Pillanatképek

Kezdetek, kicsinek tűnik pedig nem azFélig készen, remélhetőleg elfog tűnni majd a sok kő, ha benövik a növények, épülnek kis sziklakertek amikbe futó virágokat szeretnék ültetniKezdik felfedezni :)Sziklakert negyedig készen, elfogyott a nagy kő. Milyen kicsinek látszik a képen. Sok növény még ültetésre vár, reméljük amiket a vízbe ültettünk azok is hamarosan magukhoz térnek. Azt mondják kb. 1-2 év, mire a tó eléri tó formáját. Kivárjuk :)Ahol a piros nyugágy van az már a pergola helye lesz. Tegnap kitaláltuk, hogy a fa mögötti részen van még egy kis hely, ahova majd a tó folytatásaként egy kis öblöt fogunk csinálni ősszel. Csak hogy ne unatkozzunk :)Téglák helyén fellépő, előtte majd kövekből kirakott kerti út, két oldalán majd virágokHa nincs is készen, azért már működik :)Ők nagyon szeretik egymást, állandóan összebújnak. A többiek valahol jönnek mennekEz még nagyon kezdetleges állapot, de mindennap valamivel szépül, épül.

Végre péntek

Nem tudom ki hogy van vele

de nálam vannak olyan napok, mit napok inkább hetek amikor egyszerűen utálok főzni. Nem tudom miért van így, de nincs kedvem kimenni a konyhába kitalálni mi legyen az ebéd, vacsora, lehetőleg úgy, hogy másnapra is maradjon. Van, hogy nagyon meg kell magam erőltetni, hogy csináljak valamit ott. Amikor készen lett a felújítás annyira szerettem, hogy nagy a hely, csillivilli mindentudó főző és sütőlapjaim vannak, nem kell mosogatnom és csináltam is ezerrel a dolgokat, minden másnap ilyen olyan kaja, süti a családnak....hát elmúlt. Pedig még hamarabb is megvannak a dolgok, mint a régi konyhámban. De kitalálni.....mert persze a család nem tudja, nekik mindegy, fogalmuk sincs, valami finomat.....hát így nehéz. Az éveim számának növekedése még inkább előhozza ezt a már megint főzni kell , nem akarok dolgot. :( És a jó idő is rátesz egy lapáttal, mert amikor kint meleg van és süt a nap, hát én bizony baromira nem szeretek a konyhában lenni. Ráadásul csak a

Na most kérek egy kis

drukkot, mert bent van a kiásott mederben a geotextil és jó lenne, ha ma is elkerülne minket az eső. Legalább addig, amíg erre rákerül a tófólia, a vízforgató, aztán tele lehet tölteni vízzel, köré vettünk mindenféle kavicsot, köveket hoztunk innen onnan, laposakat, kereket, formátlant. Ki lesz alakítva egy kis csobogó, nekem fogalmam sincs hogy fog működni, pedig a férjem elmagyarázta hogyan csinálja, de azt nekem inkább látnom kell, akkor tudom. A pergola lábánál a betonozott rész készen van, jól meg is kötött, ha kész a tó jöhet a faanyag. :)Ma el kell mennem a gyerek szobájához festéket venni. Az, hogy maradunk a Poli-Farbe Platinumnál biztos, annyira jól bevált a festék, gyönyörű színekben van, gyorsan szárad és könnyű vele dolgozni. Szerintem szinte az is száz százalék, hogy marad az eddig jól bevált jácint szín, ami most is fent van három falon nála. A negyedik világoszöld és azt én szívem szerint átfesteném vagy ugyan erre a jác

A hétvégéről és más egyébről

Hát a hétvége az úgy elment, mintha nem is lett volna. Szombaton négykor keltem, fél ötkor ébresztettem a gyereket, hogy indulás előtt azért kicsit magához térjen, aztán a hatos vonattal mentünk a fővárosba. Szendvics, üdítő, rágcsálnivaló és olvasnivaló a hátizsákban, az idő jó volt, még azt is mondhatom, hogy talán lehetett volna kevésbé meleg, de azért nem panaszkodom, ezt vártuk! A vonat kivételesen időben indult és érkezett, lejártuk a lábunkat, a Csopa, mint program a gyerekeknek szuper volt, a felnőtteknek utána még volt idő egy kis nézelődésre, majd a háromnegyed ötös vonattal jöttünk haza és fél kilenckor nyitottuk a kaput itthon. :) Jó volt, szép volt és pont elég is volt. Azon a napon tuti több ezer lépést tettem meg, még túl is teljesítettem a napi mozgás adagot. :) De olyan jó volt amikor leszálltunk a vonatról, virágillat és megszűnt a nyüzsi a sok rohanó, lehajtott fejű ember tömeg. Hiába az emberben annyira benne van,

Most nem tudom azt

mondani, hogy cammog az idő, mert hiphop elmúlt ez a hét is és itt az utolsó dolgozós nap. Holnap pedig irány fővárosunk, remélhetőleg az idő is jó lesz. Nagyon jók szoktak lenni ezek a kirándulások, elsősorban gyerekeknek szervezzük az utat, de megmondom őszintén most még valahogy nem várom. Valahogy nincs kedvem holnap korán reggel (4 óra körül) kelni és ötkor útra indulni. :/ A héten minden nap nehezen keltem fel, álmos voltam és az első fél órában nyűgös. Aztán persze rendben lett minden, de tényleg csak heverészni lett volna kedvem az ágyban. Áh ez a hét valahogy nem az én hetem volt.Aztán az előbb belenéztem a tükörbe, nem kellett volna. Nyúzott vagyok és pár napon belül megint festeni kell a hajam és nem ártana fodrászhoz is menni ismét. Én nem tudom kinek hogy, de nekem valami eszméletlen módon nő a hajam (és mindenkinek a családban) és sűrű, erős. Amúgy tegnap csináltam egy nagyon finom székelykáposztát, jó sokat, így a férj

Délutánra némiképp

megnyugodva jöttem haza. Bár nem tudtam beszélni reggel a tanárnővel, hogy megnézzem a dolgozatot - osztálykiránduláson van - végig gondolva a dolgokat úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Olyan lesz az év vége, amilyen lesz. Végül is a gyerek nem rossz tanuló, számolgattam a pontjait, az eredményeit az eddig szóba került iskolák netes oldalán megnéztem a ponthatárokat, ha idén lett volna nyolcadikos szerintem felvették volna mindegyikbe, ahova most menni akarna. Ha ennél nem lesz hirtelen rosszabb jövő fél évben, akkor bármi lehetséges, persze két lábbal a földön járva. Úgy hogy elengedem most egy picit ezt a dolgot, szerintem sokat már ha akarnánk sem tudnánk javítani, még egy két dolgozat lesz és egy két tantárgyból mondtam, hogy jó lenne ha elvállalna szorgalmit, ezzel is bebiztosítva a jegyét, hát majd meglátjuk. Délután elmentünk bevásárolni, kaptam nagyon olcsón áfonyát és epret is most már nem vészes áron, holnap reggel készülhet a

Tegnap takarítani

akartam, neki is álltam de aztán úgy elbeszélgettem a gyerek egyik osztálytársa anyukájával a délutánom skypeon, hogy már nem akartam folytatni. Kiveséztük az iskolát, a tanulást és tovább tanulást, mindent. Ha ezt a hetediket már nem számoljuk és csak azt nézzük, hogy az utolsó évhez közelítünk egyetértettünk abban, hogy kezd elromlani minden. Sok helyen olvastam, ismerősök is mondták, akiknek ballagó gyerekük van, hogy pontosan így történt náluk is. Valahogy ahogy közelítettek a nyolcadikhoz lett egyre feszültebb mindenki, tanár, diák és szülő is együttesen. A jegyek hirtelen kezdtek rosszabbak lenni, sokszor hallotta mindenki - szintén gyerek, szülő együtt - hogy menjenek szakmát tanulni, mert az országnak erre van szüksége.....és sokan mondták, hogy a jó tanuló gyerekük hiába tanult ugyan annyit, hirtelen rosszabb lett. Nem akarok ebbe túlságosan belemenni, de kezdem én is ugyan ezt tapasztalni. Mást se hallok csak azt, hogy szakmát kell t

Reggel úgy ugrottam

ki az ágyból, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Olyan mélyen aludtam, hogy a telefonomra ébredtem, amit nem szeretek, mert az azt jelenti, hogy nem pihentem ki magam. Az idő is erőlködik most, látom ahogy kinézek az ablakon, hogy valami fény dereng a felhőkön túl, próbálkozik kibújni a nap.....nem tudom sikerül e később neki? Megint rossz idő volt tegnap, pedig gyönyörű napfényre és melegre ébredtünk, aztán délután leszakadt az ég, még a jég is esett - fogalmam sincs megúszta e a sok gyümölcs, még nem mentem ki a hátsó kertbe megnézni - és lehűlt a levegő. Megint hűvös lett a lakásban. Utálom, tényleg nem tudok más szót már mondani rá, ezt a naponta változó időjárást. :( Az még csúcs lenne, ha egy ilyen felhőszakadás majd szombaton érne el minket. :/ Csütörtökön megvesszük előre a vonatjegyeket illetve a hely jegyeket, mert amúgy ingyen utazunk hála a munkahelynek, így szombaton reggel még azzal sem kell foglalkozni. A gyereket nem tudom

Egyszerűen nem

értem, hogy miért van az, hogy hétvégén kipattan a szemem korán reggel, hétfőn pedig alig tudok felkelni? Olyan vagyok, mint a gyerekek általában. Annyira nincs kedvem dolgozni menni, hogy el nem tudom mondani. Pedig messze még a nyári, hosszan tartó szabadságok ideje. :( Legszívesebben úgy dolgoznék, mint a férjem. 4 - 5 hónap szabadság nélkül, aztán két hónap az itthoni dolgokra. Álom.A hétre jó időt mondanak, remélem így is lesz. Szombaton a Csodák Palotájába megyünk páran, gyerekekkel nem igazán lenne jó, ha zuhogna az eső. Korán megyünk, már a hatos vonattal indulunk. Mindig is szerettem vonatozni, számomra olyan megnyugtató a vonat egyenletes kattogása. Viszem az ebookomat, bőven lesz időm olvasni. Milyen jó, hogy van ez a kütyü, vékony, könnyű nem foglal helyet a táskában és még is van rajta éppen vagy húsz könyv feltöltve. A szombati program miatt rövidnek fog tűnni ez a hétvége is, de már olyan régóta szervezzük és az idő miat

A mai napom

nem igazán a pihenésről szólt. Egész nap tettem vettem, hol bent, hol kint. Nagyon jó idő volt ma is, végre végre egész nap nyitva az összes ablak, végre kezd átmelegedni a ház! És olyan, de olyan jó illatok vannak kint, mint a csuda köszönhetően a sok sok akácnak, ami a hátsó kertünkben virágzik. Imádom. :) A hónapok közül az ősz után - október - a május és a június a kedvenc két hónapom. Ilyenkor minden friss, sötétzöld és minden virágos, és bódító illatú. A július és az augusztus jó esetben már a melegről szól az igazi megújulás és a harsogó színek nekem inkább májusban és júniusban vannak. Ma takarítgattam, mostam, csináltam egy nagy fazék gyümölcslevest és három adag pizzát is elsősorban a fiúknak. Ők egész nap kint voltak, fát pakoltak, kiásták a végleges helyen a leendő kerti tavat, egész nap kint voltak. A tó alakulgat:A valóságban ez persze nagyobb, így olyan kicsinek tűnik. A jövő héten megrendeljük a geotextilt

Alakul a kert....

csak képek.Az ágyásban később reményeim szerint sok virág fog kibújni, már nem is emlékszem milyen hagymás virágot ültettünk és futóvirág magokat szórtunk elA lapos labdarózsa új szerzemény és gyönyörűen megmaradt. Szeretem, ugyan úgy mint a gömb labdarózsát, ami már levirágzik lassanA kert hátsó részére a pár ezer akáccalEz a mi akác lugasunk. A fák lombjai összeborulnak és ahogy megyünk felfelé a fejünk felett ezer meg ezer virág lóg, tömény bódító akác illat van, amit még a háznál is érezni. Ott pedig egy pici Yoda nézelődik :)A megmaradt hortenzia már ilyen szép nagy bokrot növesztett. Sikerült jó helyre ültetni.Nemsokára kinyílnak a levendulák a terasz előtt :)Az első rózsák szintén a terasz előtt

Nem volt szívem

elrakni szegény nyuszkót húsvét után. Eddig a polcon csücsült, de már azért kezdett zavarni, hogy csak úgy van magában, mert a többi húsvéti dekorációt már elpakoltam.Tegnap mikor takarítottam egy kósza ötlettől vezérelve - és mert elhervadt az a kis virágcsokor, ami itt volt napokig - beraktam a kaspóba. Most csak a feje látszik ki és onnan kukkol, olyan kis vidám így, hogy pár napig amíg nem találok ki valamit mi is kerüljön a helyére biztosan marad. :)

Egész hétvégén még úgy gondoltam

hogy hétfőn elmegyek az év utolsó fogadó órájára, beszélek egy két tanárral jó irányban haladunk e, de mikor megláttam a kiírást, hogy fél hatkor kezdődik, hát elment a kedvem tőle. Az amúgy sem fényes kedvemet nem akartam még tovább rontani azzal, hogy sorban állok azért a kb. 5 percért ami jutna rám. Tulajdonképpen nagyon nincs is miért mennem a gyerek sokat javított és úgy gondolom, hogy ami meg esetleg még sem úgy sikerül az nem úgy sikerül és kész. Látva, hogy egy két ismerős gyereke hova jutott be az eredményeivel azt hiszem nekünk sem kell izgulni. Az irány megvan a többit meg majd meglátjuk. Kevés gyerek van, hely pedig bőven, tanulni meg úgy is kell több olyan iskola van amit tetszik, szóval meglátjuk. Szóval hazaértünk háromnegyed négyre, beraktam két mosást is, mert hétvégén esett az eső, ez meg így rám maradt. Amíg a gép ment előkaptam a porszívót, végig libegtem vele a lakást, port töröltem, szekrényt rendeztem - engem v

Mától kezdődik a

2017-es érettségi. Megmondom őszintén én tuti nem csinálnám még egyszer végig. Sőt, én iskolás sem szeretnék lenni most. Személy szerint minden gyereket sajnálok, akik ebben az oktatási rendszerben vannak, amikor szinte mindennap máshogy döntenek a sorsukról. Ez a hétvége úgy elment, mint a pinty és nem csináltunk jóformán semmit. Az idő rossz volt, kinti programot nem lehetett tervezni, leginkább rokonlátogatáson voltunk mind a két nap. Bezzeg most, hogy menni kell dolgozni már süt a nap ezerrel, jó idő lesz.Valahogy nem jönnek a szavak sem, mikor eszembe jut valami, nem vagyok gépközelben, aztán meg vagy elfelejtem vagy nem tartom érdekesnek, így le sem írom. Mondjuk ezt sem tartom érdekesnek, amit most pötyögök nem is tudom, miért teszem? Mostanában többször eszembe jutott, hogy talán az egész blognak itt a vége, ennyi volt.

Ha ilyen lesz

az egész nyár én felkötöm magam az egyik fára. Esik, esik, esik...süt a nap...esik, esik, esik....süt a nap. És ez így megy már hetek óta. Mire az ember kicsit örülne a jó időnek ismét jönnek az esős napok. Ma reggel felkeltem korán, hatkor és befűtöttem. Kint nincs olyan hideg, de még is jó itt bent a meleg cserépkályha érzete. Bár azt hiszem, befejezem ezt végül is május van, majd felhúzunk eggyel több felsőt. Hat óra óta fent vagyok a többiek még alszanak. Lángost akarok sütni, amolyan késői reggelinek, korai ebédnek, sok sajttal és tejföllel és gofrit nutellával és eperrel. Anyák napi menü - a rózsacsokor és a bonbonért "cserébe" - gyerek örömére. :) A gofri tésztája már bekeverve, most már csak arra várok, hogy felébredjenek. Délután megyünk anyósomhoz, tegnap voltunk az én szüleimnél így tudjuk megoldani, hogy mindenkihez odaérjünk. Közben felkeltek a fiúk.Egyébként jó ez a béke, ezzel az enyhe permet szerű esővel, még

Olyan szinten van

elegem az időből, hogy nagyon. Itt ülök a munkahelyemen és megint sötét van, mintha november lenne, dörög és pár perc, leszakad az ég. Az éjjel végig vihar volt és már félek is tőle. Ezek már nem olyanok, mint régen, hogy esik és fúj a szél, ezek már nagyon erős széllel jönnek, hirtelen és mintha valami függetlenség napja film forgatásában érezném magam. Rettenetes utálom és félek is tőlük, főleg mikor a férjem nincs itthon nyáron. Nagyon szélsőséges lett az időjárásunk, nekem mondhat bárki bármit, hogy régen is volt ilyen. Nem, nem volt. Ennyire nem. Ráadásul idén tele van minden gyümölcsökkel, rengeteg kajszi van a fákon, fejben már elraktam egy csomó lekvárt, mert ez a család egyik kedvence, főleg a gyereké és nem szeretném, ha idén megint nem tudnék. Két évvel ezelőtt tudtam utoljára saját fáról, saját gyümölcsöt elrakni, mert annyira szar volt az idő. Tegnap hosszas vacillálás után be is fűtöttem, bár előtte megfogadt

Igazából fogalmam sincs

Könyveshétfő

kép és leírás: moly.huHúsz évvel ezelőtt… A huszonegy éves Sophie egyik éjszaka eltűnik. Semmi nyom nem marad utána, csak egy edzőcipő a roskatag régi mólón és kongó űr legjobb barátnője, Frankie szívében.Húsz év múlva…A tenger partra dob egy holttestet. Sophie bátyjának unszolására Frankie visszamegy a tengerparti kisvárosba. Elárasztják az emlékek, melyeket a tragikus eset óta próbál elfelejteni. Vajon mi történt pontosan Sophie-val azon az éjszakán? És vajon tudja-e valaki, hogy korábban mit követtek el ők ketten Sophie-val ugyanazon a mólón?Frankie hátborzongató leveleket kap, és mindenütt Sophie kísértetét véli felfedezni. A régi ismerősök ellenségesek vele szemben, mintha mindenki elhallgatna előle valamit.Pedig valaki tudja az igazságot…

Mennek a napok mióta

együtt vagyunk. Az összeszokás fázisában, de érdekes módon nyugiban :) Csak néha vagyunk "olaszosak." Férjem tesz vesz a kertben, szépen rendbe rakott olyan dolgokat, amiket én nem, pl a rózsák alatt is kigazolt, tett rá virágföldet és most olyan szép. Ma ellógtam a melóból vagy másfél, két órát, bevásároltunk a kertészetben. Vettünk vagy hat bokrot, húsos somot, valami lapos labdarózsát, meg vörös levelű valamilyen bokrot, amin bordó virágok lesznek, meg kúszótuját, meg nemtudommégmit, de szépek nagyon és majd törhetjük a fejünket szokásos módon, hogy a fél hektáron hova ültessük őket? :) Mert hogy mindig az van, hogy ide ne mert oda lesz majd egy kemence, ott meg a kocsibeálló, ott meg a tó, amit a férjem elkezdett megnagyobbítani, ott meg egyszer.....valami. :) De majd csak dűlőre jutunk. Bár most telefonált, hogy kipakolt mindent, de majd együtt elültetjük és majd jól összeveszünk, de egyszer csak meglesz. :) És egy csomó muskátli

Újra

együtt. Férjem szerencsésen hazaért. Bár a fék még mindig rossz, azért sikerült épségben hazajutnia. Ma mindenki itthon volt, gyerek sem ment iskolába. Ez mindig így van, mikor hazaér. Fél délelőtt pakoltam el a cuccokat, ruhákat (mosni nem tudok, úgy hogy gyűlik) aztán rendet raktam és együtt a teraszon ebédeltünk. Jó most. Délután meg kint voltunk, tettünk vettünk, pihentünk is, aztán a férjem kiment a kertbe, azóta is kint van. Fogalmam sincs mit lehet még a sötétben csinálni, de ő most ezt élvezi, még akkor is havat látott, mikor elindult. Holnaptól vissza a régi kerékvágásba, nekünk munka, neki meg autószerelő, a kert, van elég tennivaló mindenhol.

Könyveshétfő

kép és leírás: alexandra.hu"Néha csak egy erős ember hiányzik valakinek az életéből, aki bátorítja és utat mutat neki... Ezért vagyok én itt - mondta Ava."A függőség veszélyes - akár az alkoholtól, akár mástól függ az életünk.Jól tudja ezt Helen is, aki ittas vezetés miatt elveszíti a jogosítványát és nyolcéves fiának, Olivernek a felügyeleti jogát is. A magába roskadt Helen azonban életének mélypontján megismerkedik Ava és Swift Havillanddel, akik gazdagok, nagyvilági életet élnek és szívesen segítenek másokon. Helent is felkarolják: nem pusztán munkát adnak neki, de a barátjukká fogadják, sőt megígérik, hogy segítenek, hogy Helen visszakaphassa Ollie-t. Mindezért az álomvilágért Helen szívesen lemond a régi barátokról.Alkoholfüggősége már a múlté, ám észrevétlenül egy másik függőség rabjává válik, és ahogy az alkohol nyújtotta bódulatból, úgy ebből is keserű az ébredés."Történet a felemésztő barátság erejér

Kicsit fáradtan

de dolgozom még is, mert tegnap még időben értek haza a gyerekek a kirándulásról. Mondjuk az időben az relatív, mert tízkor ért be a busz, mire mindenki megtalálta a saját bőröndjét és elindultunk az volt majdnem fél óra, mire otthon leraktuk és megfürdött gyorsan az már majdnem fél tizenkettő. Végül nem kapták meg a napot, a második órára be kellett érni - mondjuk volt aki nem ment - végig hallgattam, hogy nemigazmármilyenvagyokhogynemírokigazolást, de ma nekik nem nagyon lesz tanulás, helyette élménybeszámoló minden órán, meg tudtam, hogy ez jó buli lesz, majd szépen elnevetgélnek meg visszaemlékeznek a sok hülyeségre, ami történt. Napközibe nem kell mennie, majd megyek érte előbb. Sokat mi sem beszélgettünk, pár sztorit mesélt csak el - atyagatya :D - majd talán ma délután lesz kedve. A hazafele útnál a határon ültek fél, egy órát mert már visszajövetelnél vették észre, hogy két gyereknek is lejárt a személyi igazolványa, úgy hog

Azt hiszem inkább

röhögök magamon már. Vagy is ami történik sorozatban velünk. Ugyan is tegnap délután megállt a mosógépem. Természetesen tele vízzel és ruhával. Egyszer csak azt hallottam, hogy csak erőlködik, valahogy furcsán kerreg.....nem forgott a dob. Megállt. (Férjem szerint elszakadt az ékszíj) És persze nem akkor lett vége, mikor már legalább a vizet kinyomta, hanem mosás közben. Egy élmény volt kinyitni úgy az ajtaját, hogy közben folyt ki a rengeteg víz, hiába tartottam elé egy nagy műanyag edényt, hogy a nagyja legalább abba menjen, persze mindenhol volt, úszott az egész fürdőszoba. Megoldottam, elmentem a kórházba és befejeztem ott a mosást. Hazafele pedig vettem egy jó nagy adag fagyit a legjobb fagyizóban és azzal tettem helyre a lelkem. A férjem szerint épp itt az ideje, legalább megvesszük az új mosógépet, amit már legalább 2-3 éve halogatunk csak. Klassz. Azt hiszem már tényleg ELÉG volt az idei rossz történéseknek. Pedig én igazán pozitíva

Én már reggel nyolckor

úton voltam a város felé. Mivel tegnap nem volt kedvem bevásárolni, mára maradt az egész. Amennyire nem volt kedvem elindulni annyira jó volt már amikor beértem. A városba menet nagy szél fújt komolyan kapaszkodni kellett a kormányba miközben vezettem. Nem tudom ki mondta már, hogy ma napsütés lesz és 16 fok, jelen pillanatban is 6 fok van és metsző hideg szél fúj. A boltban alig voltak ez olyan öröm volt nekem, mert én azt szeretem, ha mondjuk csak én vagyok egy bazi nagy bevásárló központban :) és senki nem zavarog körülöttem. Enyhén vagyok csak antiszociális ebből is látszik. :) De egyébként tényleg alig voltunk páran és jó volt. Először a konyhás dolgokat vettem meg, babgulyáshoz valót, üdítőt, gyerek kedvenceit. Ráérősen sétáltam a polcok között, nézelődtem sok olyan dolgot fedeztem fel, amit eddig nem és rájöttem, hogy tényleg bármit lehet már kapni, amit az ember szeretne. A különleges dolgoktól a végtelen egyszerűkig és ez íg