holnapra mondom, azért kellene valami meleget is főznöm. Talán egy zöldséges bulgur jó lesz, ahhoz tudok majd a gyereknek délután gyorsan kisütni vala

A 2018-at

ezzel kezdtem. :)Azt nem mondom, hogy nagyon jó volt, mert milyen lenne olyan sok hét kihagyás után? Azt hiszem októberben voltam utoljára. De nagyon felszabadító érzés volt ismét futni a friss levegőn és tudni, hogy ezért már 3/4 7-kor felkeltem és volt erőm elindulni. Csak 3 km fért bele, mert egyrészt nem is bírtam volna többet, másrészt mentem a gyerekért, hogy hazahozzam a buliból. Azért jó érzés volt, hogy tettem valamit, mert bevallom nagy elhatározásban vagyok, hogy idén ezt a számomra fontos és megszeretett sportot és mellé a tisztább étkezést mindenképpen ismét! beveszem a hétköznapjaimba. Nincs apelláta. Ma semmi különös nem lesz, csak is pihenés a gyerek totál kész van, nem sokat aludtak, társasoztak, xboxoztak, kicsit rollereztek, pizzáztak, szilveszteri szendvicseztek (elmaradhatatlan, tudjátok, vaj, reszelt sajt, főtt tojás, pick szalámi vagy házi kolbász, savanyú uborka, piros arany :D) csipszeztek, kölyök pezsgőztek, szóval nagyo

Hogy milyen volt 2017?

Nos, erről én most nem írok semmit, mert annyira, de annyira vártam, hogy vége legyen, hogy semmiképpen sem szeretnék visszaemlékezni rá. Voltak persze jó dolgok, mint mindig de ezek valahogy elfelejtődnek a sok rosszban. Úgy hogy nagy levegő és lépek is inkább tovább. Hogy milyen is legyen, milyen évet is szeretnék 2018-ban? Chaplinnél jobban nem is tudnám megfogalmazni. Legyen valami ilyesmi.Charles Chaplin: Önszeretet(Amikor elkezdtem szeretni magam…)Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,hogy a saját igazságom ellenében éljek.Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:Hitelességnek.Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –még akkor sem, ha ez az illető én voltam.Ma már tudom, hogy nevezik ezt:Öntiszteletnek.Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztamtöbbé egy másik élet után,

Nagyon nem szeretem, hogy

amikor itthon vagyunk, akkor hussss elröpülnek a napok. Tulajdonképpen az ünnepek után már nem is igazán csinálunk nagyon dolgokat, nincs jövés menés sehova, itthon vagyunk, játszunk, filmet nézünk, elmegyünk sétálni a kutyával az erdőbe, szóval semmi nagy dolog, olyan ráérős, nyugis minden. Annyira élvezem ezt, olyan jó itthon lenni. Jó lehet még másodikára majd beiktatok valamit, éttermezés, megint egy mozi, sétálás a városban, nézelődés itt ott....nem tudom még. (aaaaaaaannnnyiira nem akarom a január harmadikát :( )Mondjuk a gyerek még mindig alszik - lehet mindjárt meg is nézem mi van már - tizenegy óra van már. Csak nincs baja. (jó megnéztem. mozog a takaró fel le.)Mindenki el van dőlve az Utolsó Jediktől. Én annyira nem. A gyerek sem. Jó volt, szuper effektekkel, meg képekkel, de a gyerekkel egyetértettünk, hogy 1. a legrégebbi három rész az a minden 2. Han Soló nélkül pedig nem Star Wars a Star Wars. És keveset szerepeltek a robotok. É

Új füzet

Lassan itt az év vége és én elkezdem kitalálni a 2018-as évem füzetét. Azt a füzetet, amelybe a napi, heti vagy havi teendőimet írom. Ide kerülnek fel a bevételek, kiadások is. Minden átutalásom, számlák befizetése, időpontok, teendők. Amolyan divatos szóval írva az én bullet journalom, amit használok, szépítgetek. ITT találtok pár képet és leírást, jó móka tényleg. Ehhez is kell kreativitás, de ezt nekem találták ki, ez megy könnyen. Füzet mániás vagyok, ha valahol látok valami szépet - és nem túl drágát, mert akkor elég költséges hobbim lenne - akkor megveszem és egyszer csak sorra kerül. Nincs amúgy azért olyan sok, de mondjuk tudok miből választani most is. :)Alig hiszem el, hogy lassan vége ennek az évnek is, ami nem volt túl jó, de azért annyira - belegondolva - még sem olyan rossz, mint hittem. Amolyan közepesen vagy annál kicsit jobban volt inkább negatív, de remélem a következő sokkal jobb lesz.Tegnap csináltam gombakrém lev

Az előbb szinte

úgy éreztem, hogy nyár van, akkora szélvihar lett hirtelen és dörgött, villámlott, rengeteg nagy fekete felhő is lett valahonnan és komolyan megijedtem. Délelőtt még egy szál pulcsiban voltunk kint az utcán, most pedig már lehűlt a levegő és eső is volt.A hirtelen jött sötét, ha kizárom a vihart engem nagyon megtud nyugtatni. Szeretem a félhomályt főleg, hogy most még itt vannak a karácsonyi fények, amelyek melegséget varázsolnak ide bent. Az ajándékba kapott telefonomat sikerült beüzemelni, még nem vagyok vele kibékülve, de gondolom majd megszokom. Mindenesetre remélem, hogy jó pár évig nem kapok semmi ilyesmit, nem az én világom ez a mobilos korszak. Amúgy szép. És sokat tud. És ezerszer okosabb, mint én. Gyönyörű képeket csinál, jobb felbontású, mint a laptopom. Rengeteg minden van rajta, valószínű ki sem tudom majd használni, mert vagy nem tudom hol van vagy nem tudom hogy kell vagy egyszerűen nem fog érdekelni. Ma egy jót takarítottam és