mindent a maga idejében

ez itt egy céklaleves, még mielőtt vége lesz itt a nyárnak hirtelen és idejét múlttá válik amit nem sikerült időben publikálnom. Printhideg céklaleves 3 adag Hozzávalók3 kisebb fej cékla (cc. 40 dkg) 1/2 uborka + 4 2 mm-es szelet, apróra kockázva 0.5 l zöldség alaplé őrölt bors 1.5-2 dl joghurt kapor, petrezselyemzöld 1/2 érett avokádó, apróra kockázva 1 főtt tojás, negyedelveKnow-howa céklákat héjastól megfőztem, kihűtöttem, megpucoltam. a nagyjából felkockázott főtt céklát és az uborkát az alaplével és a joghurttal összeturmixoltam, daráltam rá egy adag borsot és ennyi. (sót külön nem tettem bele, az alaplé miatt.) a felkockázott avokádót és uborkát tálalásnál tettem rá, a tojással együtt. kellett volna hagymát is tenni bele az eredeti recept szerint, de teljesen elfelejtettem - cserébe szerintem pont így lett állatjó.forrás3.1http://www.eztettem.hu/2017/09/hideg-ceklaleves.html

40.

gondoltam, ez mégiscsak egy elég konkrét szülinap – legyen már rá valami odab@szós torta. aztán jött egy egész hetes ámokfutás, aminek a közepén eljátszottam a gondolattal, hogy este 8-kor nekiállok a tortasütésnek, de elaludtam, úgyhogy maradt a születés konkrét napja erre a projektre. munka után hazaszáguldottam, erősen gondolkoztam még fél órát, hogy mennyire jó ötlet pont most egy új receptet kipróbálni [emlékeztető későbbre: semennyire], közben elolvastam még 8 másik Guinness cake recipét, csak hogy kicsit összezavarjam magam, sőt, a végén előszedtem a mindig működő Ladurée-piskóta receptjét is, de végül nem mertem beleönteni a 3 deci Guinnesst, amit a sütibe szántam, úgyhogy maradt az eredeti receptúra. eltököltem még 10 percet a mennyiségek átváltásával és már neki is álltam a sütésnek – ami szépen haladt egy csodálatos Guinness-torta irányába egészen addig, amíg a megsült, kihűlt tortaalapokat fel nem szeleteltem és

making magic happen

HA nem az aktuális wizzair akció alapján választunk úticélt ÉS fordítok némi időt a tervezésre azon túl is, hogy írok egy 2 héttel ezelőttig csak instagramon követett keramikuslánynak egy Nagyon Fontos Tányér ügyében, talán nem bruttó 2 napra lőjük be Stockholmot (ami nettó 1 lett, többek közt azért, mert a wizzair Stockholmnak hívott repülőtere 100 km.re van Stockholmtól), és talán belefért volna még a modern műveszeti múzeum meg egy hajókázás is, a Skansen meg a Vasa* mellett, meg egy kávé, mondjuk itt. de mivel az aktuális wizzair akció alapján választottunk úticélt és nem fordítottam semmi időt a tervezésre, a nettó egy nap dramaturgiája erősen leegyszerűsödött: lett 2 múzeum meg 3 tányér. okosság: a Vasaban félóránként van egy 25 perces vezetés, ami nélkül sokkal kevésbé lett volna szuperjó a múzeum, plusz a múzeum étterme is nagyon szerethető: a húsgolyót pl. kicsit magasabb dimenzióba helyezték, mint az ikea.szállás: a

nincs ezen mit szépíteni

“A levegőt felszámolták, a bárgyú fejekben belül mindenki nyaral. Az enyémben bikinis csajok csobbannak. Na jó, mono. “Holnapra esőt mondott…” Mondani könnyű.” (UP) az én agyamban már nincs csobbanás, tegnap leolvadt ő, ezért a vendégszöveg. a gazpacho meg leginkább a lakásban uralkodó 30 (!!) fok miatt. meg mert paradicsom-szezon van. (a receptúrának különösebben nem olvastam utána, van cc 4 millió recept, mindenkinek megvan a saját legautentikebbje – én most kizárólag a minimális erőkifejtésre helyeztem a hangsúlyt, de így is el kellett mennem a boltba, ami felért egy komplett boot camppel.) Printklasszik gazpacho 4 nagy adag Hozzávalók80-85 dkg paradicsom 1/2 uborka 2 kápiapaprika 1 fej lilahagyma 2 gerezd fokhagyma 4 ek olivaolaj 0.4 dl vörösborecet só, bors pár levél oregánó, menta, bazsalikomKnow-howa lilahagymából 2-3 vékony karikát levágtam, a kápiából is hagytam egy 3 cm széles csíkot, 2 paradicsomnak pedig csak a belsejét tette

Torvald

Ülj le ide, Torvald! Most sokat kell beszélnünk egymással… – közöltem a házastársammal, amire ő nagyon hülyén nézett, láttam átsuhogni az arcán, hogy ki az úristen az a Torvald?, de még inkább: mit keresett itt?. látva a komoly agymunkát, elröhögtem magam: valószínűleg ekkor IS hiányzott a magyaróráról, úgyhogy kapott támpontot: Nóra – erre visszajött egy “szerepel a Sirályban? én csak azt olvastam” mondat, ami után úgy gondoltam, inkább igyunk meg egy sört. alább pedig egy olyan szépre sült süti, hogy azóta is vele álmodok, ha szépet akarok álmodni – bár ez a képeken nem látszik, mert aznap a családom összes tagjának sokkal fontosabb volt a Köröspart, mint az én fotográfusi kiteljesedésem, úgyhogy kaptam 5 percet a megörökítésre. Printmákos-meggyes teasüti Hozzávalóka zabpelyhes szórathoz 3.5 dkg liszt 2 ek zabpehely 2 ek barnacukor 2 ek mák 1/4 tk őrölt fahéj v. kardamom csipet só 2 ek vaj, szobahőmérsékleten a tésztáh

nyaralás

úgy gondoltunk, hogy elég volt már minden jóból a külföldből egy időre, az idén itthon nyaralunk. sőt, otthon, a szülői házban. előzetes elképzelésem nap közbeni olvasgatást tartalmazott a kertben, néha egy kis főzést, este meg futást a gáton. na, ebből lett az, hogy anyával leszedtem 2 mázsa meggyet és 50 féle formában tartósítottam, végtelenítve mosogattam, boltba mentem és ebédet főztem, MINDEKÖZBEN Balázs, aki vérkomolyan vette a nyaralást és még csak véletlenül se csinált semmi olyat, amihez nem volt kedve (vö. 2-3 sorral feljebb), időnként felbukkant a meggyfák környékén, szigorúan árnyékban maradva és sörrel a kezében, megállapította, hogy rohadt meleg van, illetve, hogy ideje lenne már a strandprogramnak, továbbá érdeklődött, hogy egyébként minek kell 35 fokban meggyet szedni.– mert most érik, b. meg, azért. Printricottás polentasüti Hozzávalók0.5 l tej 2 ek vaj 14 dkg kukoricadara (nem a legdurvább szemcséjű) 10 dkg cuk

kijózanodás

mindenki függ valamitől*

szombaton olyan számsort láttam a mérlegen, hogy még egyszer vissza kellett állnom, hogy ez tuti beszart, de másodjára is ugyanazt láttam, úgyhogy ejtettem az aznapi csodálatos sajttorta megsütését és 34 fokban lementem az edzőterembe (és idegből lefutottam minden eddigi legjobbamat), aztán 4 napig nagyon visszafogtam magam, de ma már nem bírtam tovább és megsütöttem ezt itt (mondjuk nem magamnak: ha már sikerült a súlykorrekciót végrehajtani, úgy döntöttem – elég nagy szívfájdalommal ugyan -, nem szivatom meg magam újra egy hét önsanyargatással – – – pont elég a 30 fok). Printmandulás citrompite Hozzávalóka tésztához 20 dkg liszt 7.5 dkg őrölt mandula 1 tk citromlé 1 ek cukor 17.5 dkg hideg vaj a krémhez 3 tojás 10 dkg cukor 5 dkg darált mandula 3 citrom héja és leve 15 dkg olvasztott vaj a tetejére áfonya, őszibarack, ribizli, rozmaringKnow-howa tészta hozzávalóit összegyúrtam, befolpackoztam és 1 órára hűtőbe tettem. egy óra múlva

kis nyári szürreál

volt ma egy tűzoltósági ellenőrzésem, ami normális felkészüléssel is elég nagy stresszfaktor, hát még akkor, amikor az ellenőrzésen, jobbomon egy vídiaszerű tűzoltónővel, balomon a csicsergő gondnoknővel, egyszer csak ott állok egy olyan lejáratnál, amiről addig a pillanatig azt se tudtam, hogy az intézmény részét képezi, szemben egy szekrénnyel, a kiürítési útvonal közepén (ez így már önmagában helyszíni bírság, ha rosszfej az ellenőr). a tűzoltó nyilván megkérdezte, hogy mi van benne, a csicsergő gondnoknő meg nyilván készségesen elmondta, hogy tisztítószer, amire a tűzoltónővel nagyjából egyszerre hördültünk fel, hogy WTF?! MIIII?! – aztán ő fényképezett, én kicsit szívinfarktus közeli állapotba kerültem, de megjelent a kedvenc karbantartóm és megpróbálta elmagyarázni az egyébként csak tűzvédelmi jogszabályul kommunikáló tűzoltónőnek, hogy jó helyen van ott az a szekrény, én meg a karbantartónak, hogy ha még eg

valószínű

az, hogy egy repülőút miatt 4-kor kell kelni hajnalban, előfordul. az, hogy pont ezelőtt a 4-es kelés előtt van egy Nagyon Fontos Sörfesztivál, ami miatt éjfélkor dől be az ember az ágyba, azzal, hogy majd reggel bepakol, szintén. az mondjuk már kevésbé valószínű, hogy elfelejt becsekkolni, de hát erre még mindig ott a repülőtér (ahol egyébként a repjegy árával ekvivalens összeg a becsekkolási díj – valamiből a wizzairnek is élni kell, értem én, de legalább olyan nőket ültetnének a pultba, akiknek van halvány fogalmuk az ügyfélkezelésről és a kommunikációról). annak viszont, hogy a kontaktlencse-folyadék otthon maradjon, gyakorlatilag 0 az esélye. de ha mégis bekövetkezne ez a sajnálatos esemény, még mindig ott a szemüveg, ami soha nem marad ki a csomagból. vagy de. olyankor, amikor a lencsefolyadék is ottmarad a konyhaasztalon, a szemüveg mellett. ennyit a rutinról meg az évekről. ez pedig egy fej karfiol részlete, a holland spár magazinja al

Svájc

úgy alakult, hogy a svájci kalandunk máris végetért (bár a Giger múzeumot azért belepasszinthattuk volna az ittlétbe), úgyhogy nem lesznek kalandos történetek a svájci hegyvidékről, se a csodavasútról (ami egyébként k jó), se az albérletkeresés abszurditásáról (erről egyébként van sok rémtörténet Svájccal kapcsolatban, és egyik sem túloz), se a minden képzeletet felülmúló árképzésről (aminek hatására igen gyorsan lejjebb adtuk a szokott ír nívót, de még így is duplájába került itt élni mint Írországban), se a csokikról (amit nem is szeretek, de volt azért egy-két megingás az ittlétem alatt), se a sajtokról, se a nespresso-mániáról, se az irreálisan szép tájról (a zugi tó körüli futóutat pl. valószínűleg egész életemben sajnálni fogom) – ami lesz, az egy mangósalsa búcsúzóul (a jelenlegi lakásunk tartalmaz 1 bézik ikeás tányérkészletet, 2 fazekat, egy serpenyőt és 2 konyharuhát + a fényképezőgépemet az utazásokra

who the f*ck is Varsányi?

a BpPark nevű intézmény előtt 3, teljesen random megkérdezett biztonsági ember mondta péntek este, hogy fogalma sincs, hogy hol a biciklitároló, mert ma van itt először (!!!) – ez már önmagában is elég gáz volt (nekem), merthogy innentől már feltételeztem, hogy ezek a jóemberek pont ennyire vannak képben arról, hogy merre kell terelni a tömeget, ha gáz van. (és ezt tök komolyan végiggondoltam. valószínűleg tudtam volna idézni a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó TVMI-t is. – szóval értem, hogy Pralinéval miért kell mindig mindenhol rámennünk a sütire és nem normális emberhez hasonlatosan megenni szépen, hanem atomjaira szedni a textúrát, az ízharmóniákat meg mittudoménmégmit.) aztán volt szerencsém találkozni a ritka nagy seggfej főnökükkel, akinek 3 percig próbáltam eljuttatni az agyáig (?) azt a tényt, hogy egy tömegrendezvényen k nagy gáz lesz elég gyorsan abból, ha még a biztonságiak se tudják, hogy merre van jobbra meg balra – de

Olga

mióta elolvastam, hogy “Minden korombeli embernek van legalább egy, de inkább több ismerőse, aki valahol harminc után rájön, hogy az egész eddigi karrierje egy tévedés, mert ő igazából kurvatehetséges FOTÓS.“, azóta valahogy nincs kedvem fényképezni. bár lehet, hogy csak lecsúsztam kissé a Maslow-piramis tetejéről. esetleg k sok a munka. vagy csak még mindig nem szoktam meg, hogy nincs Írország többet és itt kell főzni, ha enni akarok. ui. nem volt még olyan blog, amit elejétől a végéig egyben olvastam el, vinnyogva röhögve. most már van. hadd gratuláljak, Olga. és akkor most iderakok egy kissé túltolt tejberizst. Printkrémes rizstorta Hozzávalók10 dkg tejberizs-rizs* (vagy rizottóhoz való) 0.5 l tej 14 dkg cukor 1 tk vaníliaesszencia 1 narancs héja, reszelve 0.6 dl rum - opcionális 6 tojás Know-how*az Aldiban vettem valamikor. a rizst cc. 4 dl forrásban levő vízbe szórtam, egy csipet sóval és 10 percig főztem (eddigre nagyjából az összes vizet

“Örökre; tart, ameddig tart.”

“aztán volt 4 nap Prága is. ami egy nagy lehúzás volt. én sokkal nagyobb hangulatosságra készültem, de a turistalehúzáson kívül más nem volt. mindenhol kombináltjegy-konstrukciók – tehát olyan nincs, h te csak ezt, vagy csak azt szeretnéd megnézni, mert akkor is meg kell venned egy olyan jegyet, ami k drága, viszont bemehetsz még vele 3 másik helyre. ahova egyébként nem is akarnál.de azért ennek az útnak is volt profitja. egy újabb Balázs aki ráadásul szebb még Zsoltinál is. de tényleg. na, vele lesz a mozi. nagyon kedves kölyök. és kaptam tőle animékat (a Ghost in the shellt is, mert azt annyira dicsérted). meg okos is, nagyon. és halálosan nyugodt. de azt hiszem, ő csak barát marad.” – ez egy ma 10 éves ímél Maszatnak arról a Balázsról, aki azóta is nagyon okos, továbbra is halálosan nyugodt, a szépből ugyan már kezd átcsúszni sármőrbe, de tényleg a (legjobb) barátom lett. plusz a férjem. mától már 5 éve. (UPDATE: Balázs most szólt,

Rotterdam

írhatnám, hogy nekiálltunk végigenni Európa nagyobb piacait, de csak annyi történt, hogy a szokásos körültekintésünknek hála, vettünk egy repjegyet Amszterdamba a Banksy kiállításra, aminek tkp már akkor vége volt, amikor megvettük a repjegyeket, úgyhogy újraterveztem és továbbmentünk Rotterdamba, deklaráltan enni-inni-semmittenni. (tök véletlenül Keukenhofot is megnéztük, mert egyrészt ott volt, másrészt nyitva is volt. túl van tolva, persze, tömeg is van, bár akkora a kert, hogy szinte nem is zavaró az a pár ezer ember, a 7 millió virágot is tök komolyan gondolták – szóval megér egy fél napot mindenképp. itt van pár kép, plusz egy okosság: a 24 eurós buszjegy-belépőjegy kombinációt túl sok helyen hirdetik, hogy ne gondolja az ember átvágásnak, de nem az. ráadásul a retúr buszjegy több irányba is jó.) amikor vázoltam a házastársamnak a hétvégénkre vonatkozó szép ívű terveimet 3 szóban, még nem tudtam, hogy a Markthal mellett va

az utolsó szakácskönyv

amikor végre eljutok odáig – miután az esetek 97%-ban az internetről érkeznek hozzám a receptek, 2% a Jamie magazinjaimból, ami marad, na az a szakácskönyves rész -, hogy semmi értelme az újabb és újabb szakácskönyvek beszerzésének, és szinte nyugodtan mondok nemet a Molly Yeh újraküldésére (amit az Amazon másfél hónap várakoztatás után persze, hogy dec. 27-én próbált kézbesíteni), sőt, az itthoni könyvállományt is megritkítom, na, pont akkor kapok egy hírlevelet a Boook kiadótól egy kihagyhatatlan ajánlattal az Édesem szakácskönyvre vonatkozólag (ami a karácsony előtti szakácskönyv-cunami legszebbje volt szerintem). […] szóval megvettem. és tényleg szép. a kekszes részt és a popokat át fogom ugrani, de a torták és a brownie-k kimondottan jól hangzanak. és van egy komplett fejezet a szívemcsücske kelttésztákból. amit teszteltem is, ha már vettem egy új szakácskönyvet. Printcsokis briós Hozzávalóka tésztához 30 dkg liszt (20 dkg si

fontolva haladás

egy reggel arra tértem magamhoz, hogy bokáig ér a víz a wc-mben. pár nap alatt rájöttem, hogy elrepedt a tartály, és arra is, hogy tudok ezzel együtt élni. egy idő után – megunva, hogy mindenkinek külön el kell magyaráznom a wc-m lelkivilágát – kiplakátoltam néhány alapvetést a használathoz, ezzel tovább tolva a ködös jövőbe a wc-szerelést. de valahol mélyen azért éreztem én, hogy csak fel kellene ezt az állapotot számolni – úgyhogy a nyáron elcsattogtam egy szaniterboltba, ahol olyan kérdéseket kaptam, hogy hátsó kifolyású-e, vagy oldalsó (merthogy közben néhány telefon után kiderült, hogy ezt a modellt már évek óta nem gyártják, úgyhogy kezdjek a komplett wc-cserével barátkozni), amire én csak annyit tudtam válaszolni, hogy Alföldi, erre az eladó elém rakott egy katalógust 200 féle wc-vel, ami mind Alföldi volt, és ahol olyan árak voltak feltüntetve, hogy megköszöntem a felvilágosítást, és újabb fél évet éltem együtt a stea

medve

amikor egész úton hazafelé az melegíti a kicsi szívemet, hogy milyen gondos barátim is vannak nekem (akik mindenáron lebeszéltek arról, hogy a másfél méter fesztávú papírzacskóval biciklizgessek 1-2 sör után az éjszakában), de hazaérve a lépcsőház bejárata előtt 5 mp kulcskeresés után pontosan tudom, hogy a lakáskulcsom abban a másfél méter fesztávú papírzacskóban maradt, ami 3 kerülettel odébb van immáron – na, akkor azt gondoltam, hogy most azonnal beb****szom a biciklit a bokorba és keresek egy medvét, hogy széjjeltépjem. (de inkább megettem egy Praliné-macaront, amit nem hagytam a másfél méter fesztávú papírzacskóban természetesen, aztán vettem 4 nagyon nagy levegőt és alig fél óra további biciklizgetés után szereztem egy kulcsot tesómtól, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy másnap megfőzzem ezt a levest.) Printthai kókusztejes brokkolileves Hozzávalók1 fej brokkoli (50 dkg) 4 dl (1 doboz) kókusztej 8 dl víz 2 nagy marék spenót

egy hónap Magyarország

egyhónapos kísérletet hajtottam végre: eltöltöttem egy egész hónapot Magyarországon nemcsak koncepciótlanul írkáltam a koinba a költéseimet, hanem mellérendeltem a bevételeimet is. így történt, hogy szemtanúja lehettem, hogy a normál(nak gondolt) életvitelem mellett a 2. hétnél a keretem 75%-a elfogyott. a 4. hétre a helyzet egészen súlyossá vált, aminek hatására egyrészt lemondtam a fodrászt, másrészt kiiktattam az élelmiszerboltokat is a napi rutinból – bár ennek köszönhetően képbe kerültem az itthon levő élelmiszerállománnyal, amiből 2 hétig simán elfőzögethetnék. továbbá: nem látogattam meg az ikeát valami új tavaszi párna és néhány felesleges bizbasz okán, nem ettem semmiféle vendéglátóhelyen, 4 színházból 2-t realizáltam, nem vettem könyvet a listámról, cserébe elolvastam 2-t azokból, amik már rég itt vannak a polcon olvasatlanul, bementem a Lidlbe egy futófelsőért, amivel addig köröztem a boltban, amíg meg nem szám

ultima materia

A Nagy Kávéeseményen az 5. kávé után körbenéztem vízfronton is. megláttam egy pultot nagyon szép színes vízszűrőkkel, odaügettem és vállaltam, hogy a pohár vízért cserébe végighallgatom a lányt a pult mögött. már a pohár felénél jártam, amikor eljutott odáig, hogy ez a szép színes tetejű szerkezet a kalcium ionból magnézium iont csinál – medzsik! – az, de most már szerintem ne álljatok le az aranyig. bár itt logikusan következne valami kávés remekség, de inkább egy saláta lett. Printsült céklás panzanella Hozzávalók25 dkg (2 db normál méretű) cékla, megsütve 1 szál répa, felkarikázva, megsütve 2-3 szál zöldhagyma, felkarikázva 2 ek vörösborecet 1 narancs, filézve 1 mandarin, filézve 10 dkg feta 1 naan kenyér (vagy 2-3 karéj rozskenyér) napraforgómag petrezselyemzöld, kapor só, olivaolajKnow-howa céklákat külön-külön becsomagoltam alufóliába és 170 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a kés könnyen beléjük nem szaladt

mañana

miután gondosan összeraktam a kis bőröndömet, megnéztem a vonatindulást, legyűrtem a már ébredő pánikot az amszterdami 50 perces átszállási idő miatt (fapados beidegződések #1), lefeküdtem. legközelebb másnap nagyon hajnalban riadtam, hogy úristen, elfelejtettem becsekkolni (fapados beidegződések #2), félálomban előrángattam a telefonomat, telepítettem a KLM appját és nekiálltam egy 20 perces heroikus küzdelemnek a beszállókártyámért. elbuktam. 3x. de nem adtam fel: ekkorra már egészen biztos voltam abban, hogy az app szar, úgyhogy átcsattogtam a nappaliba és bevetettem a nehéztüzérséget: a gépemen gond nélkül becsekkoltam. levél megjön, benne a 2 beszállókártya (na, ugye!), szilaj kanásztánc, vállveregetés, hogy well done, Éci, tök egyedül levezényeltél egy ilyen rendkívül komplex feladatot és még mindig csak negyed 7 van. na de ha már így alakult, legalább megnézem, hol ülök. 8F, aha, kapu zár 11.00-kor. ok. holnap 11-kor. H O L N A

névnapi

okultam a tavalyból, amikor egyszerűen elfelejtettem Balázs névnapját, úgyhogy az idén már január elején megvettem neki egy remekpompás ajándékot. mivel az elmúlt sok év során többször bizonyítást nyert, hogy egy komplett új szobabútor se tűnne fel neki az életterében, ha nem lehet csatlakoztatni a 220-ba, hagytam a csomagot a szoba közepén a bőröndben, amivel a lakás bedobozolásáig nem is volt semmi gond. aztán amikorra a fél lakás már dobozokban volt és a dolgok ütemesen haladtak a teljes káosz felé, Balázs felbukkant a szobaajtóban, kezében a névnapi ajándékával, hogy nézzem már, mit talált, nem is emlékszik, hogy mikor vettük ezt meg, de még jó, hogy megtalálta és nem lett egy másodpéldány is belőle. – ja. tök nagy szerencse. és hát akkor boldog névnapot, ha már így alakult. a kalácsot és a sztorit Balázs keze köti össze, de a kép (és a kalács is) még a nyáron készült a Vidék Ízébe. Printkolbászkrémes kalácskoszorú Hozz

Slán!

apa, kezdődik

ma, amikor 75 perc alatt sikerült az elmúlt 4 évet lepakolni, átnézni és szortírozni a konyhaszekrény tetejéről (ami úgy a lakás 1/100-ad részét fedi le), majd 2 körben le is hurcoltuk a kidobandó ez-azt a szelektív kukákhoz a 3.ról, először gondoltam bele igazán, hogy hogy a p*csába lehet ennyi szart felhalmozni 4 év alatt ez a lakás-összepakolás és -tovaköltöztetés dolog talán mégsem fog lezajlani egy délelőtt alatt. ui. még 5 napig van konyha, ebből viszont 3-at házon kívül töltünk, a többit meg pakolással, úgyhogy elég valószínűnek tűnik, hogy a továbbiakban teszkós készkaja lesz, amit nem fogok fotózgatni – vagyis nem lesz itt semmi egy darabig, az élményeken kívül. Printkókuszcsók Hozzávalók40 dkg kókuszreszelék 10 dkg cukor 6 dkg liszt 20 dkg tojásfehérje*Know-how*a tojásfehérjét 2.5 dkg/tojással számoltam. az eredeti recept ennek a felével dolgozik, nekem annyitól még gyakorlatilag porzott a kókuszreszelékem, ezé

detronizáció

dec. 24-én délután a Star Wars nemtudomhány megtekintése után hazajöttünk, elkészítettük a nagy gonddal megtervezett menüt megállapítottuk, hogy a egyikőnknek sincs kedve főzni, de hát valamit enni kell csak karácsony van, úgyhogy bekapcsoltuk a Jazzy végtelenített marijakáréj-válogatását hangulatgenerátornak leginkább büntetésből, nekiálltunk és egymást erősítve elkészítettünk egy ehetetlen – de tényleg ehetetlen – krumplisalátát és egy közepesen semmilyen halat, mint karácsonyi vacsora. süti nem volt, mert punkok vagyunk, alkohol se, az előző esti Ogre-látogatás utóhatásaként – szóval igazán nagyon ünnepi volt minden. aztán nagy nehezen leküzdöttük a táplálékot, egy darabig heverésztünk a nappaliban, néha valamelyikünk felvetette, hogy a karácsonyfát csak fel kéne díszíteni, mire a másik azonnal lehurrogta – végül folyamatosan mantrázva (hátha elhisszük), hogy “karácsony van”, ráaggattunk ezt-azt a drótra – egy